Müncheni
Magyar Katolikus Misszió
Családi Lap
A müncheni és München
környéki magyar családok lapja
III. évfolyam, 2. szám
2010.július 6.
Nyár van, nyár!
A tartalomból: A dackorszakról
Irány
Magyarország!- családi programajánló
2010
- Fesztiválév
A szerkesztő előszava
Kedves Olvasóink!
Megérkezett a nyári
uborkaszezon. Itt, Budapesten árnyékban is
Programmal vagy
anélkül, kívánunk mindannyiuknak szép nyarat, jó pihenést, igazi
feltöltődést!
Üdvözlettel: dr. Somorai Márta
A dackorszakról
Sok
szülő fél attól, hogy szófogadó kisgyermeke egyik napról a másikra
megváltozik, s a tagadás és ellenszegülés birtokába kerül. Pedig a dackorszak
megjelenése a gyermek fejlődési folyamatában egy teljesen normális
jelenség, hozzátartozik és szükséges a személyiség fejlődéséhez. Ebben az időszakban alakul ki a gyerek éntudata,
vagyis a saját testéről és belső tulajdonságairól kialakult tudás.
Lassan felismeri saját vágyait, szükségleteit és határait is. Könnyebb megértenünk a
gyermekünket, és könnyebb átvészelnünk ezt az időszakot, ha egy kicsit többet
tudunk a dackorszakról.
A
dackorszak gyermektől függően kb. 1,5 éves korban kezdődik, és
kb. 3,5 éves korig tart. A dackorszak a gyermek személyiségétől,
temperamentumától és a neveléstől függően különböző
erősségű és lefolyású lehet. Külső
tényezők, mint pl. egy testvér
születése, a szülök kapcsolatbeli
problémája vagy egy lakóhely
változtatás
meghosszabbíthatják vagy felerősíthetik a
dackorszakot. Ebben
a
fejlődési szakaszban a gyermek ráébred arra, hogy
önálló személyiség,
különbség található saját maga
és mások között, s hogy
önálló akarattal és
cselekvési szabadsággal rendelkezik. Ezt az akarata
érvényesítésével, s az
ereje gyakorlásával próbálja
bebizonyítani és gyakorolni. Az „együtt
csináljuk”- ból „én akarom
egyedül csinálni” és „én is
tudom" lesz.
Megjelenik az „enyém” kifejezés is, a gyermek
elkezdi védeni saját játékát
másoktól. A gyermekben ebben a korszakban
számtalan ellentétes érzés uralkodik,
melyre igen nehéz megfelelően reagálnia: folyamatosan
konfliktushelyzetbe
kerül a hatalom és az engedelmeskedés, az akarat
és a bizonytalanság, a
szülői szeretet elvesztésétől való
félelem, a kötődés és az
anyától való elszakadás között.
Megkülönböztethető
egy korai és egy késői dackorszak. A korait a
leválasztódás és a
felfedezővágy közti konfliktus jellemzi. Vagyis, a gyermek
küzd a világ
felfedezésére való törekvés és
az egyidejűleg fellépő szeretet s
közelség iránti szükséglete
között. Ilyenkor a gyermek egyedül akar enni, inni,
öltözködni, de szüksége van még a
szülő segítségére. „Segíts, hogy
egyedül
csinálhassam!”.
A
késői dackorszakot az akarat és a képesség
konfliktusa jellemzi. Ebben a
korban a gyermekben óriási feszültségek
tombolnak, hiszen állandóan korlátokba
ütközik. A gyerek fel szeretné fedezni a
világot - határok nélkül. A korlátokat
egyrészt a legszeretettebb és legfontosabb
személyek, a szülők állítják
neki, másrészt határt szab a gyermek saját
képessége, fejlettsége is. Mindezt
nagyon nehéz feldolgoznia egy 2-3 éves gyermeknek, s ez
feszültséghez, frusztrációhoz
vezet. A feszültség levezetése
sokféleképpen történhet, de a leggyakrabban
arra
irányul, aki a korlátokat állítja, vagyis a
szülőre. A frusztráció
eredményezhet egyfajta fejlettségbéli
visszaesést, azaz regressziót (pl. a
szobatiszta gyermek ismét bepisil), de gyakran kiválthat
agressziót is. Ha a
gyermek nem tud, vagy nem mer a szülő irányába
negatív érzéseket,
indulatokat kifejezni (pl. túl erős kötődés ill. a
szülői
szeretet elvesztésétől való félelem
esetén, vagy agresszív
bánásmódnál),
agressziója önmaga ellen fordulhat. Így pl. a
hajtépés vagy a saját fej
falba/földbe ütögetése egy köztes
megoldás: a gyermek bántja önmagát, de
bántja
vele a szülőt is, mert tudja, hogy a szülő érzelmileg
reagál rá.
A
gyermek a feszültségre sokszor dacos magatartással
reagál. A dacos gyermek
ellenszegül a felnőtt kívánságának,
vagy éppen a kívánság
ellenkezőjét teszi. A dac viharos, rövidzárlatos
magatartás, mely
akaratlanul, ellenállhatatlan erővel tör elő, s nem
jelentkezik
önmagában, hanem egyfajta válaszreakció.
Számtalan megnyilvánulási formája van
a földhözvágódós hisztitől kezdve a
széklet visszatartásán át, a fej
földbe ütögetéséig vagy a
hajtépésig. Megmutatkozhat néma dacon át -
ilyenkor a
gyerek visszahúzódik, nem beszél, nem eszik, -
egészen az erős dühkitörésekig.
A dühkitörés egy pánikreakciónak
fogható fel, mely során a gyerek szenved a
saját megközelíthetetlensége miatt.
Sajátossága az elutasítás, a
környezettel
való kontaktus elvesztése – ekkor a gyermek nem
lát, nem hall, annyira sír,
hogy mást már észre sem vesz. A gyermek ilyenkor
nem képes átlátni és
kontrollálni a helyzetét, nem érti a
világot, mások és saját
viselkedését, ki
van téve a saját agressziójának. Úgy
érzi, hogy a szülői akarat ellene
irányul. Magatehetetlennek érzi magát, melytől
csak még mérgesebb, még
dühösebb lesz. A dühkitörés segít a
gyereknek az elkeseredettségét elviselni.
Dacot
válthatnak ki a gyermek kívánsága
ellenére történő intézkedések,
sérelmek,
a gyermek kívánságának nem
teljesítése, nem megszokott reakciók,
változások, a gyermek
önállóságának, kezdeményező
hajlamának, öntudatának sérelme vagy a
szabadságának korlátozása.
Ezenkívül, oka lehet még a figyelemfelkeltés,
függetlenségi törekvés gátlása,
frusztráció, féltékenység,
biológiai szükséglet
hiánya (éhség, szomjúság,
fáradtság, álmosság, szeretethiány-,
elhanyagoltság
érzése), egy igazságtalannak tűnő
rendreutasítás vagy a gyermek
számára értelmetlennek tűnő
tevékenységre késztetés, mint pl.
„aludj”, amikor nem is fáradt.
A saját akarattal és az azzal összefüggő agresszív
érzésekkel és konfliktushelyzetekkel való első tapasztalatok fontos, az
életet meghatározó pillanatai a személyiségfejlődésnek. Ezáltal tanulja meg
irányítani az akaratát, elviselni a frusztrációt, és megfelelő módon
reagálni rá. Az akarata próbálgatása során meg kell tapasztalnia, hogy meddig
mehet el, s hol állít korlátokat a környezete. A gyermek biztonságérzetének
szüksége van korlátokra, melyeket azonban csak folyamatos próbálgatás során tud
megtapasztalni.
Segíthet a gyermekünk
megértésében az is, ha átgondoljuk saját gyermekkori tapasztalatainkat, akkori
akaratunk, ill. kívánságaink által vezérelt viselkedésünket és a felnőttek
reakcióját. Saját tapasztalataink, ugyanis, az, ahogyan minket gyermekként
neveltek befolyásolni fogja a saját gyermekeinkkel való bánásmódunkat.
A következő sorokban
különböző szakemberek ajánlásait foglaltam össze, melyek a gyermekünk
dacosságával szembeni helyes viselkedésünket segíthetik elő:
· Először
is, ne szégyelljük, ha gyermekünk mások előtt hisztizik, ez ebben az életszakaszban
teljesen természetes jelenség, nem utal sem nevelési hiányosságra, sem a
gyermek jellemére!
· Kerüljük
a nem-et, fogalmazzunk másként pl. „Nem kapod meg.” helyett jobb, ha úgy
fogalmazunk „Majd később megkapod”.
· Mintaadással
egybekötött pozitív utasításokat adjunk.
„Ne kézzel egyél!” helyett, vegyük
kezünkbe a kanalat és mondjuk azt, hogy
„Kanállal eszünk, látod, a
felnőttek is így esznek”.
· Hagyjunk,
ill. adjunk a gyermeknek elegendő szabad teret, szabjunk minél kevesebb
korlátot. A családban lévő szabályokat próbáljuk meg a minimumra
szűkíteni. Így kevesebb lesz a konfliktushelyzetek száma és a frusztráció
is, hiszen a gyermek többször követheti akaratát, gyakrabban teljesülnek
vágyai. Mindez erősíti gyermekünk magabiztosságát.
· A
tilalmak legyenek logikusak, a gyermek számára érthetőek, értelmesek, és
fontos azok konzekvens betartása, ill. betartatása is. Ne feledjük, a szabályok
mindenkire vonatkoznak! Ha nem-et mondunk az tilos!
· Beszéljünk
a gyermekkel érthetően. Rövid, érthető, a gyermek fejlettségi
szintjének megfelelő magyarázatok jobbak, mint a hosszúak. Beszéljük meg a
gyermekkel az elvárásainkat, és azt, amin változtatni szeretnénk.
· Segítsünk
a gyermeknek dönteni: lehetőleg kevés, 2-3 választási lehetőséget
ajánljunk fel. Ez segíthet pl. az öltözködésnél.
· Tervezzünk
elég időt a különböző tevékenységekre.
· Hagyjunk
elegendő időt a gyermeknek, hogy egy változásra fel tudjon készülni.
Pl. jelezzük a gyermeknek, hogy 10 perc múlva ebédelni fogunk.
· Kerüljük
el a konfliktushelyzeteket. Így pl. az érdekes, vonzó, de nem a gyermeknek való
tárgyakat inkább tegyük el, minthogy állandóan megtiltsuk, hogy hozzájuk
nyúljon.
· A
bevásárlásnál segíthet, ha egy
listát írunk, s az alapján
vásárolunk, vagyis
csak azt vesszük meg, ami a listán szerepel, vagy ha adunk
a gyermeknek egy
kekszet vagy perecet, mert rágcsálás közben
kevésbé kíván meg mást.
· Legyünk
mindig kiszámíthatóak, következetesek. Ha ugyanabban a szituációban
különbözőképpen viselkedünk: egyszer „igen”, egyszer „nem”, máskor
„talán”, az megzavarja a gyereket. Ugyanilyen fontosak az egyforma elvárások a
szülőktől.
· Nyugodt
pillanatokban vegyük ölünkbe a gyermeket, öleljük meg, mutassuk ki
szeretetünket irányába. Hallgassuk meg figyelmesen, amit közölni szeretne
velünk. Dicsérjük sokat, s mutassuk ki örömünket, ha igyekszik, vagy valamit
jól csinál. Figyeljünk a pozitív viselkedésre is (pozitív megerősítés), ne
csak a rossznak tulajdonítsunk figyelmet.
· Támogassuk,
biztassuk a gyermeket az önállósodás terén. Teremtsünk olyan helyzeteket,
amikben önálló lehet, ajánljunk fel olyan játékokat, melyben ő irányíthat.
Érezze, hogy joga van dönteni, tudja, hogy, van olyan, ami az ő akaratán
múlik. Jutassuk sikerélményekhez.
Ha mégsem sikerülne
elkerülnünk egy-egy dühkitörést, akkor a legfontosabb szabály az, hogy
próbáljunk meg higgadtak maradni. Ezenkívül, a következő viselkedési tanácsok segíthetnek dühkitörésnél:
· Kerüljük
az erőszakot, testi fenyítést! A verés saját tehetetlen dühünk levezetése.
Agresszió agressziót szül, s a gyermek ezt a viselkedési mintát tanulja meg.
Nincs értelme megbüntetni a dacos gyermeket.
· Kerüljük
a szülői tekintély általi problémamegoldást, a tekintélyelvűséget.
· Maradjunk
higgadtak, a nyugalom megnyugtatja a gyermeket. Ne vegyük személyünk elleni
támadásnak a dacot. Próbáljuk meg humorral kezelni a helyzetet.
· Változtassuk
meg a helyzetet, emeljük ki a gyermeket a számára kínos helyzetből.
· Tereljük
el a gyermek figyelmét, ill. helyettesítsük az óhajtott tárgyat valami elérhetővel.
· Éreztessük
a gyermekkel a szeretetünket, közelségünket, s mutassuk ki figyelmünket, ill.
érdeklődésünket a személye iránt.
· Maradjunk
konzekvensek: ne teljesítsük a gyermek
kívánságát, ne kérleljük, mert
az csak
megerősíti a helytelen dacos magatartását. A
hisztire ne reagáljunk.
Várakozzunk, míg megnyugszik a gyermek,
próbáljuk meg közben beleélni magunkat
az ő helyzetébe, érzéseibe. A hiszti
elmúltával öleljük át,
kérdezzük meg
mi volt a baj, beszéljünk vele, éreztessük
vele, hogy ránk számíthat, hogy mi
így is szeretjük. Érthetően, az ő fejlettségi
szintjének
megfelelően beszéljünk vele a történtekről, a
viselkedéséről és
az érzéseiről. Mondjuk meg neki, hogy
megértjük az érzéseit, de
viselkedését ennek ellenére sem fogadjuk el.
· A
gyermek gyakori ellenszegülésénél gondoljuk át a lehetséges okokat,
helyzeteket, melyekben ez fellép.
Ilyenek lehetnek pl. a gyermek
fáradékonysága, nyugtalansága
testvér
születése miatt, óvodába kerülés,
túlzottan magas követelmények
támasztása
vagy, ha több a negatív megerősítés és
nem veszik észre az igyekezetét,
ill. ha többnyire csak szidalmazzák.
Ha
a saját viselkedésünk
terén következetesek maradunk, akkor a gyermek hamar
megtanulja, hogy dacoló
viselkedéssel semmit nem érhet el, s megszűnnek az
ilyenfajta reakciók. Ha
azonban a dacnak néha engedünk, vagyis megtesszük,
amit a gyermek ily módon
követel, akkor azzal megerősítjük a dacoló
viselkedést. Egy-egy helytelen
magatartásformáról úgy lehet a gyermeket
leszoktatni, hogy türelmesen
megtanítjuk neki a negatív érzések,
frusztráció, ellenkezés
kifejezésének más,
helyes formájára. Ebben a mintaadás segít a
legjobban. Másrészt, ha érzékeljük,
hogy a gyermek nem érzi jól magát egy
szituációban, próbáljuk meg megfogalmazni
számára, hogy mit érez, mutassuk meg, hogy hogyan
lehet nemtetszésünket
szavakkal kifejezni. Ezáltal megmutatjuk érzelmeink
elfogadható formában
történő kifejezését, másrészt
éreztetjük a gyermekkel, hogy megértjük
és
együtt érzünk vele. A gyermek számára
sokkal elviselhetőbb, ha a szüleit
néha mérgesnek látja, és a szülő az
érzelmeit megosztja a gyermekkel,
mintha a szülő a gyermektől való elfordulással
büntet, ill.
fenyegetéssel vagy elfojtott indulattal reagál. Nyugodtan
kérjünk bocsánatot a
gyermekünktől egy esetleges túlreagálásunk
miatt, mert ezáltal láthatja,
hogy mi felnőttek sem vagyunk mindig urai tetteinknek.
Dac
esetén mérlegelni kell az
ellenkezés tárgyának fontosságát. Ha
a dac tárgya lényeges, akkor a
szülőnek nagyon határozottnak, s következetesnek kell
lennie, és el kell
érnie, hogy a gyermek megtegye, ami ésszerű és
fontos. Ne legyen a
szülői harag kemény elutasítás, hanem
feloldható érzés. Ha nem olyan
lényeges a dacosság tétje, szabjunk olyan
feltételeket, melyeket a gyermek
teljesíteni tud. A játékosság, a humor, az
ötletesség segíthet olyan
helyzetekben, melyet a gyermek nem szeret pl. zokni
húzásnál, ill. öltözésnél,
kézmosásnál, fogmosásnál vagy
éppen a pelenkázásnál. Minden tettet akkor
értékeljünk, amikor megtörténik. Fontos,
hogy az esetleges büntetésnél gyermek
akarata, önbecsülése ne sérüljön meg,
mert ez éngyengeséghez,
önállótlansághoz,
bizonytalansághoz vezet. A büntetés nem lehet
ellentéte a szeretetnek! Ha a
büntetés a gyermek személyiségét,
önbecsülését nem sérti meg, ha a
hibázás
ténye és a büntetés oka a gyermek
által jól érthető, ill. ha a büntetés
mértéke arányban áll az elkövetett
cselekedettel és azonnali, akkor nem okoz
sérülést a gyermek fejlődésében.
A gyermeket meg kell tanítani
arra, hogy mit szabad, s mit nem, szüksége van korlátokra, szabályokra, meg kell
tanulnia, hogy kívánságai, vágyai sokszor csak késleltetve teljesülhetnek.
Mindezek megtanulása könnyebb egy jó szülő-gyermek kapcsolatban, ahol a
dacot és esetleges haragot fel tudja oldani a kölcsönös bizalom, szeretet s
egymás elfogadása.
Ha
néha mégis úgy érezzük,
hogy gyermekünkkel kapcsolatosan egy nehéz helyzetet,
egy-egy viselkedési
problémát nem tudunk egyedül megoldani, akkor
nyugodtan kérjük szakember
segítségét. Tanácsadás
céljából nagy segítségre lehet az
internet, ugyanis sok
pszichológus, pedagógus ad lehetőséget arra, hogy
levélben tegyenek fel
kérdéseket, kérjék tanácsát.
A következőkben, többek között,
összegyűjtöttem néhány olyan internetes
címet is, ahol lehetséges
ilyenfajta konzultáció.
Források és
ajánlások:
Weboldalak, blogok:
Izsó Ildikó pszichológus válasza a szülő levelére: http://www.babanet.hu/szak/ps66.php,
Dr. Körössy Judit:: Dackorszak- http://www.babanet.hu/rendelo.php?group=2071
Varanka
Zoltánné: Dackorszak - Napraforgó
Képességfejlesztő Központ,
www.napraforgoalapitvany.hu/index.php?option=com_content...(linkhiba)
Vida
Ági pszichológus: Dackorszak, hiszti, reakció 2010, http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/dackorszak-hiszti
Csenki
Laura pszichológus a dackorszakot taglalja
(videó) http://www.videoklinika.hu/video/csenki_dackorszak_
Csösz
Réka pszichológus, http://babafalva./a-dackorszak-avagy-a-gyermekkori-hiszti/
http://gyermeklelektan.lap.hu/agresszio_dac/15210782
http://ovisvilag.blog.hu/2009/11/18/kotelezo_e_a_hiszti_a_dackorszakban#more1531326
http://ovisvilag.blog.hu/2009/02/27/hogyan_kezeljuk_a_hisztit_4
http://ovisvilag.blog.hu/2009/02/25/a_dacmagatartas_metzger_fele_ismertetojelei#more964793
http://ovisvilag.blog.hu/2009/02/23/miert_hisztis_a_gyerekem#more960263
Mouchtar
Lucia pszichológus: Dackorszak: én akarom, én tudom, 2006, www.vital.hu/themes/psych/dackorszak.htm
www.mimi.hu/gyermek/dackorszak.html
– összefoglaló a dackorszakkal kapcsolatos cikkekröl
www.femina.hu/baba/praktikák_dackorszak_idejen/hu
– egy gyakorló apuka érdekes tippjei
Dr.
med. Andrea Schmelz : Trotzanfall: Wie viel Nein darf sein? http://www.eltern-wissen.com/trotzphase.html?np=1
Die
Trotzphase,http://www.kinderaerzte-im-netz.de/bvkj/contentkin/show.php3?id=234&nodeid=64
Trotzalter,
https://www.elternimnetz.de/cms/paracms.php?site_id=5&page_id=65
Hofferer,
Manfred: Wenn Kinder trotzen. Hilfe, das Ich meines Kindes erwacht!. Das
Online-Familienhandbuch. 2005
http://www.familienhandbuch.de/cmain/f_Aktuelles/a_Haeufige_Probleme/s_485.html
E-mail-en át történő
konzultáció:
pszichotanacs@freemail.hu
Schwanner
Zita gyermekpszichológus: A dackorszak és a hiszti, 2006, - levelezés http://origo.hu/szakertok/20060509dackorszak.html
Könyvek:
Andrea
Bischhoff/Hans Bernwanger: Die Eltern-schule. Kinder fürs Leben stark machen.
Piper 2010
Remo
H. Largo: Babyjahre: Die frühkindliche
Entwicklung aus biologischer Sicht, 2003
Piper
Melinda
Blau – Tracy Hogg: A suttogó titkai I. - a csecsemő gondozása és nevelése,
A suttogó
titkai II. - a kisgyermek nevelése, A suttogó
mindent megold - alvásról, evésről, viselkedésről és sok
minden másról kezdő és haladó szülőknek, Európa Könyvkiadó 2009
Mérei
Ferenc-V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Medicina Könyvkiadó 2006
Ranschburg
Jenő: Szülők könyve: A fogantatástól az iskolakezdésig, Saxum Kiadó
2009
Ranschburg
Jenő: Gyerekségek, Móra 2010
Ranschburg
Jenő: Kis gyerek... kis gond? Óvodáskor, Saxum Kiadó 2010
Vekerdy
Tamás: Kicsikről nagyoknak: A kisgyerekkor, Park Könyvkiadó 2008
Programajánló -
ezúttal csupa magyarországi programmal
2010. április 1-jén a
Pécsi Európai Kulturális Év keretében megnyitotta kapuit Bikal faluban a Reneszánsz
Élménybirtok.
(Bikal Kaposvártól 50km-re, keletre
található). Lányommal
(Emma, 6 éves) az elsők között "tesztelhettük"
ezt a
látványosságot. Már a birtok honlapja is
nagyon igényes benyomást keltett
(www.elmenybirtok.hu). Mi a húsvét utáni
héten mentünk hétköznap, amikor
úgymond "kevesebb" a program. Ennek ellenére non-stop
szórakoztattak
bennünket a középkori ruhába
öltözött (és nagyon kedves)
színművészek
mindenféle vásári, toborzó, vidám
jelenettel, zenével és tánccal. Az
élménybirtok egy dombra épült, a tervezők
minden részletre gondoltak, így
tényleg a középkorban éreztük magunkat.
A program korhű színhelyeken
zajlik (óváros, középkori falu,
vártorony, lovagi küzdőtér, madaras
színpad, reneszánsz palota, illetve egyszerűen az
utcákon a
"nép" bevonásával). A műsorok közötti
szusszanásnyi időben
meg lehet ebédelni a csárdában,
továbbá meg lehet tekinteni az
apródképzőt, a jósdát, a
pékséget, a bőrdíszművest, a
gyertyaöntőt, a kovácsot, a szabót, a
mézeskalács készítőt stb. Ezek
mind "élőben" működő műhelyek. Kisebb gyerekek
örömére van madárröptetés és
állatsimogató is. Mi fél napra terveztük a
látogatást, de Emma kérésére
egész nap maradtunk - és megérte. Igazságos
Mátyás
királyunk ugyanis csak a lovagi tornán röviddel
zárás előtt fedte fel
kilétét és kiderült, hogy
álruhában már egész nap köztünk
járt! Akinek kedve
van, részt vehet a lovagteremben egy lovagi vacsorán is.
Néhány tipp: Jó
időben érdemes menni, mert a szabadtéri programok eső
esetén
elmaradhatnak. Aki a nyári csúcsszezonban biztosra akar
menni, az indulás
előtt telefonon tetesse félre a jegyeket, mert a
látogatók számát napi
ezer főre korlátozzák (hétfőn zárva). A
szerencsések a fent említett
honlapon belépőket is nyerhetnek. Aki pedig járatja a
birtok hírlevelét,
az étkezési utalványokat is letölthet onnan.
Én utólag is szívesen olvasgatom
egyébként a honlapot, ahol napról napra sok
érdekeset lehet megtudni a
középkori hagyományokról, illetve a birtok
kulturális
célkitűzéseiről. Sári Tereza
A veszprémi állatkertről
Veszprémben,
a
festői fekvésű Fejes völgyben található az
1958-ban alapított
Kittenberger Kálmán Növény- és
Vadaspark. A 13 hektáros terület, ahol közel 130
állatfaj látogatható meg, még kisebb
gyerekekkel is jól bejárható. Az állatkert
2 részből áll, ami azt jelenti, hogy az első park
végén ki kell menni
egy kapun, át kell menni egy utcán és egy
újabb bejáratnál újból be kell
mutatni a már megvett és egyszer lekezelt jegyeket. De
megéri, mert ott lesznek
az orrszarvúk és a majmok, és persze a
simogatós rész is, ahol a kecskéket kézből
lehet etetni és simogatni.
Nyáron
minden nap
9-18h-ig tart nyitva, árak: felnőtt 1490Ft; 3-18 évesek:
990Ft; családi
jegy (2 felnőtt + 1 gyerek) 3750Ft. Érdemes megjegyezni, hogy
itt
szerveznek táborokat is gyerekek számára –
zoo tábor és pónis tábor van idén
nyárra kitűzve. Akit érdekel, az még a
www.veszpremzoo.hu oldalon talál
hozzá részleteket, vagy a 0036-88-566140-as
telefonszámon érdeklődhet. Mi
tavaly nyáron egy napot töltöttünk a
veszprémi állatkertben 2-5 éves
gyerekekkel, és a nap végén is alig lehetett őket
onnan hazavinni. Horváth
Bea
Balatoni nyár 2010
Amennyiben
úgy döntünk
(nagyon helyesen), hogy az idei nyáron eltöltünk,
pihenünk, leugrunk vagy
felugrunk néhány napra a Magyar Tengerhez, érdemes
kicsit utána járni mit, hol
és merre találunk. Először is érdemes
kitalálni, milyen nyaralást is
szeretnénk. Jó szívvel ajánlom a
különböző fesztiválokat (sör, bor és
popzenei), koncerteket, kulturális találkozókat,
ezekről bővebben az
interneten találtok infót (Balaton Sound,
Művészetek Völgye). Fürdés
szempontjából az északi partot javaslom, ahol a
víz hamar (vagy legalábbis
hamarabb) mélyül, de sportot kedvelő társaimnak is
lesz mivel eltölteni az
idejüket.
Balatonról
lévén szó,
jöjjenek elsőként a vízi sportok. Vonyarcvashegyen
(északi part) és
Siófokon (déli part) is működik évek
óta vízisí és wake board pálya. Ha
még soha nem próbáltad sem gond, mert
néhány kör után
állítólag már biztos
sikerélmény (én biztos, hogy ki nem
próbálom). Szörfözni a leginkább a
déli
parton szoktak, aminek előnye, hogy sekély a víz a
belsőbb részeken
is, ezért kevésbé megerőltető újra
és újra felmászni a deszkára, és a
vitorlát felhúzni, másrészt az
uralkodó szél az északi, ami ha fúj, akkor
folyamatosan fúj (a déli pöffökben).
Szörfdeszkát bérelhetsz, a legjobb áron
jó
felszerelést pl. a vonyarcvashegyi strandon. Horgászni
szinte bárhol lehet, ha
van érvényes horgászjegyed (ezt bármelyik
horgász vagy sportboltban
megveheted). Horgászni lehet a partról, stégről,
mólóról vagy csónakból.
Csónakot kis elektromos motorral a legtöbb kikötőben
lehet bérelni (az
alsógyenesi csónakkikötőben Gyula
bácsinál tuti, grátis sört ad hozzá),
különösebb vízi jártasság nem
szükséges hozzá, adott esetben előny, ha
tudtok úszni. A csónakhoz a kötelező
felszerelést nem ajánlott a parton
hagyni (vízirendőrségnek min.
És most jöjjenek a gyerekesek.
A déli parton a víz csak nagyon lassan mélyül, gyakorlatilag 100-150 méter után
is még mindig csak derékig ér. Sokan épp ezért választják ezt a partszakaszt.
Az utóbbi években mindkét parton, de Keszthelyen, Gyenesdiáson és
Vonyarcvashegyen egész biztos, kialakítottak gyerekbarát strandokat. Ez annyit
tesz, hogy van homokos partszakasz, pancsoló, medence és szebbnél szebb
játszóterek. A gyenesdiási strandon animátorok egész napos gyerekprogramokat
tartanak és gyermekfelügyeletet is vállalnak, míg apa sörözik, anya olvas.
Ha rossz az idő,
maradnak a múzeumok. Nem gond. Ott van pl. a balatonedericsi Afrika Múzeum, a
keszthelyi Baba Múzeum és Panoptikum, a Balaton Múzeum, a Festetics Kastély, a
Csillagvár, a Sümegi vár, a tapolcai tavas barlang. Ez csak néhány azokból,
amiket ismerek, és a gyerekeknek is nagyon fog tetszeni.
A
hajókirándulást
szintén hűvösebb időben ajánlom, a gyerekek
imádják, a szülők
megsüketülnek a dízelmotor
bömbölésétől, de ez nem érdekes.
Keresztül-kasul járnak a tavon hajók, elsőre
érdemes egy rövidebb távot
pl. Balatonmária-Badacsony kipróbálni és
nem elfelejteni, hogy a badacsonyi
szőlődombról és pincékből vissza is kell majd
hajóznunk. : ) Jó
program, ha nincs kánikula a balatonfűzfői bobpálya is.
Ezenkívül,
lehet még a Balatonnál kulturálódni,
lovagolni, quad túrán részt venni, körbe
is lehet biciklizni, kirándulni, és újabban lehet
golfozni is. Vagyis, óriási a
kínálat, mindenkinek ad valamit, a leginkább,
remélem, Élményt. Virág
Dániel