ÉRTESÍTŐ a müncheni Magyar Katolikus Misszió életéről
2001. szeptember 12., 18. évfolyam 22. (722.) szám
Őszi szám
Mindszenty József bíborosTöretlen hűséggel
Kedves Hívek!
Tíz éve került sor Mindszenty József bíboros hercegprímás földi maradványainak hazaszállítására máriazelli sírjából az esztergomi bazilika kriptájába. 30 éve annak, hogy 1956 őszén, a budapesti amerikai nagykövetség épületében menedéket nyert bíboros házi fogsága és hazája elhagyására, emigrációba, nyugati száműzetésbe kényszerült. A magával hozott és 1974 őszén kiadott emlékirataiban maga vall Nyugatra való távozásának és kiadatásának körülményeiről. Most ennek alapján megpróbálom felidézni az üldözött bíboros nyugati száműzetésének kezdetét. Töretlen hűsége az egyházhoz, és annak római fejéhez, ma különösen is például szolgálhat azoknak, akik karosszékben ülve és az egyháztól eltávolodva örökösen csak kritizálni tudják az egyházat és annak fejét, a római pápát, intézkedéseit és döntéseit, anélkül, hogy sorsközösséget vállalnának küzdelmében, áldozatot hoznának érte vagy együtt szenvednének vele. A meghurcolt vértanú bíboros, az egyház minden gyarlósága, megalkuvása, meglepő intézkedése dacára is szerette ezt az egyházat, küzdött érte és követte intézkedéseit. Miután 1948. december 26-án elhurcolták esztergomi otthonából, börtönbe vetették, éveken át megalázták és megkínozták, s még az egyház legfőbb vezetői közül is többen félreértették, a bíboros hősi magatartást tanúsított, nagyon jól tudta, hogy mit tesz, amikor töretlen hűséggel ragaszkodik egyházához, fájó szívvel bár, de engedelmesen követi annak intézkedéseit, mégha nem is ért azokkal mindenben egyet.

Amikor VI. Pál pápa személyes követe, Zágon József, vatikáni delegátus, a külföldi magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának egykori irányítója Budapesten, a nagykövetség épületében arról próbálta meggyőzni a hivatala gyakorlásában akadályozott és házi fogságban szenvedő főpapot, „mintha személye az egyház és az állam közötti normális viszony kialakulásának legfőbb akadálya lenne", akkor ő töretlen hűségéről tett tanúságot és levélben értesítette a pápát: „Szeretném biztosítani Szentségedet, hogy  miként a múltban, most sem vonakodom saját sorsomat az Egyház érdekeinek alárendelni. Ennek szellemében, főpapi, bíborosi méltóságomból folyó kötelességeim lelkiismeretes mérlegelése után s az Egyház iránt érzett önzetlen szeretetem tanúságtételeként, arra az elhatározásra jutottam, hogy az amerikai nagykövetség épületét elhagyom. Életem hátralévő részét magyar földön, szeretett népem között kívánom leélni, függetlenül a külső körülményektől, amelyek rám várnak. Ha az ellenem táplált szenvedélyek vagy az Egyház szempontjából súlyosan latba eső megfontolások ezt nem tennék lehetővé, magamra vállalom életemnek talán legnehezebb keresztjét: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy száműzetésben folytassam az engesztelést Egyházamért és népemért" (Mindszenty József, Emlékirataim, 476). Népe között akarta leélni életét, vonakodott elhagyni hazáját, ezért még levelet is írt Nixon elnöknek, segítségét kérte, hogy továbbra is a követségen maradhasson. Az elnök meglepő gyorsasággal érkező udvarias válaszából viszont kiderült, hogy többé nem szívesen látott vendég a követségen. „Ezután csak két lehetőség között választhattam – írja Mindszenty bíboros: vagy kimegyek az utcára és megadom magamat a politikai rendőrség embereinek, vagy követem a pápa ajánlatát s eltávozom Nyugatra" (478). Ő ezt semmiképpen sem akarta, mégis követte Péter utódának utasításait, mert gyengeségei ellenére is hitt egyháza isteni rendeltetésében és a benne működő Jézus Krisztusban, aki nagyonis gyarló emberekre bízta megváltó művének folytatását.

A kiutazásra végül is 1971. szeptember 28-án került sor. Miután kilépett a követség épületéből kiterjesztett kezekkel megáldotta a fővárost és az egész országot, beszállt Zágon Józseffel a bécsi apostoli nuncius kocsijába és elindult a száműzetésbe. „A másik Ausztriából küldött autón egy orvos és msgr. Cheli követtek bennünket s miközben az államvédelmi rendőrök gépkocsijai kísérték a menetet, mi szótlanul hagytuk el Magyarország fővárosát. Gyorsan megtettük az utat Győrig s onnan a határig. Hegyeshalomnál – az autó ablakán keresztül – megrendülve láttam most én is a hírhedt »Vasfüggönyt«, a szolgaságra vetett ország egyik szimbólumát; a szabadság és demokrácia századában" (481).
Bécsből aztán Casaroli érsekkel Rómába repült, ahol Villot bíboros államtitkár fogadta és a repülőtérről a Vatikánba vitte. VI. Pál pápa személyesen várta, megölelte, azonnal leemelte mellkeresztjét, lehúzta gyűrűjét, és mindkettőt Mindszenty bíborosnak ajándékozta; maga vezette szálláshelyére, a Szent János toronyba. A Vatikánban nagy tisztelettel fogadták és VI. Pál ismételten kitüntette figyelmességeivel.
A világsajtó felfigyelt az eseményre: általában jóindulattal és tárgyilagosan foglalkozott a magyar Egyház helyzetével, Mindszenty bíboros személyével és ügyével, de akadt benne disszonáns hang is. A száműzött bíborost különösen elszomorította, hogy az Osservatore Romano már szeptember 28-án, kiutazása napján, úgy kommentálta távozását, mintha azzal az Egyház és az állam közti jóviszony kimunkálásának útjából eltűnt volna egy nagy akadály. Szomorúsággal töltötte el, hogy a Vatikán egyes szervei a Budapesten megkötött és jegyzőkönyvbe vett feltételeit nem vették figyelembe. Csalódás érte, amikor megtudta, hogy két héttel kiutazása után a békepapokat feloldozták és a megállapodásnak megfelelő beköltözését a bécsi Pázmáneumba ugyancsak halogatják.
Október 23-án mégis elindulhatott az osztrák fővárosba. Ezen a napon a Szentatyával ismét együtt mondta a reggeli szentmisét, amelyen a Rómában élő magyar papok és szerzetesek magyar egyházi énekekkel vettek részt. Mindszenty bíboros vallomásai alapján ezután meglepő jelenetre került sor a sekrestyében, ahonnan a pápa mindenkit kiküldött és Mindszenty bíboroshoz fordulva, latin nyelven mondta: „Te vagy és maradsz az esztergomi érsek és Magyarország prímása. Munkálkodj, s ha nehézségeid lesznek, fordulj Hozzánk mindenkor bizalommal!" A Szentatya ezután beszólította Zágon Józsefet és jelenlétében olaszul közölte: „Ajándékba adom Őeminenciájának bíborosi mantellomat, hogy a hűvös országban védje a hidegtől és jelképéül annak a meleg szeretetnek és nagyrabecsülésnek, mellyel személye iránt viseltetem". Zágon arra is felhatalmazást kapott, hogy közölje a bíborossal: A Szentagya Mindszenty ügyét semmiféle vonatkozásban nem rendelte alá más dolgoknak, „s a bíborost mindig esztergomi érseknek és Magyarország hercegprímásának tekinti" (484). Mindszenty bíboros még akkor sem tört össze, és még akkor is hű maradt hitéhez és Rómához, amikor esztergomi székét megüresedettnek nyilvánították.
23-án este későn indult el Rómából Bécsbe. Még éjfél előtt megérkezett a Pázmáneumba, azzal a szándékkal, hogy mint magyar prímás, főpásztori gondjaiba veheti a többszázezer hazátlan magyar katolikust, emlékirataival figyelmeztetheti a szabad világot a bolsevizmusnak évről-évre növekvő és terjeszkedő veszélyére, és néha még szószólója lehet tragikus sorsú népünknek.

1971 őszén magára vette a külföldön élő magyar katolikusok lelkipásztori szolgálatának irányítását, advent elején lelkipásztori körlevelet intézett a világ magyarságához és hamarosan elkezdte lelkipásztori útjait az emigrációban élő magyarság körében. Éveken át töretlen odaadással járta a világot, kereste, vigasztalta, erősítette és igyekezett megnyerni a világban kallódó magyarságot Krisztusnak, egyházának és a Szent Pannóniának, 1975. május 6-án Bécsben bekövetkezett haláláig. Holt testét ideiglenesen Mariazellben, a bazilika egyik oldalkápolnájában helyezték sírba, amíg „Mária és Szent István országa felett lehullt a moszkvai hitetlenség csillaga", és 1991. május 3-án, 10 évvel ezelőtt, hazavitték és ünnepélyesen eltemették az esztergomi bazilika kriptájában.

Franz König bécsi bíboros 1998. december 26-án a budapesti Szent István bazilikában tartott emlékmisén méltatta a magyar prímás töretlen hűségét egyházához és szeretett hazájához: „Mindszenty József bíboros megalkuvás nélkül állt egyháza védelmének szolgálatában. Ismételten értésemre adta – mondta König bíboros, hogy a magyar egyházért bármikor kész elvállalni a vértanúságot. Mindennél jobban szerette magyar hazáját, semmi körülmények között sem akarta azt elhagyni, jóllehet külföldi távozásához a kommunista kormány ebben a vonatkozásban mindenképpen megkísérelt aranyhidat építeni neki. Számára a Római pápa, a péteri hivatal örököse volt a legfőbb kötelező erővel rendelkező tekintély, még akkor is, ha saját nézete nem egyezett meg a pápa véleményével. Nagyon szenvedett, amikor VI. Pál arra kérte, hogy Rómába jöjjön, mert azt remélte, hogy ezáltal a berendezkedő kommunista kormánynyal valamiféle »modus vivendi« lehetőséget hozhat létre." A hatalmasok félreállították, de Isten felmagasztalta, mert hitt igazságainak győzelmében. A száműzött bíboros 10 éve diadalmasan hazatért. Teteme megtalálta végső helyét. Szelleme azonban él és világít. Kitartásra buzdít az Istenért, egyházért és hazáért vállalt küzdelemben.
Szívélyes lelkipásztori üdvözlettel
Cserháti Ferenc plébános



Elköszöntünk Fehér István atyától
2001. június 10-én 11.00 órakor ünnepélyes koncelebrációs magyar szentmisére került sor Rosenheim-ban, a Szent József-templomban. A szentmisén közreműködött Patrona Hungariae Énekkarunk. A rendkívüli ün nepélyességre azért került sor, mert ebben a szentmisében köszönetet mondtunk Ft. Fehér István atya hűséges lelkipásztori szolgálatáért a müncheni Magyar Katolikus Misszión, főleg a rosenheimi és freisingi magyar hívek körében. Fehér István atya közel kilenc esztendőn át tevékenykedett körünkben. 60. születésnapja közeledtével és súlyos betegségére való tekintettel nyugdíjazását kérte. A München-Freising-i Érsekség kérelmét elfogadta és 2001. július 1-i hatállyal magyar lelkészi szolgálatától felmentette.

Egyházi közösségünk harmadik lelkészétől szeretettel búcsúzunk. Miközben megköszönjük minden hűséges lelkipásztori szolgálatát körünkben, a jó Isten bőséges áldását kérjük nyugdíjas papi életére. Isten fizesse meg szenvedések közepette is vállalt szolgálatait. A jó Isten adjon neki erőt, egészséget, sok türelmet gyengeségei elviseléséhez, sok örömet és hosszú életet, hogy még nagyon sokáig élvezhesse jól megérdemelt nyugdíjas éveit. A rosenheimi magyar hívek lelkipásztori ellátásáról továbbra is gondoskodunk.
Cserháti Ferenc 



Búcsúzni mindig nehéz
Talán a búcsú hangulatához igazodott az idő, mikor június 10-én borús éggel, hideg esővel virradt ránk a nap. S a fellegek nem akartak fölszakadni Rosenheimhoz közeledve sem. Ott is olyan idő fogadott minket, mint amilyet Münchenben elhagytunk.
Az innstraßei St. Josef-templomban izgatott tömeg gyülekezett a 11 órai magyar misére, hisz ez a szentmise különleges volt: ezen búcsúzott el Fehér István atya rosenheimi híveitől, akik megtöltötték a kis templomot, sőt még a kórust is, hisz a Patrona Hungariae Énekkar is eljött Münchenből. Sajnos Jussel Ottó karvezető nélkül, aki a dalokat betanította, de előadásukat már nem tudta dirigálni, mert kórházban feküdt. Így Sneff János irányításával énekelt az énekkar, s reméljük a búcsúmise emelkedett hangulatához hozzájárultunk. Fehér István atyával együtt misézett Merka János atya is, aki júliustól átvette a rosenheimi magyar misék szervezését.
A mise végén István atyától egymás után búcsúztak a hívek és a gyerekek versekkel és ajándékokkal, valamint A. Zehentmair, a rosenheimi St. Nikolaus helyi plébános méltatással. Utána átvonultunk a közösségi otthon éttermébe, ahol Fehér atya és a rosenheimi magyarok finom, több fogásos ebéddel vendégelték meg a búcsúmise résztvevőit. Köszönet nekik érte. Mindnyájan szeretettel kívánunk Fehér István atyának szép nyugdíjas éveket, s ahogy mi megtartjuk Őt jó emlékezetünkben, szeretnénk ha Ő is szívesen emlékezne ránk, németországi híveire.

Jánosi Margit



Figyelmükbe ajánlom
Zarándoklat. Vasárnap, szeptember 30-án a müncheni Katolikusok Tanácsa, Engelbert Siebler segédpüspök vezetésével, hagyományosan, délutáni zarándoklatot szervez Maria Eichba (Planegg mellett). München városának ezen gyalogos zarándoklata 13.30-kor indul a Gräfelfing-i állomás nyugati oldaláról. 14.30-kor szabadtéri szentmise Maria Eich-ban.
Magyar csoportunk találkozója 13.30-kor Cserháti Ferenc plébánosunk körül a Gräfelfing-i állomás nyugati oldalán, ahol csatlakozunk München városának zarándokmenetéhez. Indulás Gräfelfing-be az S6-sal Tutzing irányába a Karlsplatz/Stachus megállótól 12.49-kor vagy 13.09-kor. Kiszállás Gräfelfingben, vagy Maria Eich-ban azoknak, akik az egy órás gyaloglásra nem vállalkozhatnak, de a zarándoklathoz Maria Eich-ban csatlakozni kívánnak. Egyéb járművekkel vagy személygépkocsikkal is jöhetünk.
-
Rózsafüzér Társulat. Vasárnap, október 7-én rendkívüli Rózsafüzér társulati közgyűlést tartunk, amelyre szeretettel várjuk Társulatunk minden tagját. A közgyűlést de. 10.00 órakor a Damenstift-templomban ünnepélyes októberi ájtatossággal kezdjük, a vasárnapi szentmisével és utána rózsafűzér titokcserével folytatjuk; aztán missziónk otthonába megyünk (Oberföhringer Straße 40.), ahol kb. 12.30–16.30-ig a szokásos formában megbeszéléseket tartunk (agapé, beszámoló, évi csoportbeosztás, új tagok felvétele).
-
Caritas-bál.Szombaton, október 20-án 19.00 órától vasárnap hajnal 2.00-ig egyházi közösségünk Magyar Klubja missziónk nagytermében Szüreti Caritas-bált rendez.
Belépődíj vacsorával személyenként 25,- DM, 14 éven aluli gyerekeknek 15,- DM. Ital a helyszínen készletünkből elfogadható áron vásárolható. Közreműködik a Pacsirták együttes. A létszám korlátozott, ezért kérjük, hogy részvételi szándékukat időben jelezzék hivatalunkban, legkésőbb október 18-án 17.00 óráig. Jótékonysági bálunk tiszta jövedelmét a Magyar Caritas Szolgálat hatóságilag bejegyzett egyesületünk rendelkezésére bocsátjuk és a rászorulók megsegítésére fordítjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
-
Énekkar. Szombaton, november 24-én 17.00–22.00-ig Patrona Hungariae Énekkarunk Szent Cecília estje missziónkon. A találkozót szentmisével kezdjük, majd vacsorával folytatjuk, amelyen megköszönjük énekeseink, orgonistáink és karvezetőink hűséges szolgálatát egyházi közösségünk istentiszteletein és rendezvényein.
-
Adventi lelkinap. Advent 2. vasárnapján, december 9-én 10.00–11.30-ig a Damenstift-templomban „idegengyóntató" áll rendelkezésünkre. Délután, 14.00–18.30-ig adventi lelkinap missziónkon, ahol a két elmélkedés között gyóntatás és kávészünet. 17.30-kor befejező szentmise. Lelkinapunk ingyenes és arra szeretettel várunk minden érdeklődőt.
Cserháti Ferenc

Emlékezetes találkozó
Dr. Rudolf Baer, a bajor állami kancellária minisztertanácsosa „A bajor-magyar kapcsolatok fejlődéséről a rendszerváltást követő 10 év tükrében" címmel tartott előadást a müncheni Magyar Katolikus Misszió otthonában. A Széchenyi Kör július 13-ára szóló meghívására szép számmal érkeztek az érdeklődő vendégek, közöttük a bajor gazdasági és politikai élet több német és magyar prominens képviselője is. A meghívó szervezet nevében, az előadást vezető dr. Fajnor Éva köszöntötte mindnyájukat német nyelven mondott bevezetője kezdetén.
A minisztertanácsos, aki a bajor állami kancelláriában a Közép-Kelet Európai együttműködéssel foglalkozó osztályt vezeti, saját munkakörének tapasztalataiból merítve, újabb adatokkal bővítette ismereteinket a két ország közötti együttműködés alakulásáról az elmúlt 10 évben. Rövid történelmi visszatekintéséből kiviláglott, hogy a bajorok és a magyarok egymáshoz való közeledése már a múltban sem ment zökkenőmentesen. Így téves lenne a jelenkori kapcsolatok állását csupán megszépítő adatokkal szemléltetni. Nem is ez volt az előadó szándéka. Hallgatóságának összefoglaló beszámolót adott: Egyrészt ismertette a két ország által elért eredményeket, amelyek máris sikeresen éreztetik hatásukat politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban. Beszélt továbbá jövőbeni, az európai egységet szolgáló feladatokról. A korábban két részre szakadt Európa realitását szem előtt tartva, a fejlődés csak lépésről lépésre bontakozhat ki. Sikerre vitelének legfőbb biztosítéka a két ország őszinte elszántsága, hogy fokozza együttműködését a közös európai cél érdekében. A politikai bátorságot, mint e folyamat elválaszthatatlan feltételét, több ízben is kiemelte beszédében az előadó.
Ezt követően a hallgatóság köréből kérdéseket intéztek dr. Baer minisztertanácsos úrhoz. Ezek többségükben indikálták, hogy még mennyi érzékeny és kimondatlan probléma rejlik az európai gondolat mögött. Míg a Nyugat a közösségi kérdést nagy egységben kívánja kezelni, sok ízben átsiklik regionális történelmi adottságokon, amelyek szorosan összefüggnek az egyes népek identitás
tudatával. Nem mintha a magyar részről oly fontos témaként kezelt nemzetiségi probléma a nyugati politika számára „terra incognita" lenne, csupán másféleképpen érzékeli. Ezt igazolni látszik a hallgatóság soraiból elhangzott, a magyar kisebbséget Erdélyben és a Felvidéken sok esetben sérelmesen érintő intézkedések megtörtént példákkal illusztrált felsorolása. Nem volt, nem lehetett emociómentes az illető felszólaló, szemben a minisztertanácsos tartózkodó, visszafogott válaszával, aki beismerése szerint, nem volt az esetek teljes ismeretében. Prof. Dr. Gyarmathy György határozott szavakban erősítette meg a tényeket. A müncheni magyar főkonzul e kényes kérdés orvoslásánál pontosan a politikai bátorság bizonyítására apellált. Fellépését nagy taps kísérte.
Összegezve: Nagyon tanulságos volt ez az előadás, mert meggyőzött arról, hogy csak az őszinte párbeszéd vezethet egymás megértéséhez az építendő európai házban.

Az est második része vette kezdetét. A műsorvezető, dr. Fajnor Éva miután szép összeállítású magyaros ajándékcsomag átadása közben köszönetet mondott dr. Baer minisztertanácsos közreműködéséért, szerepet váltott, és borozgatásra, vacsorához invitálta a közönséget. Mint jó háziasszony, ő gondoskodott a külön teremben felállított asztalon csábítgató ínyenc falatokról, kellemes italokról. Emlékezetes marad a késő estébe nyúló baráti beszélgetésekkel eltöltött kellemes együttlét. A rendezők dicséretére váljék!

Hedrey Ildikó

*
Dr. Rudolf Baer (középen), dr. Gyarmathy György professzor, müncheni főkonzul és  dr. Cserháti Ferenc plébános társaságában  előadás után a  misszió nagytermében 



Az évezred első Úrnapja
Az új évezred első Úrnapja nagy jelentősséggel bírt a magyar közösségben, mivel most felajánlásunkkal is megvallhattuk hitünket a müncheni katolikus társdalom körében.
A misére és a hagyományos körmenetre, az időjárás bizonytalansága miatt, a várost jelképező kéttornyú templomban, a Frauenkirche-ben, Dr. Friedrich Wetter bíboros celebrálásával került sor. Az egyház e jeles ünnepén, a bajor kormányfő, München város polgármestere, és sok más jelentős politikus és közéleti személyiség is jelen volt. A sokaságot számos nemzetiség népviselete, és sok München környéki város címere tette színessé, feltűnt a magyarok jubileumi egyházi zászlaja és hazánk lobogója is.

Az a megtiszteltetés tette különösen emlékezetessé számomra e napot, hogy a bíboros atyának Balogh Máriával közösen nyújthattuk át egyházi közösségünk ünnepi ajándékát, a magyar hazát jelképező, nemzeti színű szalaggal díszített kosarat, mely kalácsot, tokaji bort, és a magyar róna hangulatát felidéző virágcsokrot tartalmazta. Köszönet a gondos összeállításért Komlósi Rozáliának és Melich Annának.
A jelenlévő több ezer hívő számára az öreg dóm egyedülálló hangulatával, és lenyűgöző akusztikájával, felidézte a századokra visszatekintő úrnapi hagyományokat, ezzel kárpótolva mindenkit az elmaradt szabadtéri körmenetért, melyet jövőre, remélhetőleg, újra átélhetnek az ünnepi megemlékezők.

Varga Sándor



Ígéretes tanévkezdést!
Másfél hónapos vakáció után többé már nem munkanélküli az iskolacsengő. Hangjára benépesülnek az előadótermek és megfogan a fogékony agyakban a kérdés: Milyen lesz az új tanév? A biztos csak ennyi: Sikerének alapját csak most lehet lerakni. Annak pedig alapköve a reményteljes, pozitív gondolkodás. A gondolkodás már próbacselekvés, ezért nem viselhet sötét szemüveget. A negatív gondolkodás bénít, a csüggedés és kétségbeesés mélyéből nem kapunk erőre. Erőt csak a bizalomteljes remény és a vállalkozó szellem ad. A siker megvalósulása attól a bizalomtól függ, amellyel várjuk, reméljük. Néha úgy tűnik, hogy a tanév erőnket meghaladó feladatok elé állít, pedig épp ezek révén lesz világos előttünk, hogy mire vagyunk képesek.
Szeptember 16-án a tanévnyitó szentmisén Isten segítségével is felvértezve, megsokszorozódott energiával lássunk neki a tanulásnak.
Egyházi közösségünk gyermekeinek és fiataljainak tisztelettel ajánlom missziónk kereszténységet és magyarságot ápoló rendezvényeit, melyek lehetővé teszik, hogy a hazától távol is megőrizhessük önazonosságunkat. Jó tanulást, sok sikert!

János atya



Fiatalok figyelmébe
Legutóbbi ifjúsági találkozónk résztvevőjeként szeretném figyelmeteket felkelteni. Ezeken a találkozókon napjaink legégetőbb témái kerülnek „terítékre", amelyek bennünket akarva-akaratlan érintenek. Minél többen részt veszünk, annál érdekesebb társalgások alakulnak ki, és ötleteinkkel, témajavaslatainkkal színesebbé tehetjük összejöveteleinket. Ezek a találkozók egyben jó alkalmak ismeretségek, barátságok kötésére és elmélyítésére is. A rendezvények végén a közös főzés és étkezés
kimondottan ezt a célt szolgálja. Az új tanévben sorrakerülő találkozók időpontjait megtaláljátok értesítőnk végén. Remélem, hogy találkozunk.
Hart István


 

München védőszentjének, Szent Bennonak ünnepén a Katolikusok Tanácsa meghívására idén is cserkészeink képviselték missziónkat a bajor főváros központjában megrendezett útcai kiállításon. A nagy érdeklődést kiváltó fényképkiállítást cserkészeink életéről Dóry Emese, Jánosi Margit és Szabó Iván szervezte.



Pünkösdi csapattábor
Mennersberg, 2001. június 2–9.
 

74-en indultak Kastlba – IV. Béla hű lovagjai. Az út három óráig tartott és nagyon nehezen, de mindannyian befértünk az „acél szekérbe".
 

Kezdetben építettük várainkat és sátrainkat, hogy biztos védelmet nyújtson az esetleges támadások ellen. Sajnos még Janus Pannonius figyelmeztetése dacára sem tudtuk egységesen felépíteni a tatárok ellen, akik kétnapos menekülésre kényszerítettek bennünket. Hosszú távollétünk után szétdúlt birodalmunk újjáépítésébe kezdtünk. A rossz idő ellenére is sikerült végül összefognunk.
 

Mindent egybevéve, mint mindig, szuper hetünk volt és sok élményt gyűjtöttünk. Már most várjuk az újabb kalandot, jövőre a csapattábort.

Jánosi Ferkó és Kováts Gábor



Elsőáldozás
A jó Isten meghallgatta imáinkat és gyönyörű napsütéssel ajándékozott meg bennünket május 27-én, gyermekünk elsőáldozási napján.
Korán ébredtünk és a várakozás fokozta izgalmakat, a Damenstift-templom előtt már alig tudtuk legyőzni. Gyermekkorunk szép élményeit idéztük fel most és az előkészítő órák során is, amikor János atya szeretetteljesen felkészítette gyermekeinket, hogy megismerjék Jézust és találkozhassanak vele a szentáldozásban. Ezen az úton gyermekeinket kísérve, mi szülők is felelevenítettük ismereteinket és újra megtapasztalva Jézus szeretetét, közelebb kerültünk hozzá. A gyermekek elsőáldozással és gyónással kapcsolatos kérdéseik megválaszolásakor jóleső érzés volt, hogy hitünket Jézus tanításairól, szeretetéről elmesélhetjük és átadhatjuk nekik. A gyertya díszítésének délutánján szomorúan vettük tudomásul, hogy vége lesz a szombati jó hangulatban eltelt találkozásoknak, az előkészítő óráknak. Amíg a gyerekek tanultak, mi anyukák főzésről és gyermeknevelésről beszélgettünk. A tapasztalatcsere
mindannyiunk számára érdekes és elgondolkodtató volt. Az elsőáldozási szentmisén, látva a gyerekek meghatódott örömét, úgy éreztem, hogy régen voltam ennyire boldog és kimondhatatlan hálát éreztem. Életünk egy szakaszát lezártuk és ezentúl gyermekeinkkel együtt járhatunk Jézus asztalához.
Mint szülő, először vettem részt elsőáldozási napon, amely Jézus, ennyire még soha nem érzett közelségét hozta számomra. Kívánom, hogy minden szülőt részesítsen gyermeke ilyen felejthetetlen élményben, Isten jóságából.

Soos Beatrix 



Főpapi szentmise bérmálással
avagy, hol szaladgálnak a 90 éves jezsuiták?
Főpapi szentmise bérmálással13-as szám ide, 13 szám oda, tény, hogy az évközi 13. vasárnap (július 1.) felemelő ünnepnapot jelentett a müncheni magyar katolikusok életében. Közösségünk 3 lelkes fiatalja: Ditzmann Roxana, Egeli Andrea és Sárkány József Zsolt bérmálkozott a Kanadából átrándult dr. Miklósházy Attila SJ püspök emlékezetes celebrálásával. Az egész nap tartó verőfényes napsütés ezúttal nemcsak a nyár igazi kezdetét igazolta, hanem bizonyára az égiek szíves hozzájárulásának is az eredménye.
Gyarmathy György professzor főkonzulnak és feleségének, valamint a szentmisét zászlóikkal megtisztelő cserkészeknek ottléte még szebbé, még felejthetetlenebbé tették az ünnepnapot.
Miklósházy püspök atyánk tartalmas és szuggesztív prédikációjában t. k. a Szentlélekben rejlő értékeket szembeállította az anyagias, talmi javakkal. Rámutatott, hogy Urunk pontosan a szegénységével akart és akar gazdaggá tenni bennünket, továbbá, hogy a valódi szabadságot az jelenti, ha szabadon válasszuk meg a jót! Valószínű, a hívek is jóleső érzéssel gondoltak saját, valamikori bérmákozásukra, hiszen szinte egy emberként visszhangozták fogadalmat tevő fiataljainkkal a keresztségi ígéreteket. A misét követően a templomot zsúfolásig megtöltő közönség túlnyomó többsége a Misszió nagytermében tartott ünnepi fogadásra sietett. Egyházközösségünk gyönyörű zászlaja alatt felsorakozó, Sneff János vezette Patrona Hungariae Énekkar kitűnő templomi közreműködését folytatva, „Hétfő, kedd ..." és a „Már zengve szól az estharang" kezdetű vidám kórusművekkel fogadták az érkezőket. A Missziótanács nevében, Rogge-Solti László elnök meleg szavakkal üdvözölte neves vendégeinket, amit püspök atya köszönő, ill. diákéveit, utazási élményeit közvetlenül felelevenítő, derűs gondolatai követtek. Beszámolt Taiwan-i buddhisták és keresztények baráti kapcsolatáról, és az ott misszionáriusi tevékenységet folytató magyar jezsuitákról, akik korukat meghazudtolva rengeteget dolgoznak, „s még 90 évesen is úgy szaladgálnak, mint a tavaszi csirkék"!
A kedves történet bizonyára a Regős táncegyüttes tagjaira is átragadt, hiszen felszabadultan, mosolyogva és remekül (!) ropták gyönyörű népviseletben pazar néptáncainkat. A lelki, szellemi és kulturális értékekben gazdag ünnepnap kicsengését a baráti társalgások közepette elfogyasztott kitűnő ételek, italok és a sütemények pazar kínálata jelentette. Hálásan köszönjük Miklósházy atya emlékezetes gondolatait, a Misszió nyújtotta finomságokat, és Teremtőnknek, hogy az összetartozás nagyszerű örömét újra megélhettük.
Kucsera János

Tavaszi élményeink
A családok fóruma gazdag, változatos programot tudhat magáénak az utóbbi hónapokban.
2001. április 27-én részesei lehettünk Pilinszky János (1921–1981) költő műveiből összeállított előadóestnek. Életművének központi kérdése az ember magányossága, a bukdácsoló lélek Isten nélkül való elhagyatottsága, a megváltás és a halál.
Dóczy Péter előadóművész biztosan alkalmazta a társművészetek inspirációs lehetőségeit, Blaskó Bori táncművész és Lőrinszky Attila bőgőművész tolmácsolásában. Vattay Elemér fotókiállítása még teljesebbé tette a művészi élményt.

Májusi összejövetelünkön a Szűzanya tiszteletére tartott ájtatosság után dr. Buzády Tibor tanúságtétele, emberi nagysága indította meg a hallgatók lelkét. Felelevenítette gyermekkorát, majd elbeszéléséből kirajzolódott egy hittel, kötelességgel teli életút. Fogadalma a doktori diploma megszerzése után Formóza szigetére szólította, ahol misszionárius orvosként a szegények gyógyítója lett. Egy töredékét szerettem volna visszaadni annak amit a jó Istentől kaptam – vallotta. Felesége, Éva ugyanitt gyakorolta fogorvosi hivatását. A család és gyógyítás mellett mindig nagy hangsúlyt helyeztek a karitatív tevékenységre, a rászorulók megsegítésére. Az útnak indított több mint 800 teherautó rakomány hazaszeretetüknek, keresztény életüknek egyik legszebb megnyilatkozása. Magyarországon diplomát szerzett négy fiúk is ebből a példaadásból merített erőt, hogy hazánk polgáraivá váljanak. Így a szülők is boldogan lettek budapesti lakosok. Sok sikert kívánunk további munkájukhoz.

Június 24-én csoportunk hagyományos tavaszi kirándulására került sor. Rosenheimben a Szent József-templomban Münchenből 16-an vettünk részt a magyar nyelvű szentmisén, majd vendéglátóink javaslatára Hohenaschaut választottuk úti célunknak. Gyönyörű napsütésben repített fel a kötélpálya 1600 m magasra. Rövid séta után megebédeltünk, és újult erővel még magasabbra igyekeztünk a Kampenwand meghódítására. Az út egyre keskenyebb és meredekebb lett, de a látvány, ami fenn nyílt szemeink elé, megérte a fáradságot: vitorlások a Chimseen, körben az Alpok hegykoszorúi, a csúcsok fehér hósipkái ...
Jóleső fáradsággal, szépen lebarnulva tértünk vissza völgyben hagyott autóinkhoz.

Családok fóruma, kirándulás, Kampenwand, 2001. június 24. Tarts velünk! A családok fóruma minden érdeklődő házaspárt, gyerekekkel együtt, szeretettel vár hónap végi összejöveteleire.

Kucsera Judit csoportvezető

*
 

Családok fóruma, kirándulás, Kampenwand, 2001. június 24.

 



Bajorország és Magyarország ezer éve

Müncheni egyházi közösségünk Szeniorok Klubjának és Rózsafüzér Társulatának évi zarándoklata idén június 28-án Passauba vezetett, a szép, régi, történelmi múltú városba, a három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz deltájában. Utunkat különösen időszerűvé tette a passaui Oberhaus Múzeumban rendezett „Bajorország és Magyarország ezer éve" című kiállítás, amely még október 28-ig várja látogatóit.

A Straub-féle – már jól ismert – autóbusszal kényelmesen utaztunk, rózsafüzért imádkoztunk és szép nyári időben érkeztünk utunk céljához. Hála Szent Péternek, az előző esti rossz időjárás jelentés nem vált be, nyári napsütésben sétáltunk végig az óváros patinás keskeny utcáin.

Első utunk a Niedernburg-i apácakolostor román stílusú templomába vezetett, ahol Cserháti Ferenc atyánk szentmisét celebrált. Szentbeszédében méltóan emlékezett meg első magyar királynénkról, Boldog Gizelláról, akit ebben a templomban helyeztek örök nyugalomra. Gizella királyné sírját a magyar látogatók sok szép virággal borították el. Nemzeti színű szalagok díszítik az ereklyetartót, melyben Gizella földi maradványait, csontjait őrzik. Renáta nővér, a zárda lakója szeretettel gondozza a sírt. Ismertette az elmúlt évek kutatásainak és az ereklyék újra elhelyezésének történetét, Gizella életútját, aki Szent István halála után ide vonult vissza és itt fejezte be életét. Meghatottan szemléltük első királynénk szépen helyreállított nyughelyét.

Délidő volt, amikor az óvárosba mentünk és közvetlenül a Duna-parton, az egyik vendéglőben, a szabadban ebédeltünk. Élveztük a gyönyörű kilátást a Dunára és a szemben lévő magaslaton épült erődítményre, az Oberhaus Múzeum épületére. Rövid Duna-parti séta után autóbuszunkba szálltunk és felkapaszkodtunk az Oberhaus Múzeumba, amely a régi várépületben kapott helyet. Megtekintettük a „Bajorország és Magyarország ezer éve" kiállítást, amely a honfoglalás korától a legújabb időkig mutatja be a két ország kapcsolatának történetét, a sok-sok évszázados ásatásokból származó leletet és emléket. Számos becses emléktárgy a honfoglalás korából a budapesti Nemzeti Múzeumból időszakos otthont kapott ezen az értékes tárlaton. Láthattuk a honfoglaló magyarok félelmetes nyilait és az augsburgi Ulrich-keresztet, az 1494-ből származó ötvös remeket a lechmezei csatáról. A későbbi századokból Mátyás király gyönyörű korvináit is kiállították.

A mindannyiunk tetszését kiváltó sikeres kiállítást az augsburgi „Haus der Bayerischen Geschichte", Passau városa és püspöksége szervezte a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum szoros együttműködésével. A nyugati országokból érkező látogatók itt sok értékes információt kaphatnak Magyarországról. A kiállítás meggyőzheti őket arról, hogy nemcsak a csikósgulyás romantika jelenti az ezeréves magyar államot.

A Duna-parti Oberhaus Múzeumból az Inn-parti városrészbe vezetett utunk, a Mariahilf-templomhoz. A magaslaton épült kéttornyú szentély arról nevezetes, hogy I. Lipót császár itt adott hálát Istennek a török hódítókon aratott győzelemért. Szabó Árpád, az Inn-város plébánosa, Cserháti atya egykori teológus társa és régi barátja ismertette a templom és a hozzá tartozó zarándoklépcső történetét.

A nap rövid volt ahhoz, hogy a híres passaui dómot is megtekintsük, az építészeti remekművet, amely a világ legnagyobb templomi orgonájával büszkélkedik. Útban hazafelé beborult az ég és zápor verte autóbuszunk ablakát. Mi azonban vidáman dalolgattuk szebbnél-szebb magyar nótáinkat. Igen tartalmas, szép zarándoklat emlékével tértünk haza.

Dr. Takáts Endre



Ramsay Győző kitüntetése
Ramsay Győző kitüntetése Szeretettel gratulálunk a szép kitüntetéshez

Egyházközségünk régi tagját, Ramsay Győzőt a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntették ki. Az elismeréssel járó szép érmét bensőséges ünnepség keretében a müncheni főkonzulátuson Magyarország berlini nagykövete, Pröhle Gergely adta át Mádl Ferenc köztársasági elnök nevében. Pröhle méltatásában rámutatott arra, hagy Ramsay Győző a Szabad Európa Rádió munkatársaként évtizedeken át tartotta a reményt az otthoni hallgatókban. A nagykövet szerint Ramsay hangja buzdításként szólt az
elnyomás korszakában és így közvetve hozzájárult a kommunista rendszer bukásához. Köszönő beszéd helyett a kitüntetett Juhász Gyula: „Szavak" című versét olvasta fel, amellyel saját hitvallását is tolmácsolta a magyar nyelv iránti rajongásáról, mert – mint mondotta –, ha az isteni Gondviselés nem a Szabad Európa Rádióhoz irányítja menekülését követően, csak „bicegve" tudott volna eleget tenni hivatásának. Ramsay Győző azonban a rendszerváltás és nyugdíjazása után sem vonult teljesen vissza: feleségével, Erzsivel együtt aktívan részt vesz Egyházközségünk életében és szervezésében, budapesti látogatásai alkalmával pedig műsorvezetőként működött közre a tányérantenna segítségével Németországban is fogható MTV2, illetve MTV1 történelmi dokumentációs adásaiban.

Vincze András



Majális 2001
túrterebesiek csapata A túrterebesiek csapata nyerte a „Majális 2001" kupát
Az évezred első majálisa a rekordok jegyében zajlott le. Még soha ennyien nem vettek részt ezen a szép és most már igazán hagyománnyá vált rendezvényen. A megközelítő saccolások szerint 800 személy volt jelen. Ennek megfelelően, és nem utolsó sorban a kellemes szép időnek köszönhetően, a hangulat már a kezdettől nagyon jó volt. Nagyon sok vendégmunkás is eljött. Ők voltak a legjobb fociszurkolók. Az erdélyiek focicsapatot is felállítottak. Idén négy csapat indult, közülük három túrterebesiekből állt, így aztán nem csoda, hogy a kupát is ők nyerték.

A rekordokhoz tartozik még, hogy 15-en sütöttek süteményeket a Magyar Caritas Szolgálat javára. Hogy a tömeg milyen étvággyal evett, ez azt is magyarázza, hogy miért kellett este 7-kor Bayer Oszi bácsinak utánpótlásért menni a nagy kocsival. Közben a műsor, a régi recept szerint, nagyon jól szórakoztatta az egyházközségi népünnepély résztvevőit.

MákvirágokA felsorolásból nem hiányozhatnak a táncosok, először a misszió Hétvégi Magyar Iskolájának tánccsoportja, a „Mákvirágok" ropták a táncot, aztán a tombola után – Wiedra Monika kiváló szervezésében, főműsorként jöttek a profik, a Regösök, és a közönség tapsa és elragadtatása jelezte valóban nagy tudásukat.
A magyar főkonzulátust Hajas Gábor konzul és felesége képviselte nagyon szimpatikusan.
A műsor után, az egyszemélyes zenekar, Pfeiffer Alajos szolgáltatta a talpalávalót egészen fél tízig, amikor fáklyafénynél levontuk a magyar zászlót, a székely és a magyar himnusz eléneklésével fejeztük be a szép napot.

Detre György



A Magyar Caritas Szolgálat
szíves adományaikkal támogatja rászoruló honfitársainkat: Ungarischer Caritas Dienst e. V., Oberföhringer Straße 40. 81925 München, Kto-Nr. 3426-800, BLZ 700 100 80, Postbank NL München.
*
ÉLETÜNK
Megrendelhető neve és pontos címe megjelölésével telefonon, illetve személyesen hivatalunkban vagy papjainknál misék után. Évi díja 30,- DM. 

Ajánló 2001 – 2002-re
 · Hétvégi Magyar Iskola és cserkészet: szept. 15., 22–23. (AKI – Svájc), 29,; okt. 13., nov. 3. (cserkészvezetői konferencia), 10. (körzeti kiscserkész akadályverseny), 17.; dec. 1., 8., 15.; 2002. jan. 12., 26.; febr. 9., 22–24. (cserkészvezetői konferencia – Ludwigsburg); márc. 2., 16.; ápr. 13., 27.; máj. 11., 18–25. (csapattábor); jún. 8., 22.; júl. 6., 20.
· Ifjúsági misék: szept. 16. (V. S.), okt. 21., nov. 18., dec. 16.; 2002. jan. 20., febr. 17., márc. 17., ápr. 21., máj. 5., jún. 16., júl. 21. (T. D.)
· Ifjúsági találkozók: okt. 13., dec. 1.; 2002. jan. 12., febr. 9., ápr. 13., máj. 11., jún. 8., júl. 6. (18.00–20.30)
· Ifjúsági lelkigyakorlat: nov. 9–11., 2002. márc. 8–10.
· Ifjúsági Ének- és Zeneegyüttes próbák: minden szerdán 19.00-től 21.30-ig
· Bibliakör: szept. 27., okt. 18., nov. 15., dec. 13.; 2002. jan. 17., febr. 21., márc. 14., ápr. 18., máj. 2., jún. 20., júl. 11.
· Magyar Klub: szept. 22., okt. 20., nov. 17., dec. 31., 2002. jan. 19., febr. 23., márc. 16., ápr. 20., máj. 4., jún. 15., júl. 13.
· Családok fóruma: szept. 28., okt. 26., nov. 23., dec. 14., 2002. jan. 25., febr. 22., márc. 22., ápr. 26., máj. 17., jún. 28., júl. 26.
· Szeniorok Klubja: szept. 20., okt. 11., nov. 8., dec. 6., 2002. jan. 24., febr. 14., márc. 7., ápr. 25., máj. 16., jún. 13. (kirándulás), júl. 18.
· Patrona Hungariae Énekkar próbái: minden szerdán 18.30-tól 20.00-ig
· Elsőáldozás: 2002. máj. 5.
· Bérmálás: 2002. jún. 16. ?
Elsőáldozásra és bérmálásra jelentkezés azonnal, legkésőbb 2002. jan. 1-ig.
· Imakör: minden hó 1. péntekén és: szept. 21., okt. 19., nov. 16., dec. 21., 2002. jan. 18., febr. 15., márc. 15., ápr. 19., máj. 17., jún. 21., júl. 19.

· Kisünnepek – esti mise: szept. 14. (Ker. felm.), nov. 2. (Halottak napja), dec. 31. (Hálaadás); 2002. febr. 13. (Hamvazósz.), márc. 19. (Szt. József), ápr. 23. (Adalbert), máj. 1. (Baj. Nagy.), jún. 27. (Szt. László), júl. 24. (Kinga)
· Adventi lelkinap: december 9.
· Karácsonyi ünnepség: december 16.
· Nagyböjti lelkinap: 2002. március 3.
· Rózsafüzér Társulat közgyűlés: október 7.
· Rózsafüzér titokcsere: minden hó 1. vasárnapján
· Ökumenikus istentisztelet: nov. 21., 2002. febr. 28.
· Beteglátogatás: minden  hó első péntekén.
· KMÉM: 2002. febr. 1.
· Széchenyi Kör: szept. 21., okt. 12., nov. 16., december 7., 2002. január 18., február 15.
· Egyháztanács gyűlés: október 4.
· Nemzeti ünnep, egyházi megemlékezés:  okt. 28., 2002. márc. 17.
· Szüreti Caritas-bál: október 20.
· Cecília ünnepség:  nov.  24.
· Egyházközségi farsang: 2002. február 2.
· Majális: 2002. jún. 30.
· Német nyelvtanfolyam: minden szerdán 16.00-tól 18.00 óráig
· Komámasszonyok: minden hétfőn 19.00–21.30.
· Regös kezdőknek: minden kedden 18.30–22.00.
· Regös: minden szerdán 19.00–22.00.
· Könyvkölcsönzés: minden kedden 15.00–17.00. 



ÉRTESÍTŐnket ingyen postázzuk, de adományokat szívesen elfogadunk költségeinek fedezésére. Adományok Értesítőnk postázási költségeire 200l. március 1-től június 30-ig: Agárdi István 20,- DM; Andriszek István 50,- DM; Beer Stefan (Sanare Manus Pflegedienst) 111,- DM; Bischoff Josef és Anna 10,- DM; Bittera Jenő 50,- DM; Bona László 20,- DM; Bor Anna 10,- DM; Buday József és Barbara 50,- DM; Buschbacher Maria 20,- DM; Czövek László 30,- DM; Dezasse Lea 20,- DM; Dory Zoltán 20,- DM; dr. Achtberger Josef 30,- DM; dr. Bencze Kálmán 20,- DM; dr. Breznai Aurel 20,- DM; dr. Dorsch-Rencz Tibor 100,- DM; dr. Drégely Iván 50,- DM; dr. Haidegger Ernst 110,- DM; dr. Leitner Ernst 50,- DM; dr. Lintner-Remmele J. 50,- DM; dr. med. Gulyás Ákos 10,- DM; dr. Mészáros Adalbert 30,- DM; dr. Radics János 200,- DM; dr. Schueller Georg 50,- DM; dr. Tuczay László 50,- DM; dr. Zsók Ottó 50,- DM; Düh Elisabeth 30,- DM; Erdődy László 50,- DM; Eva Marcello 20,- DM; Fáskerty Gábor és Sylvia 50,- DM; Fenyvesi 30,- DM; Gebefügi Maria 50,- DM; Gerner Josef 50,- DM; Halmai Piroska 20,- DM; Hatzak-Lukacsovits Idmár 30,- DM; Hauler Elisabeth 50,- DM; Heilovay Gisela 20,- DM; Hohágyi Eleonóra 50,- DM; Horváth Gábor 50,- DM; Horvath Peter 50,- DM; Kaiser Josef 20,- DM; Kis Karl 20,- DM; Koch Maria 25,- DM; Kopácsy Zoltán és Mária 30,- DM; Kornis Franziska 50,- DM; Kreuzer Max 35,- DM; Langsfeld Georg 50,- DM; Lovas Robert 100,- DM; Madl Cäcilie 50,- DM; Makrai József 25,- DM; Máriássy Zsuzsa 20,- DM; Markus v. Klimesch György 50,- DM; Mathias Knipf 50,- DM; Mihalyka Ludovic 50,- DM; Molnar Gyula 50,- DM; Moosbauer Maria 20,- DM; Nagy Alexander 30,- DM; Pawlik-Steiger Maria 20,- DM; Pereczár Magdolna 50,- DM; Rein Barbara 40,- DM; Schauder Maria 20,- DM; Schleich Maria 10,- DM; Schmidt Maria 25,- DM; Skublich Tamás 30,- DM; Spitz Ida 50,- DM; Stadelhofer Ilona 30,- DM; Stibli Johann 50,- DM; Szálasi Mária 50,- DM; Tepfenhart Stefan 50,- DM; Thes Maria 20,- DM; Toerring Maria 50,- DM; Török Johann 25,- DM; Varga Margit 30,- DM; Vayda Jan 20,- DM; Vetterling Günter 30,- DM; Walent Magda 10,- DM; Wecker Marianne 25,- DM; Zarandy Maria 100,- DM; Zichy Paul 20,- DM; Zumbil Ludwig 20,- DM.  Nagyon szépen köszönjük szíves adományaikat. Isten fizesse meg minden jóságukat.
Varga Katalin

Hivatalos órák:
hétfőtől péntekig 9.00-tól 17.00-ig.

Dr. Cserháti Ferenc plébános a legbiztosabban elérhető kedden és csütörtökön,
Merka János ifjúsági lelkész hétfőn és pénteken, előzetes megegyezés szerint bármikor.



Szentmisék:
Münchenben minden vasár- és ünnepnap 10.30-kor, előtte gyóntatás a Damenstift-templomban: 80331 München, Damenstiftstr. 1.
Rosenheimban minden hó 2. és 4. vasárnapján 11.00-kor, előtte gyóntatás a St. Josef-templomban: 83022 Rosenheim, Innstraße 4.

Verantwortlich – Szerkesztő és felelős kiadó: dr. Cserháti Ferenc plébános
Társszerkesztők: Detre György, Hart István, Hedrey Ildikó, Jánosi Ferkó, Jánosi Margit, Kováts Gábor, Kucsera János, Kucsera Judit, Mekker Árpád, Merka János, Soos Beatrix, dr. Takáts Endre, Varga Katalin, Varga Sándor, Vincze András

Megjelent 5000 példányban. Postáztuk egyházi közösségünk 4922 családjának.

Impressum: Ungarischsprachige Katholische Mission – Magyar Katolikus Misszió
81925 München, Oberföhringer Str. 40, Tel.: 089/982637 v. 982638, Fax: 985419
E-mail: ukm_muenchen@yahoo.de; http://www.erzbistum-muenchen.de/ungarische-mission
Postbank Niederlassung München, Kontonummer: 61 22–803, Bankleitzahl 700 100 800