Ezenkívül: Könyvajánló, Programajánló, Tudták-e?, És ha megy a hasa? -
a gyermekorvos válaszol, Úton hazafelé – vonattal, Receptek,
Kézműves sarok, Mese-sarok, Állandó programok
Beköszöntő
Immáron
második
számunkat tartja kezében, melynek főtémája
a kétnyelvűség. Ebben a számban
Horváth Bea nyelvtanárnő a kétnyelvűség, az
anyanyelv, -nyelvek elsajátításának
elméleti oldalát mutatja be, tavaszi számunkban
pedig Sári Tereza nyelvtanárnő
fog minket gyakorlati tanácsokkal ellátni saját
kétnyelvű gyermekünk nyelvi
nevelését illetően. Ezek a cikkek a Baba-Mama Lap
legutolsó számában megjelent
írások átdolgozott változatai. Akkoriban, a
cikk megjelenését követő, a
kétnyelvűségről tartott Fórumunkon megjelentek
elsöprő száma, az ott kialakult
parázs viták, egymást követő
kérdések győztek meg arról, hogy ezzel a
témával
még többször foglalkoznunk kell.
Programajánlónkban ez alkalommal
igazán gazdag kínálatra lelhetnek azok a családok, akiknek fontos, hogy gyermekeiknek
a világból minél többet megmutassanak.
Újdonság még, hogy
könyvajánlónkban a gyerekeknek egy budapesti 7. osztályos kislány ajánlja
legutóbbi kedvenc olvasmányát – a könyv stílusában.
Ajánlunk
gyorsan
készülő farsangi fánk receptet. Mikszáth
Kálmán meséjével pedig tovább
bővíthetjük kétnyelvű gyermekeink magyar
szókincsét.
Továbbra is várjuk visszajelzéseiket, ötleteiket szerkesztőségi e-mail címünkre: csaladilap@magyar-misszio.de
Szeretettel: dr. Somorai Márta
Kétnyelvűség
I. - Elmélet
Kedves
kétnyelvű társak!
Bizonyára
már sokan
foglalkoztak a kétnyelvűséggel valamilyen szinten,
és ki is alakítottak egy
maguknak megfelelő hozzáállást. Bármely
felállásban is fordul elő a kétnyelvűség
a családokban, az a lényeg, hogy abban mindenki
jól érezze magát. Ezzel a
cikkel nem a kétnyelvűség
problémájának tökéletes
megoldására törekedtem, mint
inkább arra, hogy tudatosuljon bennünk az, hogy ezzel (a
„problémával”) nem
vagyunk egyedül, esetleges kételyekre valamelyest
rávilágítsak, és talán
ötleteket adhassak. Fő forrásomnak az alábbi
amerikai könyvet használtam: Barry
McLaughlin: Second-Language Acquisition in Childhood
A
kétnyelvűség leginkább elfogadott
megfogalmazása a magyar virtuális
enciklopédiában is olvasható, miszerint azt a
személyt tekintjük kétnyelvűnek, aki mindennapi
beszédtevékenysége során két
nyelvet használ, és kétnyelvű környezetben
él. A nyelvelsajátítási idő szerint
megkülönböztetjük a korai, ill. kései
kétnyelvűeket, a nyelvismeret szintje
szerint pedig az egyik nyelven domináns kétnyelvűeket a
mindkettőt azonos
szinten beszélő balansz kétnyelvűektől. Széles
körben elfogadott, hogy a
második nyelv tanulását is kritikus
periódus korlátozza: a nyelvismeret
magasabb szintjét érik el azok, akik kora gyermekkorban
sajátítják el a második
nyelvet (pl. idegen akcentus hiánya). Arra is van adat, hogy az
intenzív
gyakorlat fölülírhatja ezt a
megszorítást.
A korábbi elképzelésekkel ellentétben
napjainkban a korai kétnyelvűség pozitív következményei elismertek. A fejlődés
egyes szakaszaiban a kétnyelvű gyermekek magasabb teljesítményt mutatnak
egynyelvű társaiknál olyan területeken, mint kognitív (értelmi) flexibilitás,
figyelmi kontroll, tudatelmélet.
A
kétnyelvűség, mint társadalmi probléma
A
világ legtöbb országában a
többnyelvűség az
elfogadott norma és nem a kivétel. A
kétnyelvűség gyakorlatilag a világ összes
országában, a társadalom minden szintjén
és minden korosztályában előfordul. Pontosan
azért jelent társadalmi gondot, mert a nyelv az
egyén identitásához intim módon
kapcsolódik. A legtöbben azért bizalmatlanok
a kétnyelvűekkel szemben, mert van egy olyan érzésük, hogy ezek az emberek egy másik nyelv ismerete miatt nem egyenrangú
polgárok. Vannak olyan társadalmak, ahol próbálják elnyomni a kisebbségi
nyelveket, de ezáltal az ellenkezőjét váltják ki, és
a kisebbségek még jobban összefognak a saját
nyelvük és kultúrájuk megtartása
érdekében. De még így is nehéz az
egyénnek egyszerre két közösséghez
tartoznia.
Gyakran előfordulhatnak kulturális, vallási és
erkölcsi különbségek, amelyek
aztán feszültségekhez és identitás
zavarokhoz vezethetnek. Ahhoz, hogy
egyszerre két közösséghez tartozzanak,
állandó nyelvi, viselkedés- és
gondolkodásbeli váltogatásra van
szükségük. Ez nagy terhet jelenthet az egyén
számára, és érzelmileg is kimerülhet.
Ezért gyakran előfordul, hogy a
kétnyelvűek az egyik nyelvi közösségük
felé hajlanak, megkockáztatva ezzel azt,
hogy esetleg a másik közösségből
kirekesszék őket. Ez az ellenséges érzelem nem
a nyelvre, hanem a kultúrára vezethető vissza. A
kétnyelvű kisebbség más
értékeket képvisel, más a
gondolkodásmódja és mások az
érdekei, melyek által veszélyt
jelenthetnek a társadalomra.
Egy társadalomban a kétnyelvűség hangulatát
leginkább az határozza meg, hogy milyen hozzáállásuk van a kisebbségi és a
többségi közösségeknek egymáshoz. Ha egy társadalom szívesen fogadja a
kisebbségi nyelveket, akkor a kétnyelvűek nem fogják magukat hátrányos
helyzetben érezni.
A
kétnyelvűség fejlődésében nagy szerepet
játszik az egyén öntudata és önbizalma.
Egy ember végig szenvedheti az életét,
mert nem érzi magát sehová sem tartozónak,
míg egy másik ember a kétnyelvűséget
gazdag forrásnak tekinti a személyes
beilleszkedésben és képességei
továbbfejlesztésében.
A
nyelvtanulás folyamata
A
nyelvtanulás egy olyan aktív folyamat, ahol
a gyermek próbálgathatja, elhagyhatja és
pontosíthatja a nyelvi szabályokat. Ez
még akkor is érvényes, ha a gyermek még nem
is tud beszélni, csak hallja mások
beszédét. A gyermek egy szűk körű adatra
kialakít magának egy nyelvtani
elméletet. Erre példa az a kifejezés, hogy
„a maci aludik”, amit a gyermek
sosem hallott, mégis gyakran használ. A szülők csak
ritkán javítják ki gyermekük
nyelvtani hibáit, de ha mégis megteszik, a gyermek csak
azért sem lesz hajlandó
azt helyesen megismételni. A gyermek nem annyira ezeken a
tapasztalatokon
keresztül tanulja meg a nyelvet, hanem inkább a
tudásra éhes általános
képességére, tehetségére
épít, valamint kommunikatív folyamatokat
tanulmányoz,
hogy megtanuljon másokkal kommunikálni.
Nyelvtanulás
gyermek- és felnőttkorban
A
gyermeknek van egy vele született
tulajdonsága, ami felépíti és
meghatározza a tanulásmódját. Ugyanolyan
módon
fedezi fel a nyelvi szabályokat, mint az érzék
világában az érzékelt dolgok
rendszerét. Ahogy nő a gyermek, úgy nő a kimondott
szótagok, szavak, mondatok
hossza, ami összefügg a gyermek
memóriájával is. A memóriatartalmon
kívül egy
gyermek nyelvtanulása különbözik a
felnőttétől abban is, hogy a felnőtt képes
megtervezni, megszervezni a mondandóját, rövid-
és hosszú távú
memóriáját össze
tudja kapcsolni és rendelkezik korábbi tanulási
tapasztalatokkal is.
A gyermekekben van egy olyan nyelvi
befogadóképesség, ami a felnőttekben már nincsen. Ennek az időtartama kb. két
éves kortól a serdülőkorig tart. Ez idő után
az agy „formálhatósága” csökken,
már nem
lesz olyan képlékeny, hanem inkább merev és
lezárt. Ezenkívül a gyerekeknél még
tart a beszéd mechanizmus kialakulása, így egy
másik nyelvet is könnyedén
elsajátítanak. Kimutatható tény
tehát, hogy a serdülőkor után többnyire nem
lehetséges egy újabb nyelvet természetes
úton elsajátítani és az idegen akcentust
is csak igen nehezen lehet leküzdeni.
Bevándorolt
családokat tanulmányozva az
figyelhető meg, hogy a gyermekek gyorsan, könnyedén
és minimális akcentussal
tanulják meg az új nyelvet, míg a szülők
küszködnek, nyelvtanfolyamokra járnak
és mégsem közelítik meg a gyermekük
szintjét. A gyermekek valószínűleg többet
vannak az új nyelv közegében, tehát
többet hallják a nyelvet, és nagy
valószínűséggel sokkal motiváltabbak az
újabb nyelv elsajátításában.
Számukra a
játszótársakkal való
kommunikáció időnként élet-halál
fontosságúvá válhat akár
az iskolában, akár a játszótéren.
Ezen kívül a gyermekektől nyelvészeti
szempontból
is kevesebb az elvárás, nincsenek olyan stressz
helyzetben, mint a szülők,
akiknél az elvárások konkrétak.
Eltérő lehet a szülők és gyermekek nyelvhez
való viszonyulása is. A felnőttek
nyelvtanulásánál további
hátráltató tényezők
lehetnek a felnőttek önnön határai és
kulturális öntudatuk.
Két
nyelv egyidejű tanulása gyermekkorban
Még ha két nyelvet egyidejűleg is tanulunk
meg, akkor sem lehet tökéletes nyelvi egyensúlyt fenntartani a két nyelv
között. Az egyik nyelv mindig dominál bizonyos helyzetekben vagy személyekhez
kötve. Nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy a megtanult két nyelvet hogyan
bírja az egyén megtartani; ilyen például a nyelv presztízse, kulturális
befolyása, motivációja, és használati lehetősége.
Ma
már elfogadott tény, hogy egy nyelv egy
állandó személyhez való kötése
nagyban megkönnyíti a nyelvtanulást. Egy
esettanulmányban,
ahol az anya német, az apa francia volt, a gyermek
születésétől kezdve minden
szülő csak a saját nyelvét beszélte a
gyermekkel, soha nem keverték. Két éves
kora előtt a gyermek kialakított magának egy olyan
kísérleti rendszert, ahol az
új szavakat német és francia kiejtéssel
mondogatta mindaddig, míg letisztult
benne, hogy ez az új szó a mama, vagy a papa
szótárához kapcsolódik. 3 év
és 5
hónapos korában mind a két nyelvet helyesen
használta, minimális lemaradással
az egykorú, egynyelvű gyerekek normái mögött.
Szókincsében eleinte az „anya”
nyelvében járt elől, de ez az ideiglenes
egyensúlyhiány hamar visszabillent,
mert tudatosan kérdezte a szavakat a
másik nyelven is. Nagyon kevés interferenciát figyeltek meg ennél a gyermeknél,
azok is inkább nyelvtani vagy mondattani eredetűek voltak. De a fő benyomás az
volt, hogy két nyelvet anyanyelvi szinten, elkülönítve használt, és a
kétnyelvűsége nem volt káros hatással az intellektuális fejlődésére.
Olyan tanulmányok is készültek, ahol a szülők
mind a két nyelvet beszélték a gyermekkel. A két nyelv soha nem volt tisztán
elhatárolva, a szülők nem voltak következetesek, így a gyermek igen gyakran
keverte a két nyelvet még egy mondaton belül is.
A
nyelvtanulás folyamata kétnyelvű gyermekeknél
A
hangrendszer kialakulása.
A kétnyelvű gyermekek hangfejlődése nagyban
hasonlít az
egynyelvűekéhez, de külön feladat még a
két nyelv hangrendszerének
különválasztása.
Gyakran előfordul egy kezdeti zavar, és
valószínűleg a könnyebben kimondható
hangokat használják mindkét nyelvben, de ha megvan
a nyelvi egyensúly, akkor ez
a kezdeti szakasz rövid idejű lesz és a megfelelő hangok a
megfelelő nyelvhez
fognak kerülni.
A
lexikai tudás kialakulása. Ahogy a gyermek nő, szavai jelentését állandóan
változtatja és
finomítja. Általában a
konkrét szavakat tanulja meg először és csak
ezután jönnek az elvont szavak.
Létezik egy időszak az 1 év 1 hónap és a 2
év 6 hónapos kor között, amikor a
szavak jelentését nagy
általánosságban használja, de az
újabb szavak tanulásával
ez normalizálódik. Pl. sok gyermek mondja a
„vau-vau”-t nemcsak a kutyára, hanem
minden négylábúra, akár minden
állatra is, és idővel, ahogy megtanulja az
állatok nevét, a „vau-vau” el is marad, vagy
csak a kutyára fog szorítkozni. A
kétnyelvű gyermekeknél kezdetben minden szó egy
lexikai rendszerhez tartozik,
amely lassan szétválasztódik két
különálló rendszerré.
A
nyelvtan kialakulása.
A kétnyelvű gyermek a nyelvtan
elsajátítását is hasonló
mértékben és sorrendben
teszi, mint egynyelvű társai, csak lehet, hogy az egyik nyelv
bizonyos
nyelvtanát a másik előtt tanulja meg.
Általában a bonyolultabb nyelvtani szerkezeteket
később tanulja meg, az egyszerűbb szerkezetek után,
így a szóvégi ragozást
például előbb megtanulja, mint a
prepozíciókat.
Röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy fő vonásaiban
és fejlődési sorrendjében megegyezik a nyelvtanulási folyamat a kétnyelvű és az
egynyelvű gyermekeknél. A kétnyelvű gyermekeknél még az a további feladat, hogy
a két nyelvi rendszert különválasszák.
A
nyelvek közötti interferencia
Azt
nevezzük interferenciának, amikor az
egyik nyelv használata közben a másik nyelvből
„kölcsönzünk” hangokat,
nyelvtani szerkezeteket, szavakat, vagy kifejezéseket. Az
interferencia
esetenként és egyénenként is
különböző mértékben fordulhat elő.
Lényeges
kiindulópontja, hogy a gyermeknek hogyan tanítottuk a
nyelveket, és hogy mennyire
áll fenn a két nyelv egyensúlya. Minimumra
szorítható az interferencia, ha a
két nyelv használati területe tisztán el van
határolva, azaz egy személy
következetesen csak egy nyelvet használ, és ha a
nyelvi egyensúly többnyire
fennáll. Ilyen helyzetet azonban nagyon nehéz
fenntartani, ugyanis ahogy nő a
gyermek, egyre többet kommunikál egykorú
társaival, és ez fogja meghatározni a
domináns nyelv megválasztását. Minél
dominánsabb lesz az egyik nyelv
használata, annál gyakrabban fordul elő interferencia.
Ilyen esetekben a
gyengébb nyelvben gyakran előkerülnek a domináns
nyelv hatásai. Ez nem jelenti
azt, hogy a gyermekek nem beszélik folyamatosan a két
nyelvet, csak az
egyensúly megbillen az egyik, vagy a másik nyelv
kárára. Az interferencia a leggyakrabban azoknál a gyermekeknél fordul
elő, akik környezetében a felnőttek keverik a nyelveket.
Egy tanulmányból az derült ki, hogy a
torokhangú /R/-t előbb sajátítják el a gyerekek, mint a pörgős (magyar) /r/
használatát. Ebből olyan interferencia lehetséges, hogy a már kialakult /R/-t
helyettesíteni fogja a másik (esetleg a magyar) nyelv /r/ hangját.
A
kódváltás
A
gyermekek a nyelvtani szabályok mellett különböző
nyelvi stílusokat (köznyelv, diáknyelv, szleng,
stb.), illetve beszédmódokat
sajátítanak el, ahogy különböző
emberekkel, különböző szituációkban
beszélhetnek.
Ezeket mind az egynyelvű, mind a
kétnyelvű gyermekek gyakran váltogatják. A kétnyelvűeknél létezik még a nyelvek
közötti kódváltogatás is, amikor váltogatja a nyelveket személyektől függően
akár egy mondaton belül is (attól függően, hogy éppen kihez beszél, esetleg a
német papához, aztán a magyar mamához), de még álmában is váltogat. A
gyermekekben ezekkel a „tolmácsolási” képességükkel válik tudatossá a kétnyelvűségük.
A kódváltás nem mindig könnyű a gyermekeknek.
Ha egy felnőtt a megszokott környezetben nem a megszokott nyelven beszél a
gyermekkel, akkor az összezavarodik és lehet, hogy nem fogja megérteni a mondottakat
annak ellenére, hogy a nyelvet ismeri. Ha már egy bizonyos nyelvi kódot
kialakított valakivel, akkor azt nehéz megváltoztatni egy másik nyelvre.
Előfordulhat, hogy a gyermek ilyen helyzetben egy hallgatag időszakon megy
keresztül, míg egyfajta egyensúly vissza nem áll.
Olyan családokban, ahol ösztönző és
változatos nyelvi közeg biztosított, akár egynyelvű, akár kétnyelvű
gyermekeknél, a nyelvi fejlődésük kedvezően fog alakulni. Ezen gyermekek nyelvi
és értelmi képességei nagy mértékben fejlődnek, hiszen a szülők gyakran
beszéltetik őket, hogy ki tudják fejezni szükségleteiket, ötleteiket és
szándékaikat.
Több
szülő is elgondolkodik, hogy mennyire
előny vagy hátrány, ha gyermekét
kétnyelvűként neveli. Milyen következményei
lesznek? Minden szülő saját érzése és
tudása alapján dönti el, hogy hogyan
alakítja a kétnyelvűséget. Én az
imént leírtak alapján csak támogatni tudom
a
két- vagy többnyelvűséget, és
bíztatnék mindenkit, aki teheti, ne hagyja ki ezt
a soha vissza nem térő lehetőséget. Ne korlátozzuk
gyermekeinket egy nyelvre.
Ez természetesen rengeteg energiánkba is kerül, de
minden fáradságot megér
gyermekünk jövője. Soha nem tudhatjuk, hogy mire fogja
használni a nyelveket
(vagy mire használta volna, ha tudott volna még egy
nyelvet).
A következő számban néhány gyakorlati
tanácsról olvashatunk. Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe. Horváth
Bea, nyelvtanár
Könyvajánló
Füzesi
Zsuzsa: Mondókáskönyv, Zsipp-zsupp, Eszterlánc
Ez
a három könyv majdhogy kétéves kisfiam
kedvence. Immáron féléve megunhatatlanok ezek a
Füzesi Zsuzsa vidám
illusztrációival kísért dalok és a
mondókák. Még német apját is
ráveszi, hogy
énekeljen neki belőle. SM
Goscinny
és Sempé: A kis Nicolas kiadatlan kalandjai
Komolyan mondom nem igaz, hogy milyen irtó baró és tök pipec ez a könyv! A
könyv fejezeteiben Nicolas és haverjai, nomeg a papa, a mama, és a szomszédok
játszanak fő szerepet: sok sok vicces történet, remek képekkel. Komesz Flóra
Képes
András: TörténetekAzoknak
akik utaznának, de nem tehetik, akik szívesen
ismernék meg apró, a föld
másik felén élő népcsoportok
gondolkodásmódját, de most épp nem tudnak
néhány
évet egy ilyen feladatra szakítani és azoknak
akiknek éppen csak elegük van az
esti tévéműsorból.
Vekerdy
Tamás: A pszichológus válaszol és A
pszichológus újra válaszol Ez a két könyv, mely szülők leveleit és a pszichológus
válaszait tartalmazzák, az én személyes kedvencem a gyermeknevelési tanácsadók
köréből - mert a gyermeket helyezi a középpontba, nem ítél, nem felületes és
végigolvasható. SM
