Müncheni Magyar Katolikus Misszió

2005.

március

15.

ÉRTESÍTŐ

22.

évfolyam

4.  (801.) szám

 

G e s e g n e t e s  u n d  f r o h e s  O s t e r f e s t!
K e g y e l e m t e l j e s  h ú s v é t i  ü n n e p e k e t!

Tartalom:

  • 60 éves a missziónk
  • Emlékek a müncheni magyar katolikus életből
  • Akiknek sokat köszönhetünk (I)
  • Újra működik a Katakomba Klub
  • Magyar orvosok Münchenben és környékén
  • Nagyheti szertartások, húsvéti szentmisék
  • Ismerjük meg ministránsainkat (I)
  • „Mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk”
  • A hit védelmében, a szeretet szolgálatában. A Máltai lovagrendről (folytatás)
  • Időpontok-Találkozók-Rendezvények
  • Hivatalos órák, szentmisék
  • Hírdetések
  • 60 éves a missziónk


    A Jó Isten kegyelme, hívek és papok felmérhetetlen értékű imája és áldozatos munkája tette lehetővé, hogy az idén missziónk fennállásának 60. évfordulóját ünnepelhetjük. A hálás köszönet jegyében néhány kiemelkedően fontos rendezvényünkre ezúttal is szeretném meghívni híveinket.

    – Április 15-én jeles évfordulónk és az Eucharisztia Évére való tekintettel egész napos hálaadó szentségimádást tartunk missziónk házi kápolnájában. II. János Pál pápa Mane Nobis­cum Domine (Maradj velünk, Urunk) kezdetű apostoli levelében kifejezetten kérte, hogy ebben az évben a szentmisén kívüli szentségimádás legyen minden egyházi közösség különleges feladata.

    Ezen a napon az Oltáriszentség előtt hálaadásunk mellett szeretnénk elmélyíteni Istenbe vetett bizalmunkat, elmerülni irgalmas Atyánk végtelen szeretetében, amelynek jele az értünk megtört, élő kenyér. Az Oltáriszentség a hitét megőrző és továbbadó egyház nélkülözhetetlen kincse, tanúságtevő küldetésünk erőforrása. Az eucharisztia által Krisztus közöttünk van, neveli erkölcseinket, táplálja erényeinket, vigasztalja a szomorkodókat, erősíti a gyengéket, és mindenkit a maga követésére serkent, aki csak elébe járul. Ha csendben és hosszabb időre megállunk a szentségi Jézus előtt, megértjük velünk kapcsolatos szándékát, felhagyunk saját elképzeléseinkkel, hogy átadjuk helyüket Krisztus elgondolásainak: Isten kegyelme megjelenik az életünkben, és átalakít bennünket.

    Szentségimádási napunk lefolyása:

    11.00–11.30 szentmise, szentségkitétel

    11.30–13.00 missziónk alkalmazotta­i­nak szentségimádása

    13.00–16.30 híveink csendes, egyéni szentségimádása,

    16.30–19.00 Imakör

    19.00–20.00 Családok fóruma

    20.00–23.00 Láncszem közösség, fia­talok (szentségbetétel)

    – Április 24-én 10.30-kor hálaadó ünnepélyes főpapi szentmise bérmálással a Damenstift-templomban Miklósházy Attila SJ püspök atyánk vezetésével. Szeretettel várjuk híveink és egyházközségi csoportjaink részvételét és közreműködését.

    – Május 17-től 28-ig egyházközségi jubileumi zarándoklat Szent Pál apostol nyomdokain Görög- és Törökországban.

    – Június 26-án közös délelőtti szentmisénk után 13.00–21.00-ig évfordulónk jegyében rendezzük meg hagyományos juniálisunkat Grünwald­ban, a Hubertusstr. 22. sz. alatt.

    – November 27-én Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímásának látogatása ünnepélyes szentmisével.

    Szolgáljon ez a jubileumi év egyházi közösségünk megújulására, minden ember javára és üdvösségére!

    Merka János

    plébános

    Fel

    Emlékek a müncheni katolikus életből


    Azt a nem kis feladatot kaptam, hogy írjak cikket a Müncheni Magyar Katolikus Egyházi Közösség fennállásának 60. évfordulójára. Máris zavarban vagyok, hiszen a müncheni ma­gyar katolikus élet történetét pél­dás tudományos akríbiával dr. Cserháti Ferenc delegátus, az Életünk fő­szerkesztője kimerítő részletes­séggel megírta már a kezdetektől a mostani állapotig. Hogyan és mit írjak ehhez újat? Ismételgetésnek meg nincs sok értelme?

    Én tehát azt gondolom, azt fo­gom papírra rögzíteni, amit én személyesen átéltem, ott kezdve: ho­gyan és miért jutottam Münchenbe?

    Előzményként annyi, hogy mint a marosvásárhelyi honvéd hadapródiskola tanára, az iskola kitelepítésével jöttem a németországi Bergen bei Celle-i (40 ezer személy befogadására épült) katonai kiképző táborba, majd onnan Schleswig-Hollstein-be – már a háború végén – az Északi-tenger mellé egy óriási gyűjtőtáborba. Rövidebb Borghorst-i tartózkodás után az angolok áttettek bennünket a Pader­born melletti volt munkaszolgálatos táborba szöges drótok mögé. Hadifogságom után, 1946 nyarán kerültem az Észak-Németországi/ Osterode/ Harz magyar menekülttáborba, amely az akkori Nyugat-Kelet Németországot elválasztó veszélyes határsávba esett. Az angolok bizalmából másodparancsnoki „second-comandant” beosztásban dolgoztam, fizetést is kaptam.

    Csernai Balázs atyát

    2004 augusztusában szentelték

    a veszprémi egyházmegye papjává.

    Jelenleg doktori

    disszertációján dolgozik és

    missziónk kisegítő lelkésze.

    Ebben az időben rendkívül feszült volt a politikai helyzet; a koreai háború javában tombolt. És éppen a legkritikusabb hetekben, 1950 nyarán levél jött Münchenből Kovách Aladár barátomtól, a Nemzeti Színház volt igazgatójától, akihez még Pesten szoros irodalmi barátság fűzött és sürgetve hívott Münchenbe. „Nagy baj lehet – írta – ha már te is felébredsz és ilyen SOS levelet írsz… Komoly és súlyos a helyzet ... (majd:) Nem csodálkoztam, hogy nem írsz. Tudod, hogy lap van itt Németországban, én készítem, láthatóan egyedül (a „Szózat”-ról van szó) s akkor sem írsz egy kukkot, hogy nem kéne-e segítség? Mindegy, a helyzet éles, az a hely ott fenn valóban meleg. Itt küldök „Travel­ordert”, ülj föl a vonatra és gyere le! Egyelőre csak látogatóba jössz, de úgy, hogyha a sors akarja, itt maradsz és jössz velünk. Számíts úgy, hogy perceken belül felborul a helyzet, tehát ami lényeges, azt hozzad magaddal. Itt szegénység van: szalmazsák, egy tábori ágy, akkora szoba, mint a pesti kollégiumi zug. Fizetés nincs! Szállás, ebéd, vacsora van. Magunk csináljuk. Tíz­napon­ként utazás négy napra Wöris­ho­fen-be, a nyomdába. Ha jössz és akarod ezt a nagyszerű, zseniális, csupa mozgás bizonytalanságot, akkor segédszerkesztő, tördelő, korrektor, levelező leszel mellettem. Tudom, hogy Oblo­mov vagy, de azt is, hogy kevés ember tud olyan remekül, precízen dolgozni, ha belelendül, mint te. Vár­lak szeretettel, testvéri szívvel. Ha megkapod ezt a levelet, ülj fel fél napon belül a vonatra s gyere. Cím: München, Maria-Theresia-Straße 19/1 – Aláírás”.

    Már előbbi levelében írta „készítem az utat Spanyolország felé…” Mit is tehettem egyebet, felültem a vonatra s jöttem Münchenbe.

    Akkoriban az itteni letelepedéshez nehezen megszerezhető engedélyre volt szükség, én is csak barátaim útján kapott hamis osztrák bejelentővel tudtam Münchenbe jönni. Megérkeztem a félig romos főpályaudvarra s egy ócska kofferrel elgyalogoltam a megadott címre. Ez a háborúban kissé megrongált, de lakható, valaha elegáns villaszerű épület volt. Aladár megosztotta velem a cella nagyságú szobáját. Ez lett a „Szózat” című lap szerkesztősége és kiadóhivatala.

    Tudni való, hogy a II. világháború után mintegy másfélmilliónyi magyar katona és civil lakosság sodródott Nyugatra. A hadifogolytáborok és lágerek lakóinak, a szétszórt családok egyesítésének gondjait az egyházak vették magukra, ezért Kótai Zoltán, a III. Vatikáni Misszió magyar delegátusa egy Katolikus Tudakozó Irodát létesített Landshut-ban és ugyancsak ott elindította a havonta megjelenő kőnyomatékos „Iránytű” című lapot. Kótai Argentínába való kivándorlásával szűnt meg a lap és ekkor az új németországi főlelkész, Szölgyémy kezébe került át a Vatikáni Misszió papírjaival, pecséttel, irodai berendezésével együtt Münchenbe. Szertelen, pillanatnyi hangulata szerint tette a dolgát: senki sem kérte tőle számon, hogy pl. a menekült magyar papoknak az érsekségtől kiutalt fizetését nagylelkűen elosztogatta a magyar egyetemistáknak. A hiányokat aztán, mint önként „kinevezett” vatikáni delegátus, különböző kölcsönökkel tömködte be. Számtalanszor nekem kellett elmenni a megadott címekre az ilyen ügyletek elintézésére. Persze fogalmam sem volt, hogy illegális ügyeket szolgálok. Mikor egy nap nem jött a hivatalába, a hitelezőknek sorra nekem kellett ajtót nyitni s közölni velük, hogy a delegátus úr külföldre távozott, itt hagyott „csapot- papot”.

    Nagy szerencsénkre, az új főlelkész, dr. Ádám György, aki jó kapcsolatokat tartott nemcsak a bajor, hanem a bonni német kormánnyal is, rövidesen rendezte a zilált müncheni ügyeket s erélyes, okos politikával, visszaállította a magyar menekültek és szervezetek jó hírét.

    A menekültek és volt hadifoglyok zöme Münchenben ideérkezésemkor még a Simmern-Schule-ban és a Funk-kaszár­nyá­ban lakott rendkívül primitív körülmények között. Az összezsúfolt családok pokróccal voltak egymástól elválasztva, mindenki a kivándorlásra várakozott, máról-holnapra éltek és feketézéssel foglalkoztak. Hetente ismétlődtek meg ott a német rendőrségi razziák. Rendezett vallási életről ilyen körülmények között szó sem lehetett. Előfordult, hogy a misét a menekült tábor cipészműhelyé­ben vagy a folyosón tartották.

    Amikor én Münchenbe kerültem a Maria-Theresia-Straße-i házban egy fedél alatt volt a Magyar Segítő Szolgálat (dr. Ordódyné vezetésével), a Református- és Evangélikus lelkészi irodák, egyidőben a magyar katonák szervezete, valamint a „Szózat” szerkesztősége és kiadóhivatala. A Katolikus főlelkészség előbb a Prinz­re­gen­ten­platz-on, aztán a Troger­straß-én, majd a Gabelsbergerstraß-én székelt. A katolikus hívek jórészt a St. Ursula-templom al­templomában hall­gattak misét, ott volt a Patrona Hungariae Egyházközség időnkénti összejövetele is.

    A „Szózat”, a­mely kéthetenként jelent meg, másfél év után, alig érthető okokból szűnt meg.

    Ft. Hankovszky Ferenc doktorandus,

    aki adventi és nagyböjti
    lelkinapunkat vezette.

    München életében nagy változást hozott az amerikaiak által fönntartott Szabad Európa Rádió, amely hatással volt az itteni egyházi életre is. Voltak katolikus adásai s a legvadabb kommunista időkben is miséket közvetítettünk a Kastl-i gimnáziumból Magyarországra. Hosszú időkig e sorok írója volt a rádió-közvetítő a Drei­faltig­keits­kirche-ből. (Rádiós papok voltak többek között O. C. Jánosi József SJ, Vecsey József, Fábián Károly, dr. Frank Miklós).

    Az „Életünk” elődjének te­kint­hető az 50-es években meg­jelenő „Pannonia Sacra” c. Kőmíves János szerkesztésében lévő szerény kis lap. 1969. január 1-től meglévő nyolc helyi hitbuzgalmi lap összevonásából „Az Út” (Ausztria), „Hírnök” (Linz/ Austria), „Hiszek” (Svájc), „Magyar Ház” (Belgium), „Sorsunk” (Franciaország) és az „Új Értesítő” (Skandinávia), mint az „Európai magyar katolikusok lapja” született meg a havonként megjelenő „ÉLETÜNK”. Először Vecsey József szerkesztésében Svájcban, St. Gallen-ban, Vecsey halála után Münchenbe kerülve dr. Harangozó Ferenc, a Kastli Magyar Gimnázium igazgatója kezébe került, nyomdában készült. Mellette egy szerkesztőbizottság támogatta munkáját. Az olvasó és tördelő szerkesztést e sorok írója végezte, de ez csak az utóbbi években van feltüntetve. Természetesen elsősorban a szétszórtságban élő magyarság hitélete és problémái foglalkoztatták, szívügye volt mindig az iskola és a cserkészet. Nagyszabású gyűjtést szervezett, pl. az iskola sürgős megsegítésére, sorozatban ismertette a főleg Ausztriában, Német- és Franciaországban meglévő magyar történelmi emlékeket, a Máriacelli Mindszenty-Stáció és a Mattsee-i Szentkorona Emlékmű létrehozásában az érdem oroszlánrésze illeti meg.

    Említést érdemel, hogy a lap 1980-ban elsőnek ismertette Mécs László „Magyarok Misekönyve” c. kiadatlan versfüzérét (ezt 11 év múlva az „Új Ember” nagy szenzációként „felfedezte” és könyvben kiadta, de az „Életünket” “elfelejtette” említeni). Hasonlóképp az „Életünk” adott hírt a magyar művészettörténészek előtt teljesen ismeretlen Szent László képről, amelyet Simone Martini sienai festő 1326 körül festett. Évekkel később a jeles néprajztudós, Erdélyi Zsuzsanna ugyancsak felfedezte, de ezúttal ő is pávatollakkal ékeskedett.

    A müncheni Patrona Hungariae egyházközség neve az évek folyamán „Magyar Katolikus Misszióra” változott. Az érsekségtől nagylelkűen kapott Házunk (Döpfner bíborosról elnevezve) az Oberföhringer Straße 40. alatt a müncheni magyarok legfontosabb kulturális találkozóhelye lett. Az alagsorban saját házikápolnája van. Missziónk gyönyörű zászlaját az „Amfiteátrumban” Miklósházy Attila SJ, a külföldi magyarok püspöke áldotta meg Udvardy Jenő müncheni magyar főkonzul közreműködésével.

    Az ezeréves bajor-magyar barátság emléktábláját a Damenstift-templom falán (egy zalaegerszegi szobrász vörösréz domborművét) az egyházi áldások után Orbán Viktor magyar miniszterelnök leplezte le 2000. április 8-án.

    A müncheni magyar katolikus egyházi közösségnek ma nincs is egyéb és szebb feladata, minthogy folytassa azt a munkát, amely az elődök szorgalmából, áldozatkészségéből a bajor fővárosban a magyar katolikus élet mai felvirágzásához vezetett.

    Szamosi József

    Fel

    Akiknek sokat köszönhetünk ( I.)

    Egyházi közösségünk több tagja fáradságot és energiát nem kímélve segíti missziónk munkáját. Ezek az önkéntes munkaerők nélkülözhetetlenek küldetésünk teljesítésében. Sorozatban mutatjuk be őket.


    Rogge-Solti Katalin és Rogge-Solti László 1978 óta él Münchenben. 36 éves házasok, hat, immár felnőtt gyermek szülei.

    Katalin 15 évig tanított a Hétvégi Magyar Iskolában. 12 éve vezeti a MÉCS-et, az imakört. Ő írja: „Hadd kezdjem azzal, hogy nem nekem jár a köszönet, hanem én tartozom mély hálával a jó Istennek, hogy három ilyen hatalmas ajándékot adott: Még Eperjes atya idejében évekig foglalkozhattam a legkisebbekkel, az 5–7 éves müncheni magyar gyerekekkel, a 80-as évek közepétől a 10–12 évesekkel,  és végül 1993. május 1-én elindulhatott az Imakör.

    Az Oltáriszentség évében az immár 20 tagú imakör szeretettel várja a szívesen imádkozó új testvérek részvételét. Minden hónap első és harmadik péntekén a kápolnában közös rózsafűzért, szentmisét és szentségimádást tartunk. Gyertek, és tapasztaljátok meg, milyen nagy kegyelmeket jelent a közös imádkozás!”

    László 12 évig volt missziónk egyháztanácsának elnöke. Akkori munkájának ma is látható eredménye missziónk kis kápolnája. Amikor ugyanis házunkat átépítették, kápolna nem volt a tervben. A Lokalbau­kommission illetékes ügyintézője így bíztatta: „Hiába próbálkozik, úgysem fogja tudni elérni, ezt senki sem engedélyezheti, mert az előírások egyértelműek”. Ő nem hagyta annyiban, és hosszas utánajárással kiharcolta, hogy a ma látható megoldás kialakulhasson. Istennek legyen hála.

    Ugyancsak ő az irodáinkban működő komputerek beszerzője, karbantartója és működtető programjaink írója.

    Rein Barbara missziónk házi kápolnájának és gyakran a Damenstift-templomnak is önkéntes sekrestyése. Segítségére bármikor számíthatunk.

    Peter Klauser sekrestyés főállásban a Damenstift-templomban. Fáradozásainak eredménye, hogy liturgikus ruháink végre méltó helyükre, szekrényekbe kerültek és a sekrestye egy helységgel bővült.


    Jámbor Bertalan elektro- és információtechnikát tanul Münchenben, honlapunk tervezője, fejlesztője és frissítője. Ezen kívül lektor és tagja mindkét énekkarnak.


    Geng Ildikó és Tóth Péter ősz óta vezetik nagy sikerrel a csütörtök esti klasszikus tánc próbáit. Méltó utódai Kis Andreának és Istvánnak.



    Pöschel Péter, Illényi Márta és György
    érdeme a missziónkon működő rendszerezett és katalogizált
    magyar könyvtár. Szeretettel várjuk az olvasni akarókat
    .

    Fel

    Újra működik a Katakomba Klub


    1984 Szilveszterén alakult meg missziónkon a Katakomba Klub. Azért jött létre, hogy a nyolcvanas évek politikai vagy gazdasági menekültjeinek lehetőségük legyen ismerkedésre, információk gyűjtésére, tapasztalataik kicserélésére, szerény keretek közötti szórakozásra és missziónk életébe való bekapcsolódásra.

    1991 szeptemberétől Magyar Klub néven, új profillal működött. „Magyar Klub esteket havonta tartunk mindig szombaton 17.00 órától. Az előadásokon betekintést nyerhetünk főleg magyar hazánk és határain kívül élő honfitársaink jelenébe és múltjába, szeretnénk megismertetni tájegységeit, néprajzát, irodalmi világát, művészetét, vallásos életét és hagyományait.” (ÉRTESÍTŐ, 8. évf. 31. sz., 1991. szept. 15.)

    Utolsó összejövetel a Magyar Klub égisze alatt 2002. június 15-én volt, amikor Kecskés Gábor, a budapesti Piarista Gimnázium tanulója „Magyar táj, magyar ecsettel” címmel adott ízelítőt néhány neves költőnk szülőhazánk tájait leíró verseiből. Klubestünk színvonalát emelte Földy Mária aquarell festőművésznő kiállítása.

    2005 januárjától, régi nevén újra indult a Katakomba Klub. Ezúttal is havonta egyszer 17.00 órától tartjuk az összejöveteleket, amely vendégmunkások, hosszabb-rövidebb ideig Münchenben tartózkodók vagy egyedülállók találkozó helye; ismerkedés, beszélgetés, magyar nyelvű TV-műsornézés, böngészés hazai újságokban, ill. folyóiratokban, társasjáték, stb. Szeretettel várunk minden érdeklődőt.                        

    Mekker Árpád
    Fel

    Magyarul beszélő orvosok Münchenben és környékén,
    akik praxisuk címének közlését kérték

    Ssz.

    Név, szakosodás

    Cím

    Telefon

         1.    

    Dr. Ballya Zsolt,

    urológus

    Sendlinger-Tor-Platz 10,

    80336 München

    089-59 41 71

         2.    

    Dr. Boór Márta,

    nőgyógyász

    Isenschmidstr. 19,

    81545 München

    089-62277 120

         3.    

    Dr. Csiky-Strauss Margit,

    fogorvos

    Rheinstr. 30,

    80803 München

    089-36 55 21

         4.    

    Dr. Domann Gabriel,

    fogorvos

    Oberföhringer Str. 169,

    81925 München

    089-957 84 10

         5.    

    Dr. Dorsch-Rencz Tibor,

    sebész

    Carl Jordan Str. 9,

    83059 Kolbermoor

    08031-949 83

         6.    

    Dr. Erdey Melinda,

    fogorvos

    Heiglhofstr. 28a,

    81377 München

    089-719 29 06

         7.    

    Dr. Fajnor Judith-Éva,

    HNO = OFG

    Leonrodstr. 69,

    80636 München

    089-129 21 00

         8.    

    Dr. Hury-Bencze Antónia,

    fogorvos

    Berliner Str. 18,

    85221 Dachau

    08131-14 289

         9.    

    Dr. Inoka Péter,

    HNO = OFG

    Karlsplatz 3,

    80335 München

    089-59 81 42

      10.    

    Dr. Kisgyörgy Zoltán,

    ortopéd szakorvos, reha

    Theatinerstr. 29, 80333 München

    089-29 34 66

      11.    

    Dr. Lamper József,

    mozgásszervi szakorvos (ortopéd),

    akupunktúra, chiroterápia

    Wettersteinplatz 2,

    81457 München

    089-620 30 462

      12.    

    Dr. Linde-Krakowszky Zsuzsanna,

    bőrgyógyász

    Viebigplatz 4, 80686 München

    089-57 33 56

      13.    

    Dr. Lintner-Remmele Judit,

    pszichoterápia

    Schleißheimer Str. 130,

    80737 München

    089/123 69 10

      14.    

    Dr. Neppel Zoltán,

    nőgyógyász

    Marienplatz 1,

    80331 München

    089-220 464

      15.    

    Dr. Rab Enikő,

    általános orvos

    Stemplingeranger 10/I,

    81737 München

    089-637 71 16

      16.    

    Dr. Schmidmer Katalin,

    fogszabályozó szakorvos

    Helene-Mayer-Ring 7/a,

    80809 München

    089-35 47 47 10

      17.    

    Dr. Staroscik Péter, 

    fogorvos

    Bauerstr. 37,

    80798 München

    089-271 41 72

      18.    

    Dr. Venczel József,

    általános orvos

    Adelheidstr. 23,

    80798 München

    089-27 29 460

      19.    

    Dr. Venczel Márta,

    belgyógyász, akupunktúra, üzem­orvos, munkaegészségügyi szolgálat

    Adelheidstr. 23,

    80798 München

    089-27 29 460

    Fel

    Nagyheti szertartások

    Húsvéti magyar szentmisék

    a Damenstift-templomban, Damenstiftstraße 1., 80331 München

    Szentmisék előtt fél órával mindig gyóntatás és rózsafüzér ájtatosság.

    Március 20., Virágvasárnap,

    10.30–11.30 ünnepi szentmise,

    barkaszentelés és virágvasárnapi passió Szent Máté szerint.

    Előadja Patrona Hungariae Énekkarunk Sneff János vezényletével.

    *

    Március 24., Nagycsütörtök,

    19.00–20.00 Nagycsütörtök esti szentmise

    az Oltáriszentség szerzésének emlékére, oltárfosztás.

    *

    Március 25., Nagypéntek,

    10.00 órai kezdettel Nemzetek keresztútja

    a St. Michael-templomtól a Hl. Geist-templomig (Marienplatz)

    15.00–16.00 nagypénteki szertartás,

    a Damenstift-templomban, Passió Szent János evangélista szerint,

    keresztleleplezés, hódolat a kereszt előtt, áldoztatás.

    *

    Március 26., Nagyszombat,

    21.00–22.30 Húsvéti vigília,

     tűzszentelés, húsvéti gyertya megáldása, húsvéti örömének, vízszentelés. Mise végén ételszentelés.

    *

    Március 27., Húsvétvasárnap,

    10.30–11.30 ünnepi szentmise

    Mise végén ételszentelés.

    *

    Március 28., Húsvéthétfő,

    10.30–11.30 ünnepélyes szentmise

    Fel

    Ismerjük meg ministránsainkat ( I.)

    A Damenstift-templomban rendszeresen ministrál több mint 20 gyermek és fiatal. Szolgálatuk a liturgiában nélkülözhetetlen. Hogy híveink közelebbről megismerhessék őket, a legszorgalmasabbak fényképeit sorozatban közöljük.


    Jánosi gyerekek

    A Jánosi gyerekek: Margó,

    Ferkó és Kinga

    A Lévai fiúk: Olivér, András,

    Tamás és Kristóf


    Paulescu Daniela, Resch Melanie, Paulescu Anna,

    Siményi Mónika és Siményi Andrea

    Fel

    „Mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk”

    (1 Kor 10, 17).

    Ökuménia? Néha megbotlik a nyelv és ökonómiát mond. Talán ha a szeretet ökonómiájára gondol. Mert mennyire más volt ez régen, a 20-as, 30-as években, mily kemény volt a harc az egyházak között. Vagy 140 évvel ezelőtt Poroszországban, a „Kulturkampf” idején, amely egy újkori vallásháborúval is felért. Micsoda változás, mekkora fejlődés egyházaink kapcsolatában.

    Évente kétszer találkozunk. Előtte összeül az előkészítő bizottság, lelkes asszonyok és férfiak, összeállítják a programot, kijelölik az énekeket, szétosztják a feladatokat, mindezt a lelkipásztorok vezetésével. Egy óra alatt összeáll az istentisztelet rendje, közben kedves szavak, aztán egy-egy pohár vörösbor, talán pogácsa hozzá, és már szét is válunk.

    Aztán elérkezik a várva várt este. Lassan megtelik a terem, a kórus vagy az ifjúsági énekkar a helyén van, majd ünnepélyesen bevonulnak a közreműködök.

    A gyülekezeti teremben az asztalok szeretetvendégségre terítve. Mint egy ünnepnapra, úgy készülünk egyszer a katolikusok, egyszer a reformátusok, most volt a 39. találkozónk.

    A zsúfolásig megtelt teremben békesség tölt be minket. Érezzük egymást, örülünk egymásnak. Boldogok vagyunk így együtt. Az ökumenikus összejövetel, imaest, istentisztelet szépen lezajlik. Az Egyház Ura is eljött, közöttünk van, hiszen tudjuk szeretni egymást. Megmozdul valami bennünk, megérint minket, talán jobban, mint egy „normális” misén vagy istentiszteleten. Nagyobb a lelkesedés, van valami több. Két-három felekezetből jöttünk össze, és íme egység van. A különbségek mintha eltűnnének. Szeretet van közöttünk, szeretet van bennünk. Az ökumenikus közösségben kölcsönösen gazdagodunk.

    Közös az Úr, közös a feltámadás, közös a hit, közös a hitvallás, közös a reménység, közösek céljaink, közösek gondjaink, közös a bizonyságtétel, közös a nyelv. Élő a hit, élő az Ige, Isten Lelke működik és a feltámadott Jézus Krisztusban megvalósul az egység csodája, valóság lesz a Charta Oecumenica szinte minden pontja.

    Az ételek finomak, az italok gyorsan fogynak, közben kedves arcok, intenzív beszélgetések. Újra egy család lettünk, egy család vagyunk, összetartozunk. És már várjuk a következő alkalmat. Elröpül egy félév, elröpült az év, és újra együtt, hol itt, hol ott, itthon itt és otthon ott, élő vizek folyamaiban frissülünk.

    Minket itt Münchenben sok szeretettel ajándékozott meg az Úr egymás iránt, bár lenne ez így egyházainkban minden időben és minden helyen, ezért imádkozunk. „Látjátok, hogy szeretik egymást” – ezt mondták a keresztényekről az apostoli időkben. Már akkor is volt „oikoumené”, és most is megyünk az elmélyültebb közösség felé, készülünk a Nagy Ökuméniára.

    Ravasz Ákos
    Müncheni Magyarnyelvű
    Református Egyházközség,
    www.reformatus-muenchen.de

    Fel

    A HIT VÉDELMÉBEN,

    A SZEGÉNYEK SZOLGÁLATÁBAN

    A Máltai Lovagrendről

    (Folytatás)


    A Rend megalakulását követő két évszázad a keresztes hadjáratok kora volt. A muzulmán hatalom agresszív térhódítása egyre inkább katonai fellépésre, ellentámadásra, majd a fokozódó túlerő következtében védekezésre kényszerítette a lovagokat. Az utolsó bástya, Akkon vára, 1291 áprilisában esett el. A vert keresztes hadak és a lovagrendek maradékai a kikötőben horgonyzó hajókon Ciprus szigetére menekültek. De míg a többi lovagrend és a keresztesek hazatértek Európába, a jánoslovagok hűek maradtak szentföldi küldetésükhöz és rendi hivatásukhoz: Cipruson maradva várták a visszatérés lehetőségét, de addig is ispotályt alapítottak a betegek részére.

    Döntő fordulatot jelentett a Rend történetében, hogy a kényszerítő körülmények hatására az eddig szárazföldi lovagrend Cipruson vált tengeri „hajós” renddé, amennyiben hajóépítő tevékenységbe kezdett. Ezt azonban Ciprus királya nem nézte jó szemmel. Új haza után kellett nézni. Az érdekelt hatalmak, Genova, Velence és Bizánc jóváhagyásával a János lovagok, nem egészen 20 éves ciprusi tartózkodás után, 1309. augusztus 15-én elfoglalták Rodosz szigetét.

    Az elkövetkező két évszázad során a Lovagrend államalkotó hatalommá nőtte ki magát. A Nagymester szuverén fejedelemként irányította a szigetország életét; a Rend saját pénzt veretett, saját lobogója alatt saját hajóhaddal rendelkezett és természetesen ispotályt is létesített. Rodoszon találták a lovagok a Filermoi Boldogasszony kegyképét, melyet ettől fogva a Rend sajátjának tekintett.

    Nagyszabású építkezés és belső újjászerveződés jellemezték a rodoszi időszakot. A török ismételt támadásai kivédésére hatalmas várfalak épültek, a lovagok számára pedig lakónegyedek. A lovagrend ebben az időben nemzetközi jelleget öltött: tagjai Európa minden részéből regrutálódtak. A rend égisze alatt egyesült Európáról beszélhetünk, amelyben a különböző csoportok, melyeket „nyelvek”-nek neveztek, számszerint hét, egyfajta önállósággal rendelkeztek és külön-külön negyedekben laktak. Ez erősítette az egységet a sokféleségben. A magyar lovagok előbb a német, majd 1314-től az itáliai „nyelv”-hez tartoztak.

    A nyugat felé terjeszkedő török birodalomnak útjában állt a rodoszi keresztény fellegvár, mely két évszázadon át védelmezte Európát. De Európa nem hálálta meg a rodoszi lovagok fegyveres ellenállását. A kritikus időpontban magukra maradtak. 1522 dec. 20-án a törökök bevonultak a városba, II. Szulejmán szultánnak annyira imponált a lovagok hősies küzdelme, hogy szabad elvonulást biztosított nekik. Újév éjszakáján a lovagok 30 hajó fedélzetén elindultak az ismeretlen jövő felé a Filermoi Boldogasszony védnöksége alatt, akinek kegyképét magukkal vitték.

    Pásztorjáték a karácsonyi szentmise keretében Rosenheimban.

    Előadta a Feigi és a Szabó család.

    Öt évi bizonytalanság után, végre 1527-ben VII. Kelemen pápa felajánlotta a Lovagrendnek Viterbo városát. A lovagok beköltöztek ugyan, de immár „hajós” rend lévén, szerettek volna egy szigetet mondani sajátjuknak. Máltára esett a választás és miután a nagymester V. Károlynak, akinek birodalmához Málta tartozott, hűségnyilatkozatot írt alá, a lovagok birtokukba vehették a szigetet.

    A reálpolitika évszázadai következtek. A lovagok először is kiépítették és megerősítették Máltát, La Valette nagymester – Málta fővárosa Valletta az ő nevét viseli – irányítása alatt, aki előre látta, hogy a törökök meg fogják kísérelni a reformáció következtében kettészakadt és így meggyöngült lovagrend megsemmisítését. 1539-ben u. i. Brandenburg őrgrófja a hitújítás oldalára állt és számos lovag követte őt. Így alakult meg a rend protestáns ága, mely a johannita nevet viseli.

    1565 tavaszán a törökök elérkezettnek látták az időt a végső csapásra, de a lovagok diadalmasan visszaverték a hatalmas tengeri és szárazföldi erőkkel négy hónapon át folytatott ostromot. Hat évvel később került sor a spanyol „armada”, a velencei és máltai hajóhad közös ütközetére Lepanto közelében, 1571. október 7-én, melynek során a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek. V. Szt. Piusz pápa örömében ünnepet rendelt el a Győzelmes Szűz Mária tiszteletére, amiből később a Rózsafüzér királynője ünnep lett.

    Az elkövetkező évszázadok során a lovagok Máltát felvirágoztatták. Elkészült a Szent János székesegyház, melyet Caravaggio képei díszítenek, az ispotály hatalmas kórházzá bővült, nyilvános könyvtár nyílt és orvosi egyetem létesült. A Rend nemzetközi befolyása egyre növekedett és ezzel párhuzamosan vagyoni helyzete, annyira, hogy a sziget lakosságának élelmezéséről is tudott gondoskodni. A hatalom és a gazdagság károsan hatott a Rend szellemére. Az európai arisztokrata családok természetesnek tartották, hogy sarjaik a Lovagrend tag­jai legyenek, ami növelte ugyan annak társadalmi és politikai tekin­télyét, de kérdésessé tette eredeti hivatását

    Mondics Lívia, angol szakos
    tanárnő, hétfő esti díjmentes
    nyelvtanfolyamunk vezetője

    A francia forradalom kitörését és a nemesi osztály kiirtására irányuló törekvést a Rend aggodalommal követte. A veszély ellensúlyozására Rohan nagymester 1797-ben szövetségre lépett minden oroszok cárjával, I, Pál­lal. Ennek értelmében megállapodtak egy orosz nagyperjelség felállításában. Rohan utóda, Hompesch, az első német nagymester, a cárt a Rend protektorává nyilvánította. A franciák ezt barátságtalan gesztusnak tartották. Válaszuk nemsoká késett: Napóleon 1798-ban elfoglalta Máltát és a lovagokat a sziget elhagyására kötelezte. A lovagok egy része a cári udvarba menekült. Ők és az orosz nagyperjelség tagjai Hompescht letettnek nyilvánították és I. Pál cárt kiáltották ki a Rend nagymesterévé, ami többszörösen törvénytelen és érvénytelen volt: Pál nem volt katolikus, nős volt és nem nyerte el a Szentszék elismerését.

    Ez az áldatlan állapot azonban csak néhány évig tartott. VII. Piusz pápa véget vetett az interregnumnak. Közbelépésére G. B. Tommasit választották meg a Rend új nagymesterének, aki Szicíliába tette át az irányító központot, abban a reményben, hogy onnan a lovagok könnyebben visszatérhetnek Máltára. A felségterülettől való megfosztás a Rendnek lelki síkon jót tett: a lovagok, ahol csak megtelepedtek, újra a betegápolói hivatásnak szentelték magukat. Új lendületet adott a rendi életnek IX. Piusz pápa az új rendi szabályzat elfogadásával. A Rend szervezete modernizálódott: a „nyelveket” a szövetségi rendszer váltotta fel világszerte. Az olasz állam 1884-ben elismerte a Máltai Lovagrend szuverenitását, valamint a római székház és a villa területenkívüliségét. XIII. Leo pápa szabályozta a választási rendszert, XII. Piusz megerősítette a Rend hagyományos helyzetét, XXIII. János pedig jóváhagyta új alkotmányát. Ezt az elmúlt években módosították és igazították a mai világ követelményeihez, II. János Pál pápa hozzájárulásával.

    A Máltai Lovagrend jelenleg öt történelmi Nagyperjelségből /Róma, Lombardia-Velence, Nápoly-Szicília, Ausztria és Csehország/ és 42 szövetségből tevődik össze. Legfőbb szerve a „Szuverén tanács”, melynek élén a Nagymester áll. A Rend tagjai három osztályba tartoznak:

    1. A szerzetesi fogadalmat tett tagok /lovagok és káplánok/

    2. Az engedelmességi ígéretet tett tagok /lovagok-és hölgyek/

    3. Az Egyház szabályai szerint a világban élő, a Rendhez elkötelezett tagok, köztük lovagok és hölgyek /dámák/, valamint káplánok. Régebben létezett egy máltai női szerzetesrend is. Állítólag még létezik egy kolostor Spanyolországban és Szicíliában.

    Hogy a máltai életforma életszentségre vezethet, azt bizonyítja a tény, hogy 15 mindkét nembeli boldogot és szentet adott az Egyháznak, köztük egy magyart: Boldog Apor Vilmost, Győr vértanú püspökét, aki rendi káplán volt.

    Említsük még meg, hogy jóllehet a rendtagok személyes szeretetszolgálatra kötelezik el magukat a betegek, elesettek, rászorultak megsegítésére, a Rend számos szövetsége létesített szeretetszolgálati szervezetet, amelyben nem-rendtagok igyekeznek a Rend szellemében tevé­kenykedni. Ilyen a német „Malteser Hilfsdienst”, az osztrák „Malteser Hospitaldienst”, az olasz A.I.O.M. és a magyar „Magyar Máltai Szeretetszolgálat” .

    Ezzel eljutottunk beszámolónk befejező témájához. Tekintsük át röviden a lovagrend magyar vonatkozásait.

    A 2. keresztes hadjárat idején a Szent János lovagok és a Templomosok 1147 nyarán léphettek hazánk földjére, de néhány évvel később már le is telepedtek. Először a Székesfehérvár közelében fekvő Sárszigeten épült a Szent János lovagok számára ispotály és templom II. Géza támogatásával. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-házat támogatták.

    A Templomosok feloszlatása után ezek egy része a János lovagokhoz lépett át. Így került a Vrána-i perjelség johannita kézre és lett a magyar-szlavón térség központja. Az ország déli váraiból igyekezte az oszmán birodalom előretörését megállítani. Zrínyi Miklós is közé­jük tartozott. A Rend tagjai részt vettek a magyarság sorsdöntő csatáiban: Muhi-puszta /1241/, Nikápoly /1396/, Rigómező /1448/, Nándorfehérvár /1456/, Mohács /1526/.

    A magyar királyok a Szent János lovagokat rendszeresen támogatták, II. Gézát már említettük. II. András bekapcsolódott az 5. keresztes hadjáratba. Seregében számos János-lovag indult a Szentföldre. Ami­kor megérkeztek Akkonba, a Nagymester, Garinus de Montaigu felvette a királyt a Rend tagjai közé. II. András az Aranybulla egy példányát a Rendre bízta.

    Időközben számos johannita konvent alakult az országban. A tatárjárás után a király 1247-ben rájuk bízta a Szörénység védelmét. A budai várhegyen épült első palotában ők adták az őrséget. Szállásuk a Nyulak szigetén épült lovagrendi várban volt. A János-lovagok tekintélye akkora volt, hogy a politikában is szerepet vállaltak a királyok felkérésére, különösen Róbert Károly bizalmát élvezték.

    Mohács után a johannita konventeket is fel kellett számolni, egymásután került török kézre Székesfehérvár, Esztergom és Sopron. Ezzel megszűnt a magyar rendtartomány.

    A XIX. században észlelhető néhány jel a Lovagrend újraélesztésére Magyarországon, de csak az I. Világháború után történt konkrét lépés. A Máltai Lovagrend 1925-ben Budapesten követséget állított fel. Gróf Karátsonyi Jenő követ elindította a magyar tagozat megalakítását. Az alakuló közgyűlés 1928. februárjában ült össze és június 23-án a közgyűlésen kezdte meg a Magyar Lovagszövetség ténykedését, a felebaráti szeretet intézményes támogatásával.

    1945-ben a szovjet megszálló hatóság nyomására a szövetséget feloszlatták. A lovagok nagy része külföldre menekült. A szövetség 1954-ben Róma székhellyel, külföldön megújult. 15 évig Pallavicini Hubert, majd Apor Gábor állt az élén, végül Kállay Kristóf lett az elnök. 1995-ben, visszavonulása után Osváth Györgyöt választaták meg a szövetség élére. 1996-ban a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége hivatalosan is visszatérhetett az országba. Azóta egyre hatékonyabban igyekszik rendi hivatásának megfelelni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálaton keresztül intézményeket tart fenn egészségügyi, szociális, társadalmi problémák megoldásában szerepet vállalva. 2003-ban ünnepelte a Szövetség fennállása 75. évfordulóját.

    Msgr. dr. Frank Miklós,
    máltai káplán

    Fel

    Farsang az erdingi magyar óvodában.

    Fel

    Időpontok–Találkozók–Rendezvények

    2005. április – július


    Hétvégi Magyar Iskola, cserkészet:

    ápr. 9., 23; máj. 7.;

    jún. 4., 18.; júl. 2., 16.

    Ifjúsági misék:

    ápr. 10., máj. 8.,

    jún. 26., júl. 17. (T. D.)

    Ifjúsági találkozók:

    jún. 4., júl. 9. (kirándulás)

    Ifjúsági lelkigyakorlat:

    ápr. 15–17.

    DurMolOk ifjúsági énekkar próbái:

    csütörtökön 19.00-tól 21.30-ig

    Láncszem-közösség:

    pénteken 19.00-tól 21.30-ig

    Bibliakör:

    ápr. 28., máj. 12.,

    jún. 23., júl. 14.

    Családok fóruma:

    ápr. 22., máj. 6.,

    jún. 24., júl. 15.

    Szeniorok Klubja:

    ápr. 14., máj. 12.,

    jún. 16., júl. 7.

    Katakomba Klub:

    ápr. 30., jún. 11., júl. 9.

    Patrona Hungariae Énekkar próbái:

    szerdán 18.30-tól 20.00-ig

    Elsőáldozás: május 1.

    Bérmálás: április 24.

    Imakör:

    a hó 1. és 3. péntekén

    Rózsafüzér titokcsere:

    a hó 1. vasárnapján

    Beteglátogatás:

    a hó első péntekén, előzetes megegyezés szerint bármikor

    Juniális: június 26.

    Bébi-Mami Kör:

    kedden 16.00-tól 18.00-ig

    Német nyelvtanfolyam:

    szerdán 16.00-tól 18.00-ig

    Színkör:

    pénteken 17.30-tól 19.30-ig

    Komámasszonyok-néptánc:

    hétfőn 19.00-tól 21.30-ig

    Regös kezdő-néptánc:

    kedden 18.30-tól 21.30-ig

    Regös-néptánc:

    szerdán 19.00-tól 21.30-ig

    Klasszikus tánc:

    csütörtökön 20.00-tól 21.30-ig

    Könyvkölcsönzés:

    kedden 12.00-tól 16.00-ig

    Egyházközségi zarándoklat „Szent Pál nyomdokain”: május 17–28.

    Fel

    H i v a t a l o s  ó r á k:

    hétfőtől péntekig 8.00-tól 16.00-ig

    Merka János plébános

    legbiztosabban elérhető kedden és csütörtökön, előzetes megegyezés szerint bármikor.

    S z e n t m i s é k:

    Münchenben,

    minden vasár- és ünnepnap 10.30-kor, előtte gyóntatás a Damenstift-templomban:

    Damenstiftstraße 1., 80331 München


    Rosenheimban,

    minden hó 2. és 4. vasárnapján 12.30-kor, előtte gyóntatás a St. Josef-templomban:

    Innstraße 4., 83022 Rosenheim

    Erdingben,

    előzetes értesítés szerint 17.00 órakor a Hl. Geist-templomban,

    Landshuter Str. 8., 85435 Erding

    Fel

    A bérmálás szentségében részesülnek április 24-én egyházi közösségünk következő fiataljai: Felber Evelyn, Greck Tamás, Kutasi Dániel, Paulescu Anna és Daniela és Resch Melanie

    * * *

    Elsőáldozáshoz járul május 1-én Albert Dávid és Lilla, Diekötter Robert, Kiefel Klaudia, Konrad Dorka és Lorenz Péter

    * * *

    Egyházközségi JUNIÁLIS június 26-án,

    vasárnap 13.00–21.30-ig Grünwaldban, Hubertusstraße 22.

    Képünk a címoldalon: Pogonyi Tibor, Levétel a keresztről,

    olaj, 110x80 cm (másolat Rembrandt után).

    Illényi György és Kontsek Géza kiállítása

    A kiállítás  ideje: 2005. április 1-től 30-ig,

    helye: Mohr-villa, Situlustr. 73–75, 80939 München,

    tárgya: aquarell és olajfestményel, ill. nonfiguratív fa és zsírkő szobrok.

    Vernisage: 2005. április 1. 19.00–22.00 óráig

    Látogatási idő: csütörtök, péntek 10.00–14.00 és vasárnap 15.00­–18.00 óráig.

    Adományok ÉRTESÍTŐNK postázási költségeire

    2004. július 1. –  2005. január 31-ig

    Agárdi István 10,00; Baranyai Katharina 20,00; Fejér István 500,00; Guzsvany István 50,00; Gyovai Lívia 10,00; Horka Guido dr. 50,00; Kertai Tamás 20,00; Kichler Ilona 10,00; Kornis Franziska 25,00; Kottra Gábor dr. 10,00; Kovac J. 10,00; Kraft Csilla 15,00; Kutasi József 10,00; Lochner Irén 10,00; Mészáros Adalbert dr. 15,00; Prettenhofer Zoltán 25,00; Schmidt Ulrich 50,00; Szelenyi G. 20,00; Szilágyi Edit 20,00; Teibl Karmela 20,00; Thes Maria 25,00; Tonay Erzsébet 20,00; Tóth István 50,00; Turmayer Julius 10,00; Vojtahovszky László 50,00; Zajtay E. dr. 10,00; Zappe Edit 20,00 €uro

    Hálásan köszönjük szíves adományaikat. Isten fizesse meg minden jóságukat.                                                                                          Varga Katalin

    Internet címünk: www.ungarische-mission.de

    e-mail címünk: info@ungarische-mission.de

    Fel

    Verantwortlich – Szerkesztő és felelős kiadó: Merka János plébános
    Társszerkesztők: dr. Frank Miklós, Mekker Árpád,
    Ravasz Ákos, Rogge-Solti Katalin, Szamosi József, Varga Katalin

    Megjelent 6500 példányban. Következő számunkat szeptemberben postázzuk.

    Impressum: Ungarischsprachige Katholische Mission – Magyar Katolikus Misszió
    81925 München, Oberföhringer Str. 40, Tel.: 089/982637 v. 982638; Fax: 985419
    e-mail: info@ungarische-mission.de; http://www.ungarische-mission.de;
    Postbank München, Kontonummer: 61 22–803, Bankleitzahl 700 100 80
    Készült: Karcagi Nyomda Kft. Tel./Fax: 0036–59/311 048, e-mail: k.nyomda@axelero.hu