2005. április 24-én, Dr. Miklósházy Attila SJ püspök atya a bérmálás szentségében részesítette  
Paulescu Anna, Paulescu Daniela, Resch Melanie, Kutasi Dániel, Greck Tamás és Felber Evelyn fiataljainkat.

 A müncheni magyar katolikusoknak a karácsonyi éjféli szentmise után talán fiataljainak a bérmálkozása a legkedvesebb ünnepe. Ez az az évente egyszer ismétlődő alkalom, amikor a helyi magyar egyházi közösség főpásztora vezetésével ünnepli az Eukarisztiát, és a bérmálkozás szertartásában az egyház nagykorú tagjainak ismer el fiatal fiúkat és leányokat. Tavaly dr. Miklósházy Attila SJ, a Nyugaton élő magyar római katolikusok püspöke betegsége miatt nem jöhetett át Európába. Annál nagyobb volt a húsvét utáni 5. vasárnapon, május 18-án a müncheniek öröme, hogy az idén újra találkozhattak a messzi Kanadában teológiatanárként működő püspökünkkel.
Gyakran idézik Szent Cipriánnak, Karthágó 3. századi nagy püspökének mondását: Nihil sine espiscopo, azaz a „püspök nélkül semmi” se történjék az egyházban, mintha Isten országának az ügye egyedül a hierarchia vállán nyugodna. Ritkán említik, hogy ugyanez a Ciprián hasonlóan egyértelműen jelentette ki papsága előtt: nihil sine consilio vestro, azaz a „ti tanácsotok nélkül semmit” sem teszek. Még ritkábban idézik Cipriánnak a híveihez intézett szavait: nihil sine consensu plebis, azaz „semmi se legyen a nép egyetértése nélkül”. Josef Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció híres prefektusa „az egyházi demokrácia klasszikus modelljének” nevezte ezt a Ciprián püspök által sürgetett együttműködést a püspök, a papság és a hívő nép között és közös felelősséget Jézus szándékainak a megvalósításáért. Attila püspök atyánk müncheni látogatása és tárgyalásai, főpapi szentmiséje a bérmálás szentségének a kiszolgáltatásával, majd az azt követő fogadás a Müncheni Magyar Katolikus Misszióban ezt a közösen vállalt felelősséget és együttműködési készséget tanúsították.
A Damenstift-templomban a Patrona Hungariae Énekkar Jussel Ottó vezetésével Halmos László "Ecce sacerdos magnus" kezdetű felemelő himnuszával fogadta a magas főpapot, aki pásztorbotjára támaszkodva, mindennemű barokkos pompa nélkül, idősebb testvérként, vidáman és kedvesen vonult be a koncelebráló papsággal, dr. Cserháti Ferenc püspökkari delegátussal, Merka János plébánossal, P. dr. Hegyi János SJ, volt filozófiaprofesszorral és főegyházmegyei lelkigyakorlatos ház igazgatójával, valamint Hársfalvi Ottó túrterebesi esperes plébánossal, a ministránsokkal és cserkész díszőrséggel a hívekkel megtelt templomba. „Zeng a harang hívó szóval e szép ünnep reggelén” énekelte lelkesen a nép, hogy aztán az alkalomhoz illően a dr. Kováts János vezette Ifjúsági Ének- és Zeneegyüttesnek adja át az eukarisztikus ünneplés zenei és énekes kíséretét.
A közvetlen hangvételű püspöki homília első részében az isteni teremtésért, megtestesülésért és megváltásért való hálaadásról, Eukarisztiáról volt szó, majd Attila püspök atya a bérmálkozókat arra buzdította, hogy legyenek mostantól öntudatos, becsületes keresztények. Ebben és a lelki elmélyülésben segítsék őket a bérmálás kiszolgáltatásakor rájuk kiáradó Szentlélek adományai. A keresztségi fogadalom megújítása után hatan részesültek a bérmálás szentségében. Közben folyt a gyóntatás és szép számmal járultak a hívek az Úr asztalához. A szentmise végén felcsendült a „Győzelemről énekeljen”, a Budapesti Eukarisztikus Világkongresszus hálaéneke és a magyar Himnusz.
A misszió nagytermében fogadás következett. A programot dr. Kottra Gábor, élettanprofesszor és missziótanácselnök konferálta. Ő köszöntötte a püspökvendéget is, aki kedves közvetlenséggel válaszolt. A Tücsök-táncegyüttes fellépése mindenkit elbájolt, a gyerekeket Balla-Héjja Noémi tanította be. A Hétvégi Magyar Iskolából Keul Diana Dsida Jenő: „Hálaadás” című versét szavalta el. A Regös-táncegyüttes két párja a tőlük megszokott szakszerűséggel járta táncait. Én, mint 56-os müncheni sajnálattal állapítottam meg, hogy számtalan régi müncheni arc hiányzott. Értük nem kárpótol bennünket az a sok újabb müncheni magyar, akiknek jelenléte arra a reménykedésre jogosíthat fel bennünket, hogy Münchenben és más hasonló nyugati nagyvárosokban a magyar kolóniák és missziók fennmaradhatnak.
Assisi Szent Ferenc által szamártestvérnek becézett testünk is megkapta a magáét a kitűnően előkészített agapén. A jó sör és bor mellett egymásra talált „István király árva népe”, püspök, papság és nép Münchenben.

Boór János
 

 Ebben az évben is kis csapat gyűlt össze a bérmálkozásra vágyó fiatalokból.
Mindenki más-más célból vállalkozott erre a keresztény életben oly fontos döntésre. Józsa Máté és Józsa Péter egyébként is aktív résztvevői az istentiszteleteknek. Lumbach Regina sem először fordul meg a misszió rendezvényein. Turu Ágnes a tánckör ismert tagja és szívesen vesz részt az ifjúsági kórus próbáin. Roßmann Virág és Hauk Katalin a házasság szent szövetségére készülnek lépni.
A hideg tél ellenére is remek hangulatban teltek a szombat délutánok Hart István szelíd vezetésével. Nagy és személyes kérdések merültek fel a hittel kapcsolatban. Legyen az a feltámadás, a sajnálatosan aktuális háború, vagy a Szentírás, a válaszokat együtt kerestük meg rá. Az egy-egy órás foglalkozás szinte minden alkalommal rövidnek bizonyult a témák teljes kimerítésére.
Íme, közeleg a nyár és közösen felkészültünk a bérmálkozásra, szabad akaratunkból a Szentlélek befogadására. Az előkészítők befejeződtek, de a felismert küldetés megmarad.

Hauk Katalin