A cserkészet egy ifjúsági mozgalom, melyben fiatalok vezetnek fiatalokat. Így a nagyobbak megtanulnak felelősséget vállalni másokért, a gyerekek pedig egykorúakkal lehetnek és értelmes programok segítségével közben ráéreznek a cserkész-szellemre, melyre jellemző a találékonyság, talpraesettség, vidámság, okosság, ügyesség, jószívűség, a természetszeretet és még sok más. A külföldi magyar cserkészet külön célja, hogy a három alappillére – Isten, Haza, Embertárs – mellett a magyarságtudatot is fejlessze, a magyar nyelvet, történelmet és kultúrát közelebb hozza a gyermekekhez, hogy ezeket el tudják sajátítani. Ezért keretmeséinket, amelyekbe a programok és táborok be vannak illesztve, úgy választjuk, hogy abba a bizonyos témakörbe beleélve magunkat minél többet megtudjunk róla. Idén Mátyás király és a reneszánszkor volt a témánk, mely végigkísért minket az összejöveteleken, farsangunkon és pünkösdi csapattáborunkban.
Szeptembertől ismét várunk további 6 évesnél idősebb magyarul beszélő gyermekeket a kiscserkészek közé, és a 11–15 éveseket a nagyrajba.

Jánosi Margó

Helló Szülők!
Na erről aztán nem volt szó! Idekerültem a sűrű középkorba, és most el kell tűrnöm, hogy egy ilyen barbár V. László a hóhérjával meg az udvari bolondjával felforgassa a sátrunkat és kifossza az édességtartalékaimat! Pofátlan egy csirkefogó! Nem csodálom, hogy a Szilágyi Erzsébet mindig kritizálja, meg állítja, hogy az ő fia jobb király lenne.
Szia Anyu!
Ezt meg kell írnom neked gyorsan, ma a Hunyadi Laci sírjánál az udvari Bolond álmodott valami zagyvaságot, amit megfejtettünk, és képzeld, elmentünk kiszabadítani a Mátyást! Prágából, a börtönből! El nem tudod gondolni, hogy nézett ki! Csupa kék folt, sápadt volt, gyenge volt szegény! Hordágyat csináltunk és valahogy nagy nehezen hazahoztuk, aztán a székesfehérváriak rendbe hozták. Reméljük, hogy elég erős lesz hogy király lehessen, mert meghalt itt már minden király-jelölt az elmúlt napokban, a mamája meg kicsit kaotikusan királykodik.
Anyucika, Apucika!
Most csak halkan tudok nektek írni, mert itt van a Mátyás! Ez az öcsikéje a Lacinak, tudjátok, akinek koszorút fontunk a sírjára. Most nagyon beteg, mert rosszul bántak vele, de mi megvizsgáltuk, és adtunk neki inni, meg csináltunk neki egy nagyon kényelmes ágyikót (kipróbáltam, de ne áruljátok el senkinek!), és most azon alszik a mi szobánkban! Még függönyt is akasztottunk föléje, hogy a legyek se zavarják. Majd meg is kell mosdatni, mert nagyon koszos, meg sérült is. A Beatrix előkészített ruhát is, mert nincs neki, csak nagyon szakadt. És ma este velünk vacsorázik! Megyek is teríteni, meg virágot szedni az asztalra!

Helló!
Mátyást megválasztottuk királynak, és most elküldött minket, hogy szerezzük vissza a szent koronát, a jogart, meg a koronázási palástot. Jó messzire kellett mennünk érte, de azért megtaláltuk, aztán az erdőben aludtunk. Utána elmehettünk a strandra, az tök jó volt!
Sziasztok!
Tegnap főztünk! Óriási lakoma volt, merthogy a Mátyást rendesen megkoronázták azzal a szép koronával, ami a címeren is rajta van, ami a zászló közepén van! És a nagy vacsorát mi csináltuk, minden csoport egy fogást. Én segítettem kürtőskalácsot sütni! Csak közben esett az eső, és sátrat kellett fölállítani, ami vicces volt, mert messziről csak a sátor látszott, meg hogy egyik oldalán jön ki a füst! De nagyon finom lett! Nem a füst, a kalács!!
 

Új cserkészvezetők Münchenben (2003)
 

Jánosi Margit 1980-ban született Budapesten. Margó a híres Rozmaring örsnek volt tagja. Miután elvégezte az örsvezetői próbát, saját örsöt vett a szárnyai alá. Így alakult ki a Pipacs, majd a Süni örs.
Kitűnően elvégzett segédtiszti próbája után átvette a kiscserkészraj vezetését. Be kell vallanom, hogy cserkészéletemben nem láttam még soha egy ilyen lelkes vezetőt, aki ennyire magához tudta kötni több mint húsz fecsegő kiscserkész figyelmét. Természetesen nem csak a lelkes fellépésein múlik a gyerekek érdeklődése a cserkészet iránt, hanem azon a munkán is, amit a háttérben végez és csak ritkán lesz figyelembe véve. Jánosi Margó egyike azoknak a cserkészeknek, akik tényleg felfogták, hogy mi a cserkészlélek. Neki sikerül a cserkésztörvényekre alapoznia napjait, azokat is, amelyeken nem foglalkozik a cserkészettel (persze ezek ritkák).
Úgy látom, hogy mint példa és vezető kitűnően alkalmas a cserkészcsapat vezetésére. Jó munkát!

Győry Andris

Győry András 1981-ben született. A Sas örsnek volt tagja, majd a Párduc örsöt vezette.
Jelenleg informatikát tanul az egyetemen. Tavaly elvégezte a segédtiszti tábort és azóta a fiúrajt vezeti, ezen kívül neki köszönhető a Palacsinta örs, mely az örsvezetőkből áll.
Hogy miért jó, hogy ő lesz az új csapatparancsnok? Igazából ő az egyik legcserkészebb cserkész akit ismerek, egy példakép, aki ráadásul nem elégszik meg szokványos megoldásokkal, hanem megvalósítja kreatív ötleteit. Elvei viselkedésében is tükröződnek, van érzéke minden korosztályú gyerekhez és fiatalhoz, tud motiválni. Nélküle elképzelhetetlen a cspattábor.
Remélem, megtartja lelkesedését és energiáját, hiszen az az ideális cserkészcsapat, ahol valóban fiatalok vezetnek fiatalokat. Szóval Andris, kösd fel a gatyádat és hajrá!
Jó munkát!

Jánosi Margó

 Egy megszokott szombat délután, épp a már jól ismert sorakozó közben, hirtelen felpattant a nagyterem ajtaja, és egy, a kezével ijedten kalimpáló és érthetetlenül halandzsázó ismeretlen rontott be hozzánk. Kezében: egy üres koffer és pár fotó. A meglepettség és a komunikációs zavarok ellenére kiderítettük, hogy egy igazán rossz sorsú világjáróval van dolgunk, aki kétségbeesetten keresi hazáját.
Hogy miért keresi? Szegény jó barátunkat veszedelmes ellenségei, a sötét sereg tagjai leütötték, és ezáltal eszméletét vesztette. Nem hogy hazájára nem emlékezett már, de elfelejtett beszélni is. Mindenképp segíteni akartunk rajta, de vajon hogyan? Valahogy el kell kezdeni, így hát, hogy előszöris megértsen minket, lépésről lépésre kezdtük beavatni az ismeretlen világjárót a cserkészet és a magyar nyelv titkaiba. Megtanítottuk neki, hogy mi is az a rovásírás, együtt énekeltünk, és hogy igazán segítségére lehessünk, fontos információkat szereztünk számára különböző országokról.

Ő ugyanis az első találkozásunk utáni napon már indult is tovább a nagyvilágba, hogy keresse hazáját. Hálából, hogy ennyire barátságosan fogadtuk és segítettünk neki, minden egyes országból, ahol csak járt, hírt adott magáról valamilyen úton-módon.
Így ismerkedtünk meg mi is Spanyolország, Afrika, India, Kína különböző kultúrájával, nem beszélve a számtalan érdekes látogatónkról, mint például a négy bennszülöttről Ghánából, vagy a hat indiai hitvallóról, akik egy bábjáték keretében mutatták be országukat.
Habár az előre megtervezett expedíciónkat a jósnő tanácsára le kellett fújnunk, a csillagok ugyanis rosszul álltak, mégis egy hétvégi „miniexpedíció” folyamán sikerült kiderítenünk, hogy a Világjáró hazája: Magyarország!
Most már nem csak közös élményeink kötnek bennünket össze Világjáró barátunkkal, hanem az a tudat is, hogy gyökereink közösek – mindannyian Magyarországról származunk, és még akkor is, ha nem ott születtünk, fontos tudnunk, hogy személyiségünknek mindenképp része magyarságunk. Talán ebben a tudatban a Világjáró is meg tud nyugodni, hiszen csak akkor elviselhetetlen az idegenben élés, ha gyökértelen az ember.
Láthatjátok, nagy élményekben és kalandokban volt részünk, és biztos vagyok benne, hogy a következő cserkészév is csupa-csupa meglepetést tartogat, nemcsak a cserkészek számára, hanem azoknak is, akik szeretnének hozzánk csatlakozni! Ha kíváncsiak vagytok hogy milyen is a cserkészet, gyertek, próbáljátok ki! Mindenkit szeretettel és újabb kalandokkal várunk! Jó munkát!

Kováts Dzsudy
kiscserkészőrsvezető

74-en indultak Kastlba – IV. Béla hű lovagjai. Az út három óráig tartott és nagyon nehezen, de mindannyian befértünk az „acél szekérbe".
 

Kezdetben építettük várainkat és sátrainkat, hogy biztos védelmet nyújtson az esetleges támadások ellen. Sajnos még Janus Pannonius figyelmeztetése dacára sem tudtuk egységesen felépíteni a tatárok ellen, akik kétnapos menekülésre kényszerítettek bennünket. Hosszú távollétünk után szétdúlt birodalmunk újjáépítésébe kezdtünk. A rossz idő ellenére is sikerült végül összefognunk.
 

Mindent egybevéve, mint mindig, szuper hetünk volt és sok élményt gyűjtöttünk. Már most várjuk az újabb kalandot, jövőre a csapattábort.

Jánosi Ferkó és Kováts Gábor