Müncheni Magyar Cserkészet

cserk

67. Országh Ilona Cserkész Csapat
76. Szent Imre Cserkész Csapat
München

A foglalkozások időpontjai:
(szombatonként, 14.00-tól 17.30-ig)

2015.
szept.19., okt.10. és 24., nov.14. és 28., dec.13. és 19. 

2016.
jan.17., jan.31., febr.28.(kirándulás), márc.14.(polgári ünnepség), ápr.18., máj.9., máj.16.(csak nagyok), jún.20. és 28.,
júl.4., júl.18.


cserkcsap

Csapatfotó

csapat

2013-as csapatfotó

Tudtad, hogy…?

a cserkész nem tapsol, hanem csatakiáltásokkat skandálnak? (A csapatnak is van egy: 6-7-6! Müncheni csapat! Müncheni csapat, idegekre hat hét hat!)


A cserkészet egy sok oldalú mozgalom, ami magába foglal mindent a alpesi síeléstől a zserbókészítésig. Több ága van a cserkészetnek mint pl a regős cserkészet és a vizicserkészet. Főbb céljaink a természet megismerése, a magyarság megőrzése és az emberebb emberre való nevelés. A cserkészet alapjait a 10 cserkésztörvény adja, illetve a fogadalomtételünk szövege.

  1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond.

  2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.

  3. A cserkész, ahol tud, segít.

  4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.

  5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

  6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

  7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.

  8. A cserkész vidám és meggondolt.

  9. A cserkész takarékos.

  10. A cserkész testben és lélekben tiszta.

"Én, …… fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt, és azt mindenkor megtartom“.


Ki lehet cserkész?
Bárki, aki betöltötte a 7. életévét

Felekezethet kötött a cserkészet?
Nem. Mindenkit szeretettel várunk vallástól és meggyőződéstől függetlenül. A cserkészetben mindenkit befogadunk és kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás véleményét, szokását.

Jelenlegi csapatfelállás:
Csapatparancsnok: Dóry Emese
Nagyraj vezető (10-16 éves): Kristmann Mátyás
Kisraj vezető (7-10 éves): Nagy Veronika
Rover cserkészek (16 éves kortól)


Ha személyesen is meg szeretnél ismerni szeretettel várunk köreinkben a Magyar Katolikus Egyházközségben
(Oberföhringer str. 40) a Hétvégi Magyar Iskola után.


Addig is olvass rólunk többet itt:

Csapathonlap: www.cserkesz.de.vu-n

Használati utasítás a cserkészethez

Külföldi Magyar Cserkész Szövetség honlapja: www.kmcssz.org

Magyar Cserkész Szövetség: www.cserkesz.hu



Cserkész-evés Farsang Március 15
Cserkésztábor Farsang 2
Cserkészek karácsonyi fellépésükön
Cserkészek karácsonyi fellépésükön 2
Cserkészek karácsonyi fellépésükön 3

Bővebben a
Müncheni Magyar Cserkész Csapatok oldalán

(Győry András)

A cserkésztermékek megrendelhetők Kutasi Danielnél

Balatoni nyaralás vagy mégis egy cserkésztábor? (2007)
 
Már amikor a müncheni csoport, amelyik vonattal utazott, megérkezett, egy határozott eltérést vett észre, mert megvalósult a vezetők álma: a konyha külön házban volt, padokkal, asztalokkal és használható felszereléssel. Ez a ház arra is jó volt, hogy menedéket adjon azoknak az őrsöknek, amelyek első éjszaka beáztak, vagy a betegnek, aki szerette volna kipihenni magát. A vízálló konyha mellett létezett két külön házikó is a kiscserkészeknek, külön-külön a fiúknak és a lányoknak. Az őrsvezetők a házikók előtt aludtak, hogy legalább éjjel nyugodtan tudjanak pihenni. De a legnagyobb különbség a többi táborhoz képest a külön WC és tusoló volt a fiúknak és lányoknak, meleg vízzel és legtöbbször WC-papírral.
 
Így tehát elkezdődött a balatonakali nyaralás, mivel minden elképzelhető luxus megvolt és már csak az időt kellett élvezni, kivéve, ha az esti zivatarok a sátrakat ijesztő állapotba hozták, hogy sokan azt hitték, nemsokára feldől a nem mindig vízálló szállásuk.
 
Mindenki úgy érezte, hogy az összhang nem egészen tökéletes. Mindenekelőtt a vezetők vették ezt észre, mert az őrstagok nem hallgattak se a szépszóra, se a sípra, se a büntetésre. Két napig nem lehetett tudni, hogy miért esik mindenkinek nehezére cserkészként élni. Ezért megjelent minden cserkész atyja, a cserkészet megalapítója, Baden-Powell, és beszélt a zászlófelvonásnál az ő életéről és elképzeléseiről, hogy milyen legyen egy cserkész, és mit is jelent cserkésznek lenni. Minden második nap ő mutatta meg a stuttgarti és müncheni csapatnak, hogy mit jelentenek a cserkésztörvények. Minden nap egy új törvényt mutatott be és esténként egy levélben bíztatta a tábort.
Mint minden táborban, két dolog nem maradhatott ki: mivelhogy a Balatonnál sátorozott a két csapat, elmentünk úszni és élveztük a lubickolást. A második fontos program pedig a portya volt. Minden őrsnek egyik fele retteg ettől az élménytől, a többiek pedig örömmel várják, mert minden évben a tábor egyik fénypontja. Ebben az évben sütött a nap és kellemes volt az idő, ami a portyázást megkönnyítette, de nem óvta meg az őrsvezetőket néhány nyavalygós őrstagtól. Ezelől egy őrs megmenekült, mert annyi feladatot kapott, és elég okos volt ahhoz, hogy vonattal a táborhelyhez visszautazzon, ahonnan a cél már csak egy órára volt (neveket nem árulunk el). Szerencsére az összes őrs sikeresen megérkezett a célba, nagyobb sérülések nélkül és egy toronynál éjszakázott.
 
Ugyanakkor a kiscserkészek is utaztak és megnézték Tihanyt, ahonnan azelőtt az őrsök portyára indultak. Másnapra ők is úgy kifáradtak, hogy egy órával később volt az ébresztő és a reggeli torna elmaradt. A nagycserkészek dél körül érkeztek meg, éhesen és fáradtan, de még az ebédig volt idő, hogy a frissen kitakarított fürdőszobában megmosakodjanak, amit az egyik őrsnek köszönhettek, amelyik az előző este nem aludt a toronynál, hanem visszatért a táborhelyre.
 
Ezután a szellemi és testi megpróbáltatás után igazán elkezdődött a cserkészélet és néhány nagycserkész készült az avatására. Mindenki még egyszer bebizonyíthatta a tudását és ügyességét egy rohampályán, vagyis a kiscserkészeknél egy meseerdőben, amiből rókaként, békaként, pumaként, vagy méhecskeként jött vissza.
 
Az éjszakai felavatás után pedig következett egy rendkívüli ceremónia, méghozzá a névadás.
 
Ezentúl van olyan vezető, akinek egy cserkésznevet adtak és mostantól arra a névre is fog hallgatni: Kristmann Matyi – Racka, Kutasi Dániel – Kuvik, Lauber Dávid – Kondor, Nagy Krisztián – Uhu, Gál Loránd – Orion, Gál Balázs – Orka, Kottra Marci – Sziriusz, Kottra Bence – Varjú, Nagy Vero – Teki, Nagy Izi – Cédrus.
 
Jablonkai Lydia és Dóry Emese bejelentették, hogy ez volt az utolsó táboruk. Nagyon szépen meg szeretnénk köszönni, hogy Lydia volt a csapatparancsnokunk és hogy Emese vezette a kiscserkészeket. Nagyon sokban segítettek és örültünk, hogy ilyen szép táborban vehettünk velük részt. Persze mindannyian reméljük, hogy ezt a fenyegetést nem gondoljátok komolyan, és a jövőben is ugyanúgy fogtok segíteni és résztvenni az évi rajmunkában és a táborban, mint eddig.
 
Persze úgy is tudtok segíteni, mint Eszter meg Laci, akik korábbi csapatparancsnokaink voltak, hogy főztök nekünk finom ételt és mindig elláttok minket jó tanáccsal, ha úgy gondoljátok, hogy szükségünk van rá. Ezért egy nagy köszönet Kukacnak és Lacinak is.
 
Jó munkát!
Nagy Izabella és Veronika

Cserkészek nyomában, avagy maffiózók üldözése? (2006)

Amikor néhány nehézségen túlesve sikerült elindulni Kastlba és közel teljes számban megérkeztünk, a zászlófelvonást 9 kiscserkész, 27 nagycserkész, 7 őrsvezető, 7 vezető és 2 szakácsnő nézhette végig. Mivel hideg éjszakának néztünk elébe, az őrsök tüstént nekifogtak a sátrak felállításának és a szobák berendezésének. Következett az első tábortűz: viccek, történetek előadásával az útról és margarin-fahéjas almasütés a parázs fölött. Az első hideg és vacogtató éjszaka, főleg lánycserkészekben pokróc utáni sóvárgást váltott ki. A következő nap reggeli tornával kezdődött, de olyannal, hogy utána senki se fázott többé. A kiscserkésztanyán az éjjeli hideg majdnem nyomtalanul múlt el, így mindenki „épen és kipihenten” jelent meg a sátortéren, hogy a napot illőképpen tudja az idősebbekkel együtt elkezdeni. Egy nagyon várt reggeli után elkezdődött az általános építkezés, aminek során elkészült egy csajkafa, több mosdó és egy nagy kapu. A csomókészítés iskolájától a fűrészelésig, és a favágásban is mindenki segített, hogy egy kellemes táborhely jöhessen létre. A sok munka díja egy menet méta volt, amit kétségtelenül mindenki élvezett. Ily módon telt el az első igazán megerőltető nap és egy esős éjszaka következett, amelyre riadót terveztek, s ami elmaradt.
Elindult a négy őrs. A fiúk: a Bika őrs és a Vaddisznók; a lányok: a Kolibrik, utána a Boszorkány őrs. Egy rovásírással készített útmutató vezette (nagyjából) az őrsöket a cél felé. Késő délután indult a portya, és a Müncheni Magyar Nagycserkészraj egy új rekordot döntött a „célbafutásban”. Volt olyan őrs, amelynek csak 2 órába tellett az út, volt, aki alvóhelyére éjfél körül érkezett. Egy tipikus, portyához illő vacsora után a nagyja elment a nagy, külön felvert sátorba aludni, míg a vezetők a tűznél maradtak, énekeltek.

Másnap reggel újult erővel indult együtt a csoport vissza a táborba, de útba ejtette az úszodát, ahol le lehetett zuhanyozni. Frissen, üdén, jó illatúan érkezett vissza a négy őrs a táborhelyre, kipakoltak és kedvenc játékukat, számháborút játszottak. Volt még egy-két futkározós játék, mint pl. az angol buldog, amit kisebb-nagyobb sérülésekkel, de főleg sok nevetéssel, mindenki túlélt. Este a tábortűznél minden őrs előadott egy történetet az útjáról, amiből meg lehetett állapítani, hogy milyen fáradtak voltak. Ezzel véget ért a napjuk, elmentek aludni, hogy másnapra újabb energiát gyűjtsenek, ugyanis egy újabb forgószínpad várt rájuk, ahol ismételni, tanulni kellett a legfontosabb diszciplínát, amit minden cserkésznek tudnia kell.
Délután mindegyik őrs készült a nagy bankettre. A kiscserkészek készítettek néhány nagy adag salátát, a nagyobb fiúk paprikás krumplit és töltött paprikát főztek. A lányok desszertként kókuszos golyót és egy túrós-tejfölös édességet készítettek. A nagy vacsora után, az utolsó tábortűznél, két új kiscserkészt, két új nagycserkészt avattak fel és két fiú lett nagycserkész-jelölt.
Az utolsó nap táborbontással telt. A zászlólevonásnál kitüntetéseket kaptak az ügyes sportolók és a nyertes őrsök (tehát mindegyik).
Ezzel véget ért a pünkösdi csapattábor, amelynek jó volt a hangulata, egy kis tréfára mindig jutott idő. Egymástól sokat lehetett tanulni. Mint mindig, a csapat néhány problematikus helyzetet is kibírt, és megint összefogott mindenki, hogy jól érezhesse magát a rajban.
Mindenkinek köszönjük a kitűnő élményeket, a jó hangulatot, az összetartást. Mindazoknak szeretnénk ezúttal is köszönetet mondani, akik segítettek létrehozni és véghezvinni a pünkösdi tábort 2006-ban.


Nagy Izabella és Veronika

Stu-Mü-csapattábor 2005

Szinte minden évben a pünkösdi szünetben elindul a Müncheni cserkészcsapat Kastl mellé táborozni.

Persze mihelyt Szent Péter meghallja az első sátrak cipzárnyílásait rögtön eszébe jut, hogy már ideje lenne megint meglocsolni Mennersberg erdejét. Így hát kezdődik a hektika: „Hol a cövek“; „ez hova való?“; „feszítsd ki rendesen!“ stb. És ez mind zuhogó esőben. De ugye mindenki tudja: „Nincs rossz idő csak rossz felszerelés!“ meg amúgy is hova menekülne az ember? Ezen a, civilizációtól többnyire távoli helyen nincs bolt vagy buszmegálló, ami védelmet nyújtana az eső elöl.

Mire aztán fel lettek verve a sátrak és lógnak a ponyvák, lassan el is áll az eső, és mindenki egy kicsit szabadabban folytathatja tevékenységeit.

A tábor folyamán készülnek az építmények, koszolódnak a ruhák és javul a hangulat. Ismerkedünk a híres magyarokkal, és jobbnál jobb ízekkel leszünk kényeztetve. Hogy csak egy párat soroljak: friss fánk, lángos, palacsinta… Továbbá tanultunk új énekeket, népijátékoztunk, portyáztunk, és ismét benyomást keltő tábortüzeken vettünk részt, ami nem utoljára a fiúk tüzel kapcsolatos buzgóságának köszönhető.

Végül is a tábor végére még a nap is megtisztelt jelenlétével, úgy hogy az addigi vacogások nyomait már észre se lehetet venni arcainkban, amikor ismét vissza értünk Münchenbe.

Jánosi Kinga

 

Mi is a cserkészet?

A cserkészet egy ifjúsági mozgalom, melyben fiatalok vezetnek fiatalokat. Így a nagyobbak megtanulnak felelősséget vállalni másokért, a gyerekek pedig egykorúakkal lehetnek és értelmes programok segítségével közben ráéreznek a cserkész-szellemre, melyre jellemző a találékonyság, talpraesettség, vidámság, okosság, ügyesség, jószívűség, a természetszeretet és még sok más. A külföldi magyar cserkészet külön célja, hogy a három alappillére – Isten, Haza, Embertárs – mellett a magyarságtudatot is fejlessze, a magyar nyelvet, történelmet és kultúrát közelebb hozza a gyermekekhez, hogy ezeket el tudják sajátítani. Ezért keretmeséinket, amelyekbe a programok és táborok be vannak illesztve, úgy választjuk, hogy abba a bizonyos témakörbe beleélve magunkat minél többet megtudjunk róla. Idén Mátyás király és a reneszánszkor volt a témánk, mely végigkísért minket az összejöveteleken, farsangunkon és pünkösdi csapattáborunkban.
Szeptembertől ismét várunk további 6 évesnél idősebb magyarul beszélő gyermekeket a kiscserkészek közé, és a 11–15 éveseket a nagyrajba.

Jánosi Margó


Képzelt levelek egy csapattáborból

Helló Szülők!
Na erről aztán nem volt szó! Idekerültem a sűrű középkorba, és most el kell tűrnöm, hogy egy ilyen barbár V. László a hóhérjával meg az udvari bolondjával felforgassa a sátrunkat és kifossza az édességtartalékaimat! Pofátlan egy csirkefogó! Nem csodálom, hogy a Szilágyi Erzsébet mindig kritizálja, meg állítja, hogy az ő fia jobb király lenne.
Szia Anyu!
Ezt meg kell írnom neked gyorsan, ma a Hunyadi Laci sírjánál az udvari Bolond álmodott valami zagyvaságot, amit megfejtettünk, és képzeld, elmentünk kiszabadítani a Mátyást! Prágából, a börtönből! El nem tudod gondolni, hogy nézett ki! Csupa kék folt, sápadt volt, gyenge volt szegény! Hordágyat csináltunk és valahogy nagy nehezen hazahoztuk, aztán a székesfehérváriak rendbe hozták. Reméljük, hogy elég erős lesz hogy király lehessen, mert meghalt itt már minden király-jelölt az elmúlt napokban, a mamája meg kicsit kaotikusan királykodik.
Anyucika, Apucika!
Most csak halkan tudok nektek írni, mert itt van a Mátyás! Ez az öcsikéje a Lacinak, tudjátok, akinek koszorút fontunk a sírjára. Most nagyon beteg, mert rosszul bántak vele, de mi megvizsgáltuk, és adtunk neki inni, meg csináltunk neki egy nagyon kényelmes ágyikót (kipróbáltam, de ne áruljátok el senkinek!), és most azon alszik a mi szobánkban! Még függönyt is akasztottunk föléje, hogy a legyek se zavarják. Majd meg is kell mosdatni, mert nagyon koszos, meg sérült is. A Beatrix előkészített ruhát is, mert nincs neki, csak nagyon szakadt. És ma este velünk vacsorázik! Megyek is teríteni, meg virágot szedni az asztalra!

Helló!
Mátyást megválasztottuk királynak, és most elküldött minket, hogy szerezzük vissza a szent koronát, a jogart, meg a koronázási palástot. Jó messzire kellett mennünk érte, de azért megtaláltuk, aztán az erdőben aludtunk. Utána elmehettünk a strandra, az tök jó volt!
Sziasztok!
Tegnap főztünk! Óriási lakoma volt, merthogy a Mátyást rendesen megkoronázták azzal a szép koronával, ami a címeren is rajta van, ami a zászló közepén van! És a nagy vacsorát mi csináltuk, minden csoport egy fogást. Én segítettem kürtőskalácsot sütni! Csak közben esett az eső, és sátrat kellett fölállítani, ami vicces volt, mert messziről csak a sátor látszott, meg hogy egyik oldalán jön ki a füst! De nagyon finom lett! Nem a füst, a kalács!!
 


Új cserkészvezetők Münchenben (2003)
 

Jánosi Margit
1980-ban született Budapesten. Margó a híres Rozmaring örsnek volt tagja. Miután elvégezte az örsvezetői próbát, saját örsöt vett a szárnyai alá. Így alakult ki a Pipacs, majd a Süni örs.

Kitűnően elvégzett segédtiszti próbája után átvette a kiscserkészraj vezetését. Be kell vallanom, hogy cserkészéletemben nem láttam még soha egy ilyen lelkes vezetőt, aki ennyire magához tudta kötni több mint húsz fecsegő kiscserkész figyelmét. Természetesen nem csak a lelkes fellépésein múlik a gyerekek érdeklődése a cserkészet iránt, hanem azon a munkán is, amit a háttérben végez és csak ritkán lesz figyelembe véve. Jánosi Margó egyike azoknak a cserkészeknek, akik tényleg felfogták, hogy mi a cserkészlélek. Neki sikerül a cserkésztörvényekre alapoznia napjait, azokat is, amelyeken nem foglalkozik a cserkészettel (persze ezek ritkák).
Úgy látom, hogy mint példa és vezető kitűnően alkalmas a cserkészcsapat vezetésére. Jó munkát!

Győry Andris

Győry András 1981-ben született. A Sas örsnek volt tagja, majd a Párduc örsöt vezette.
Jelenleg informatikát tanul az egyetemen. Tavaly elvégezte a segédtiszti tábort és azóta a fiúrajt vezeti, ezen kívül neki köszönhető a Palacsinta örs, mely az örsvezetőkből áll.
Hogy miért jó, hogy ő lesz az új csapatparancsnok? Igazából ő az egyik legcserkészebb cserkész akit ismerek, egy példakép, aki ráadásul nem elégszik meg szokványos megoldásokkal, hanem megvalósítja kreatív ötleteit. Elvei viselkedésében is tükröződnek, van érzéke minden korosztályú gyerekhez és fiatalhoz, tud motiválni. Nélküle elképzelhetetlen a cspattábor.
Remélem, megtartja lelkesedését és energiáját, hiszen az az ideális cserkészcsapat, ahol valóban fiatalok vezetnek fiatalokat. Szóval Andris, kösd fel a gatyádat és hajrá!
Jó munkát!

Jánosi Margó


Cserkészcsalogató

 Egy megszokott szombat délután, épp a már jól ismert sorakozó közben, hirtelen felpattant a nagyterem ajtaja, és egy, a kezével ijedten kalimpáló és érthetetlenül halandzsázó ismeretlen rontott be hozzánk. Kezében: egy üres koffer és pár fotó. A meglepettség és a komunikációs zavarok ellenére kiderítettük, hogy egy igazán rossz sorsú világjáróval van dolgunk, aki kétségbeesetten keresi hazáját.
Hogy miért keresi? Szegény jó barátunkat veszedelmes ellenségei, a sötét sereg tagjai leütötték, és ezáltal eszméletét vesztette. Nem hogy hazájára nem emlékezett már, de elfelejtett beszélni is. Mindenképp segíteni akartunk rajta, de vajon hogyan? Valahogy el kell kezdeni, így hát, hogy előszöris megértsen minket, lépésről lépésre kezdtük beavatni az ismeretlen világjárót a cserkészet és a magyar nyelv titkaiba. Megtanítottuk neki, hogy mi is az a rovásírás, együtt énekeltünk, és hogy igazán segítségére lehessünk, fontos információkat szereztünk számára különböző országokról.

Ő ugyanis az első találkozásunk utáni napon már indult is tovább a nagyvilágba, hogy keresse hazáját. Hálából, hogy ennyire barátságosan fogadtuk és segítettünk neki, minden egyes országból, ahol csak járt, hírt adott magáról valamilyen úton-módon.
Így ismerkedtünk meg mi is Spanyolország, Afrika, India, Kína különböző kultúrájával, nem beszélve a számtalan érdekes látogatónkról, mint például a négy bennszülöttről Ghánából, vagy a hat indiai hitvallóról, akik egy bábjáték keretében mutatták be országukat.
Habár az előre megtervezett expedíciónkat a jósnő tanácsára le kellett fújnunk, a csillagok ugyanis rosszul álltak, mégis egy hétvégi „miniexpedíció” folyamán sikerült kiderítenünk, hogy a Világjáró hazája: Magyarország!
Most már nem csak közös élményeink kötnek bennünket össze Világjáró barátunkkal, hanem az a tudat is, hogy gyökereink közösek – mindannyian Magyarországról származunk, és még akkor is, ha nem ott születtünk, fontos tudnunk, hogy személyiségünknek mindenképp része magyarságunk. Talán ebben a tudatban a Világjáró is meg tud nyugodni, hiszen csak akkor elviselhetetlen az idegenben élés, ha gyökértelen az ember.
Láthatjátok, nagy élményekben és kalandokban volt részünk, és biztos vagyok benne, hogy a következő cserkészév is csupa-csupa meglepetést tartogat, nemcsak a cserkészek számára, hanem azoknak is, akik szeretnének hozzánk csatlakozni! Ha kíváncsiak vagytok hogy milyen is a cserkészet, gyertek, próbáljátok ki! Mindenkit szeretettel és újabb kalandokkal várunk! Jó munkát!

Kováts Dzsudy
kiscserkészőrsvezető


Pünkösdi csapattábor

Mennersberg, 2001. június 2–9.
 

74-en indultak Kastlba – IV. Béla hű lovagjai. Az út három óráig tartott és nagyon nehezen, de mindannyian befértünk az „acél szekérbe".
 

Kezdetben építettük várainkat és sátrainkat, hogy biztos védelmet nyújtson az esetleges támadások ellen. Sajnos még Janus Pannonius figyelmeztetése dacára sem tudtuk egységesen felépíteni a tatárok ellen, akik kétnapos menekülésre kényszerítettek bennünket. Hosszú távollétünk után szétdúlt birodalmunk újjáépítésébe kezdtünk. A rossz idő ellenére is sikerült végül összefognunk.
 

Mindent egybevéve, mint mindig, szuper hetünk volt és sok élményt gyűjtöttünk. Már most várjuk az újabb kalandot, jövőre a csapattábort.

Jánosi Ferkó és Kováts Gábor