Eucharisztia (Oltáriszentség)

Eucharisztia (Oltáriszentség) Jézus áldozati teste és vére a kenyér és a bor színe alatt, ahogy ő ebben a jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte és mint örök emlékezetét az Egyházra hagyta.

A  szentáldozás, áldozás (lat. communion): az Oltáriszentség vétele. - Az ősegyházi kifejezése, a szentek közösségét vagy a szent dolgokban, Jézus testében és vérében való részesedést jelölte.

Az elsőáldozás: az Oltáriszentség első alkalommal történő vétele felnőttkeresztség esetén, illetve olyan 9 évét betöltött gyermekek esetén, amikor megfelelő oktatás után a gyermek már különbséget tud tenni az Oltáriszentség és a közönséges kenyér között és képes a gyónásra.

A betegek áldoztatása: A lelkipásztoroknak gondoskodniuk kell arról, hogy a betegek és öregek a lelki áldozáson és a szent útravalón kívül is magukhoz vehessék az Eucharisztiát. Akik az ostyát nem tudják magukhoz venni, a bor színe alatt is áldozhatnak. A betegek áldoztatását pap, s ha nincs szükség gyónásra, diákonus, akolitus vagy püspöki fölhatalmazás alapján egyszerű hívő is végezheti az előírt szertartás szerint.

Elsőáldozás: 2016. május 1.

Előkészítő szombatonként 9:00-tól 10:00-ig:
2016.január 9-én, február 20-án, március 12-én, április 23-án
és április 30-án (ekkor már főpróba és gyónás lesz)

Jelentkezni lehet 2015. november 30-ig munkaidőben missziónkon a 98 26 37-es telefonszámon ill. a következő e-mail címen:
erzsebet.szarvas@ungarische-mission.de

2013. szentáldozás


2012. szentáldozás

2011. május 29-én első szentáldozáshoz járultak:
Győry László, Völler Carsten-David, Haug Laura Klára, Haug Lea Hanna és Nemes Szófia Csenge
(Elsőáldozási mise)

2010. május 16-án első szentáldozáshoz járultak:
Diekötter Krisztina, Erli Emese, Kraus Laura, Kurucz Ágnes, Mekker Júlia és Nezezon Klára

2009. május 17-én első szentáldozáshoz járultak:
Bácsalmási Beatrix, Bácsalmási Zsófia, Bokor Zsófia, Heinrich Martin, Péter-Fuer Júlia, Savic Bianca és Szodfridt Júlia

2008. április 20-án első szentáldozáshoz járultak:
Biró Noémi, Csatár Isabella, Diekötter Maria, Bruntschitsch Jessica, Erli Jennifer, Zsebics Baldwin és Neppel David

2005. május 1-én első szentáldozáshoz járultak:
Albert Lilla és Dávid, Diekötter Róbert, Lorenz Péter, Kiefel Klaudia és Konrad Dorka

Elsőáldozás a Damenstift-templomban (2003)

 Egy éves megszakítás után újra elsőáldozás volt június 1-én a Damenstift-templomban és nyugodtan állíthatom, hogy nagyon szép élményben volt részünk. S talán ez a legfontosabb, a maradandó szép emlékké átalakuló élmény, hisz családi, baráti beszélgetésekből kiderül, hogy mindenki emlékszik – így vagy úgy – az első áldozásra.

 
 Nagymama a székelyruhás elsőáldozását emlegeti, a közös kakaós és kalácsos reggeli is felidéződik. Mások meg a pofonokkal segített gyónásra emlékeznek a legjobban.

Hogy az elsőáldozás nálunk szép emlék maradjon, ehhez nagyban hozzájárultak a hétvégi elsőáldozási előkészítők közvetlen hangulatú beszélgetései a jó pedagógiai érzékű Hart Istvánnal, a közös gyertyadíszítés Varga Katalinnal és a szülőkkel, valamint az első „lelki mosakodás”, ahol János atya, mint a gyermeki lélek jó ismerője nyugtatta a gyerekeket.

Az égő gyertyát és szüleik kezét fogva bevonuló gyerekek szolgáltatták a szentbeszéd alapgondolatát, mármint azt, hogy „sose engedjétek el szüleitek és Jézus kezét”. Ezt a gondolatot bontotta ki a kis és nagyobb fülek számára egyaránt érthetően János atya úgy, hogy nem csodálkoztam lányom kijelentésén, amikor azt mondta, hogy „a prédikációra végig odafigyeltem és értettem is”.
„Irigylésre méltóak ezek a gyerekek, kiknek lelkét nem kérgesítették meg a csalódások” – hangzott el, s mindnyájan éreztük, mennyire igaz.
„Milyen kár, hogy csak egyszer lehetünk elsőáldozók” – mondta a lányom egy héttel később, és ez talán mindennél többet mond.

A remekül megszervezett elsőáldozási ünnepség kisebbik lányomnak is nagyon tetszett, hisz máris kijelentette, hogy ő is a magyar templomban szeretne elsőáldozó lenni.

Dr. Siményi László