A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2011-es
esztendőt a családnak szenteli. A Család éve 2010. december 26-án
kezdődött és 2011. december 30-ig tart.
Ez alkalomból missziónk imagyertyát
bocsát
vándorútjára, melyet családjaink a
következő feltételek
vállalásával
vehetnek át:
„Dicsőséges
Szentháromság, minden szeretet és
közösség forrása, köszönjük
neked a
családunkat.
Bocsásd meg bűneinket, amelyeket
szeretteink ellen elkövettünk!
Támogasd testvéreinket, akik házasságukban és
családi életükben hajótörést szenvedtek!
Töltsd el szívünket családtagjaink iránt
áldozatos, tiszta szeretettel!
Segíts, hogy a kölcsönös önátadásban napról napra
újjászülessünk!
Segítsd fiataljainkat, hogy bátran vállalják
a családi élet kihívásait!
Áldd meg mindazokat, akik a magyar
családokért sokat fáradoznak!
Szent Család, könyörögj érettünk!”
MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA
CONFERENTIA EPISCOPORUM HUNGARIAE
H-1071
Budapest VII., Városligeti fasor 45.
Telefon: (36-1)
342-6959, Telefax: (36-1) 342-6957
Mobil: (+36-30)
742-4441; (+36-30) 742-4443
Postai
cím: 1406 Budapest, Pf. 79.
E-mail: pkt@katolikus.hu
Krisztusban Kedves Testvérek!
1.
Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortio
kezdetű
apostoli buzdítását a keresztény
család feladatairól a mai világban.
Püspöki
Konferenciánk a 2011. évet a Család
Évének nyilvánította.
Döntésünket az a
szándék vezérelte, hogy tanúságot
tegyünk hitünkről és felkeltsük az
emberek szívében a szeretet és a felelősség
érzését a társadalom
legfontosabb intézménye, a család iránt.
Hogyan
alakul a családok sorsa Európában,
különösen pedig hazánkban? Ez a
kérdés alapvető
emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma
Európa, milyen állapotban
élnek földrészünkön,
különösen hazánkban az emberek? Nehéz erre
átfogó választ
adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház
a mai világban című lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem
előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk meg,
ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és
aggodalmaival (Gaudium et spes
1).
Amikor tehát az Egyház értékeli az
egyén helyzetét és a társadalom
állapotát,
újra és újra pozitív és
negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem
azért teszi
ezt, mert mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg
egyensúlyban van,
hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten
műve
önmagában mindig jó, de a bűn árnyékot
vet a teremtett világra. Így hát a
hívő keresztény nem engedhet a reménytelen
borúlátás
kísértésének, de nem
élhet a valóságtól elrugaszkodott
álomvilágban sem.
2.
Európa, ahol annyi nemzet kultúráját
alakította Krisztus evangéliuma, ahonnan a
keresztény örömhír hirdetői eljutottak az
egész világra, ma azonosságának
mély válságát éli át. Ha
elutasítjuk Isten és a vallás gondolatát,
sőt a
valóság megismerésének
lehetőségében is kételkedünk, könnyen
kiszolgáltatjuk alapvető értékeinket pillanatnyi
vágyak és érdekek
játékának.
Európának és népünknek is
szüksége van Istenre. Nem feledkezhetünk meg
gyökereinkről, mert csak így tudunk
reménységgel és a valóság
talaján
állva tekinteni a jövőbe.
Kortársaink
közül sokan abban akarják megélni
szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik
magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a
közösségre sem,
a saját jövőjükre sem. A kellemes
közérzetnek ebben a bűvöletében
könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre:
elmúlik az élet, s amire
lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a
múlté. Gyakran félünk meghozni
életünk nagy döntéseit, elkötelezni
magunkat a sírig tartó hűségre egy jó
házasságban. Pedig olyan lények vagyunk, akiknek a
fejlődéséhez is, a
fizikai, szellemi, lelki értékekben való
gyarapodásához és kiteljesedéséhez
is
szüksége van a jó közösség, a
szerető család biztonságára. Még Isten
szeretetét is a családi élet
tapasztatából vett fogalmakkal fejezzük ki.
Így
tudjuk igazán átérezni, mit jelent, hogy ő szerető
Atyánk, mi pedig
egymásnak testvérei vagyunk. Ugyanígy az
Egyházban és a közösségben is
magabiztosabban, harmonikusabban találjuk meg a helyünket,
ha átéltük a
szeretet és a bizalom légkörét. Ha
megtapasztaltuk az anyai szeretetet, igazi
értelmet kap számunkra az is, hogy az Egyházat
édesanyánknak valljuk.
Az
emberi személy igazi szabadsága lehetőség az Isten akarata szerinti,
értékeket teremtő és megvalósító életre. A szabadság tehát nem a
kapcsolatok megszakítását, az azoktól való úgynevezett megszabadulást jelenti,
hanem életünk megtöltését a szeretet gazdagságával.
3.
Társadalmaink irányvesztésének
világos jele a népesség fogyása.
Hazánk
lakossága az idén tízmillió alá
csökkent. Pedig a család egészséges
működése egyben a társadalom
egészségének is fokmérője.
Európában
mindenki elismeri, hogy súlyos népesedési
probléma alakult ki. A keresztény
ember azt is feladatának érzi, hogy a megoldást
keresse, mégpedig abból a
biztos hitből kiindulva, hogy Isten szeret minket, hogy neki terve van
velünk. Ezt a tervét pedig Jézus Krisztusban
nyilatkoztatta ki.
A
család és az élet Isten tervének szerves
része, sőt a család lehetővé
teszi, hogy megérezzük az Istennel való
közösség örömét. A férfi
és a nő
szerelmének szépsége, ha egész
életre szóló szövetségre lépnek
egymással, Isten
legvonzóbb természetes képét
jeleníti meg az emberi társadalomban. Ez az
életszövetség a férj és a
feleség kölcsönös javára, s az új
emberi élet
elfogadására és nevelésére
irányul. Ma mégis azt látjuk, hogy gyakran
hiányzik
a nyitottság a sírig tartó házassági
közösségre. Mintha félnénk attól,
hogy
igent mondjunk az életre! A mai városi, de egyre
inkább a vidéki élet is úgy
szerveződik, hogy nagy nehézséget jelent népes
családot fenntartani. Az
anyaságot a társadalom nem mindig becsüli meg
kellően. A gazdasági válság
és a munkanélküliség szorongást
és félelmet hoz sok család életébe.
Pedig az
anyaság és a családok megérdemlik az
egész társadalom megbecsülését
és
szolidaritását. Az ő támogatásuk nem
pusztán szociális kérdés, hanem
egész
népek, társadalmak jövőjének,
létének vagy nemlétének
kérdése. Márpedig az élet ára megfizethetetlen. Bármilyen
gazdag legyen is egy ember, az életét nem vásárolhatja meg: végül is minden
vagyona kevésnek bizonyul. Ahogyan a zsoltár írja: „Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké
éljen, s a sírt ne lássa” (Zsolt 49,9-10).
4.
Imádkozzunk az idén különös
odaadással családjainkért. Legyen a család
maga is
a közös hit, a közös imádság otthona.
Plébániai közösségeink ismerjék
meg,
tartsák számon a körükben élő
katolikus családokat. Maguk a családok is
örömmel találják meg egymással a
kapcsolatot. Osszák meg egymással ünnepeiket
és gondjaikat, segítsék egymást
munkával, személyes jelenléttel, tapasztalatok
átadásával, és ha szükséges,
anyagiakkal is. Büszkeség lehet számunkra olyan
családok közösségéhez tartozni, akik
gyerekruhával, bútorral, baráti szóval,
betegek
ápolásával nap mint nap segítik
egymást, akik hordozzák a nemzedékek
közötti
összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az
idősekre és a
betegekre is. Különös figyelemmel és szeretettel
kísérjük azok
kereszthordozását, akik súlyosan fogyatékos
gyermekeket nevelnek! Bátorítjuk azokat is, akiknek megtört a családi életük,
tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben.
Kérjük
a Szent Család áldását
családjainkra, kérjük az első magyar szent
családnak, Szent István királynak, Boldog
Gizellának és Szent Imre hercegnek
közbenjáró támogatását.
Kérjük a példamutató családapa, Boldog
Batthyány-Strattmann László
könyörgését családjainkért
és egész nemzetünkért.
Amen.
Budapest,
2010. december 26, Szent Család vasárnapja
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Más
ima:
Ima
a Család Évében
Istenünk!
Tekints itt egybegyűlt népedre, amely a mai napon
bizalommal ajánlja családjait a Szent Család pártfogásába.
Oltalmazd, védelmezd őket, hogy a világ kísértései között is
hűségesek maradjanak Jézus
tanításához, és házassági
esküjükhöz.
Egymást a Te szereteteddel szeressék, és kegyelmed segítségével
egykor méltók legyenek a Szent Család boldog közösségébe eljutni,
Krisztus a mi Urunk által.
Ámen