havonta egyszer, pénteken 18.30-tól 21.00-ig
Szervező, vezető: Jánosi Margit és Vizy Zsuzsa
Időpontok:
2015.
szept.25., okt.30., nov.27., dec.13.
2016.
jan.29.,
febr.26., márc.12., ápr.29., jún.24.
20-30 év tekintélyes kor egy-egy csoport életében, egy nemzedéknyi idő.
1994 novemberében Kucsera Judit kezdeményezésére alakultunk azzal a céllal, hogy a résztvevő családok ismerjék meg jobban és segítsék egymást. Eddig 194 estét töltöttünk együtt. Novemberig elérjük a 200-t is, hisz havonta találkozunk.
A hónap
utolsó péntekén jövünk
össze, de többször voltunk szombaton, vagy
vasárnap közös
kiránduláson is. Sőt gyönyörű
helyeken (Rimsting, Happing) hétvégi
több napos lelkigyakorlatokon is
résztvettünk már együtt.
Ha nem kirándulunk, akkor a Misszió nagytermében közös vacsora mellett a családok életével kapcsolatos, minket érdeklő és érintő témákról beszélgetünk, amelyek természetesen változnak az évek során, hisz gyermekeink már egymás után családot alapítanak. Így már nem a gyereknevelés gondjai foglalkoztatnak minket leginkább, de lehet, hogy e téma megint előkerül ( hála Istennek, egyre sokasodó unokáink kapcsán….)
Meg szoktuk ünnepelni a névnapokat is, s mivel általában 15-20 –an jövünk össze, minden alkalomra jut valaki, akinek névnapja éppen arra a hónapra esik.
Nyaranta a szalonnasütés, vagy grillezés a kertben is igen hangulatos szokott lenni. Jól érezzük magunkat így együtt!
Aki kedvet kapott, csatlakozzon, újabb tagokat mindig szeretettel várunk!
Jánosi Margit & Vizy Zsuzsa
1994 novemberében
alakultunk, ebben az
évben ünnepeljük a 10 éves
jubileumunk. Eddig
több mint 100 közös estét
tudhatunk
magunkénak.
A megalakulás ötletét az adta, hogy a
pápa
1993 dec
25-én hivatalosan megnyította a
Családok
Évét. Az ötlet
nagyon időszerű volt,
hisz annyi szülővel rendelkező árvája
nem volt
a világnak mint napjainkban – gondolok itt a
csonka
családban
felnőtt
gyerekekre.
Cserháti atya örült egy újabb
csoport
megalakulásának, így
részéről komoly
támogatásnak bizonyult a
terem
biztosítása az
összejövetelekhez, ill.
szakmai segítsége.
A Fórum havonta egyszer találkozik, 6-8
család
jár össze.
Közös vacsora teszi kellemesebbé az
összejöveteleket.
Ezek a péntek esték
egyben a hétvége kezdetét is jelentik
számunkra.
Minden foglalkozásnak előre meghatározott
témája
van, rövid vitaindító után
mindenki
elmondhatja véleményét,
beszámolhat tapasztalatáról.
A témák többnyire
pedagógiával,
gyerekneveléssel
foglalkoznak. Pl. generációk sorsa a
kisebbségben,
az anyanyelv
fontossága gyerekeink jövője
érdekében,
egészséges
szeretet, a nő legszentebb hivatása ( anyaságra
nevelés)
tolerancia, családi békesség,
munkamegosztás a családban
stb. Ezen kívül kultúrális,
egyházi,
zenei
előadások látogatása pl.
Mátyás
templom énekkarának hangversenye,
lelkigyakorlatokon
való részvétel évi
2-3 kirándulás,
szalonnasütés,
névnapok közös
megünneplése.
Nagyon jól érezzük magunkat
így együtt,
sok barátság
született.
Annak idején nem is mertem remélni, hogy az
ötlet
ennyire
népszerü lesz hisz gyerekeink lassan
kirepülnek a
fészekből
de mi még mindig tudunk
valami újat mondani egymásnak ami
összetart
bennünket.
Egyházi közösségünk Családok fóruma október 14-én megszervezte az évad utolsó őszi kirándulását, amelyre mindenkit meghívott. Az érdeklődés nem maradt el, hisz a kirándulás előtt Münchenből 23 személy vett részt a Rosenheim-i Szent József templomban tartott magyar szentmisén, amelyet ezúttal plébánosunk celebrált; majd 30 perces kocsikázás után megérkeztünk a Hechtsee parjára. Ezt követte a vándorláshoz szükséges beöltözés. Aztán a csodálatosan szép tó partján elindultunk Gießenbachklamm irányába. A verőfényes őszi napsütés néhány kilométer megtétele után ingujjra vetkőztette csapatunk néhány tagját, mint ahogyan ez a Gießenbachklamm lábainál működő vízimalom előtt készült fotónkon is látható. Innen kezdődött aztán az igazi hegymászás, csodálatos sziklafalak között és patakok csobogása mellett. Végül megérkeztünk az 1200 m magasban épült „Schopper Alm" menedékházhoz, ahol hátizsákunkból előkerült az elemózsia. Miután megszüntettük éhségünket, a bajor „esztena" hideg sörével oltogattuk szomjúságunkat. Igazi nagycsaládi hangulatban tértünk vissza a Hechtsee partján hagyott gépkocsikhoz és a legközelebbi viszontlátás reményében váltunk el egymástól.
Balogh Mária
Pihenő a Családok
fórumának őszi
kirándulásán, az öreg
vízimalom
mellett, a Gießenbachklamm aljában
Tavaszi
élményeink
(2001)
A családok fóruma gazdag, változatos
programot
tudhat magáénak az utóbbi
hónapokban.
2001. április 27-én
részesei
lehettünk
Pilinszky János (1921–1981) költo
műveiből
összeállított
előadóestnek. Életművének
központi
kérdése
az ember magányossága, a
bukdácsoló
lélek
Isten nélkül való
elhagyatottsága, a
megváltás és
a halál.
Dóczy Péter
eloadóművész
biztosan
alkalmazta a társművészetek
inspirációs
lehetőségeit,
Blaskó Bori táncművész és
Lorinszky Attila
bőgőművész
tolmácsolásában. Vattay
Elemér
fotókiállítása
még teljesebbé tette a művészi
élményt.
Májusi összejövetelünkön a Szűzanya tiszteletére tartott ájtatosság után dr. Buzády Tibor tanúságtétele, emberi nagysága indította meg a hallgatók lelkét. Felelevenítette gyermekkorát, majd elbeszéléséből kirajzolódott egy hittel, kötelességgel teli életút. Fogadalma a doktori diploma megszerzése után Formóza szigetére szólította, ahol misszionárius orvosként a szegények gyógyítója lett. Egy töredékét szerettem volna visszaadni annak amit a jó Istentől kaptam – vallotta. Felesége, Éva ugyanitt gyakorolta fogorvosi hivatását. A család és gyógyítás mellett mindig nagy hangsúlyt helyeztek a karitatív tevékenységre, a rászorulók megsegítésére. Az útnak indított több mint 800 teherautó rakomány hazaszeretetüknek, keresztény életüknek egyik legszebb megnyilatkozása. Magyarországon diplomát szerzett négy fiúk is ebből a példaadásból merített erőt, hogy hazánk polgáraivá váljanak. Így a szülők is boldogan lettek budapesti lakosok. Sok sikert kívánunk további munkájukhoz.
Június
24-én csoportunk
hagyományos tavaszi
kirándulására
került sor. Rosenheimben a Szent József-templomban
Münchenből 16-an vettünk részt a magyar
nyelvű
szentmisén, majd
vendéglátóink
javaslatára Hohenaschaut választottuk
úti
célunknak. Gyönyörű
napsütésben
repített fel a kötélpálya
1600 m magasra.
Rövid séta után
megebédeltünk, és
újult erővel még magasabbra igyekeztünk
a Kampenwand
meghódítására. Az
út egyre
keskenyebb és meredekebb lett, de a
látvány, ami
fenn nyílt szemeink elé, megérte a
fáradságot: vitorlások a Chimseen,
körben az
Alpok hegykoszorúi, a csúcsok fehér
hósipkái ...
Jóleső
fáradsággal, szépen
lebarnulva tértünk vissza völgyben hagyott
autóinkhoz.
Tarts velünk! A családok fóruma minden érdeklődő házaspárt, gyerekekkel együtt, szeretettel vár hónap végi összejöveteleire.
Kucsera Judit csoportvezető
Családok fóruma,
kirándulás, Kampenwand,
2001. június 24.