Jubilál a Patrona Hungariae Énekkar

„Münchenben már 1945 óta tartanak magyar szentmiséket, amelyeken magyarul zeng az egyházi ének. Az ide menekült magyarság nemcsak Isten éltető igéjében keresett erőt és bátorítást, hanem vallásos énekeink szövegeiben és dallamaiban is.

1947. június 29-én dr. Rozsály Ferenc kezdeményezésére, a civil és az egyházi hatóságok engedélyével megalakult a Patrona Hungariae Egyházközség. Ugyanebben az évben dr. Stoll Gábor megalapította az egyházközség énekkarát. 1952-ben ennek a kórusnak Szent István Dalkör a neve, majd később megalakult egy Magyar Kamarakórus, amely éveken át a Szabad Európa Rádió egyik stúdiójában tartotta próbáit. A kamarakórus professzionális tudású énekesekkel rendelkezett, magas szinten énekelt, egyházi rendezvényeken és szentmiséken is fellépett. Ez a kórus a 60-as évek közepén megszűnt. Így a 80-as évekig hiányzott Münchenben egy magyar egyházi énekkar.” (Cserháti Ferenc, Értesítő, 11. évf. 23. sz.)

Már 1979-ben Füstös Antal, a magyar misszió akkori káplánja és Eperjes atya, a misszió vezető lelkésze próbát tettek egy magyar énekkar megszervezésére, ami 1984-ben sikerült is nekik. Felhívásukra 23 személy jelentkezett, és így megalakult az egyházi kórus Patrona Hungariae névvel, amely azóta is működik, és tagjainak száma megnőtt. Sajnos Füstös atya 1985-ben meghalt, de megmaradt az elkezdett nagy műve, amiért emlékét a mai napig hálával őrizzük.

1984-től Cserháti atya vette át a misszió vezetését, és nagy buzgalommal és lendülettel tovább építette az elkezdett művet. Rendszeres heti próbákat vezetett be és állandóan új énekeseket toborzott. Az első tíz évben 111-en „fordultak meg” énekkarunkban. Nagy volt a fluktuáció, azóta többen kivándoroltak, szétszéledtek a nagyvilágban, néhányan meg Isten hívására elköltöztek az örök hazába. A második tíz évben már kevesebb a mozgás az énekkarban. 1994 és 2004 között 71-en látogatták a próbákat. Napjainkig kialakult egy 30-35 tagú törzsgárda, amely szerdánként a Thalkirchner Straße 11. szám alatt Jussel Ottó karnagy irányításával rendszeresen készül a legközelebbi közreműködésre.

Jussel Ottó már 20 éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal tanít minket énekelni. Nagy zenetudása mellett autoritást és szimpátiát áraszt magából. Persze, neki sem mindig egyszerű a dolga velünk, mert a próbákat legtöbben a napi munka után látogatják, néha fáradtan. Így aztán fegyelmezetlenek vagyunk, és sokat csevegünk szomszédainkkal. Ez persze zavarja a próbát, de a „mi Ottónk” a tőle megszokott humorral és tekintéllyel rendre utasít bennünket. Ha főállása nem engedi, hogy velünk foglalkozzék, helyettese orgonistánk, Sneff János.

A Damenstift-templomon kívül vendégszerepeltünk más helyeken is. Legnevezetesebb fellépéseink: Kapisztrán Szt. János születésének 600. évfordulója (1986) és Szent István halálának 950. évfordulója (1988, rádiós mise) a Kapisztrán Szent János templomban; Friedrich Wetter bíboros látogatása (1995) missziónkon; Bennofest (1999) és Májusi ájtatosság (2000) a Dómban; vendégszereplések a Heilig Blut templomban (2000, 2003); Nemzetek miséje (2003) a Szent Anna templomban, stb. Nincs karácsonyi ünnepség Patrona Hungariae Énekkarunk közreműködése nélkül. Ökumenikus istentiszteleteinken is többször énekeltünk már. A müncheni református gyülekezetből néhányan értékes tagjai énekkarunknak. Repertoárunkban magyar, latin, sőt német nyelvű zeneművek is szerepelnek. Majdnem száz kórusművet tanult meg az elmúlt húsz évben az énekkar. Kedvenc magyar zeneszerzőink Werner Alajos, Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán művei mellett gregoriánokat és barokk zenét is énekelünk.

Nagy öröm az énekkarnak, ha a fellépés jól sikerül és dicséretet kapunk, így reméljük, a jó Isten tetszését is elnyerjük. A „mi Ottónk” is boldog, megelégedett, hiszen az ő érdeme: fáradsága, türelme, kitartása visz bennünket sikerre.

Az énekkar fáradozását nemcsak dicsérettel jutalmazzák. Évente legalább kétszer vendégeskedünk az Oberföhringer Straßén: novemberben a Cecília-ünnepségen és júliusban a hálaadó szentmise után, a kerti partin. Ilyenkor elmaradhatatlan a magyar nóta és a tánc.

Végül egy érdekesség: Már 1984-ben csatlakozott az énekkarhoz egy német fiatalember. Azóta is ő a legszorgalmasabb kórustag, minden próbán ott van, szép hangja van és tud is énekelni. Habár magyarul nem beszél, az énekszövegeket azért érthetően kiejti, szinte nélkülözhetetlen szólamának.

Ha elmúlik a vakáció, újra elkezdődnek a próbák, akár esik, akár fúj, vagy csúszós, hideg az idő, szívesen megyünk, hogy új éneket tanuljunk, vagy készüljünk a következő szentmisére, mert mindenki tudja, hogy „aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik”. Mindezt tesszük az emberek tiszteletére és Isten dicsőségére.

Az énekkarnak nagy szüksége van utánpótlásra, ezért sok szeretettel várjuk újabb tagok jelentkezését.

Adamko-Hof Anna,
kórustag