Müncheni Magyar Katolikus Misszió

 

2008.

október

29.

BABA-MAMA LAP

 

1.

évfolyam

3. szám

 

 

TÉMA: A kétnyelvűség

 

Kedves kétnyelvű gyermekek anyukái/apukái!

 

Bizonyára már sokan közületek foglalkoztatok ezzel a témával valamilyen szinten és kialakítottatok egy Nektek megfelelő hozzáállást. Bármely felállásban is fordul elő a kétnyelvűség a családotokban, az a lényeg, hogy abban Ti jól érezzétek magatokat. Ezzel a cikkel nem annyira a kétnyelvűség tökéletességére törekedtem, mint inkább arra, hogy tudatosuljon bennünk az, hogy ezzel a „problémával” nem vagyunk egyedül, esetleges kételyekre valamelyest rávilágítsak, és talán ötleteket adhassak. Fő forrásomnak az alábbi amerikai könyvet használtam: Barry McLaughlin, Second-Language Acquisition in Childhood

 

KÉTNYELVŰSÉG – A leginkább elfogadott megfogalmazása a magyar virtuális enciklopédiában is olvasható, miszerint azt a személyt tekintjük kétnyelvűnek, aki mindennapi beszédtevékenysége során két nyelvet használ és kétnyelvű környezetben él. A nyelvelsajátítási idő szerint megkülönböztetjük a korai, ill. kései kétnyelvűeket, a nyelvismeret szintje szerint pedig az egyik nyelven domináns kétnyelvűeket a mindkettőt azonos szinten beszélő balansz kétnyelvűektől. Széles körben elfogadott, hogy a második nyelv tanulását is kritikus periódus korlátozza: a nyelvismeret magasabb szintjét érik el azok, akik kora gyermekkorban sajátítják el a második nyelvet (pl. idegen akcentus hiánya). Arra is van adat, hogy az intenzív gyakorlat fölülírhatja ezt a megszorítást.

 

A korábbi elképzelésekkel ellentétben napjainkban a korai kétnyelvűség pozitív következményei elismertek. A fejlődés egyes szakaszaiban a kétnyelvű gyermekek magasabb teljesítményt mutatnak egynyelvű társaiknál olyan területeken, mint kognitív flexibilitás, figyelmi kontroll, tudatelmélet.

 

A kétnyelvűség, mint társadalmi probléma

 

A világ legtöbb országában a többnyelvűség az elfogadott norma és nem a kivétel. Gyakorlatilag a kétnyelvűség a világ összes országában, a társadalom minden szintjén és minden korosztályában előfordul. A kétnyelvűség pontosan azért jelent társadalmi gondot, mert a nyelv az egyén identitásához intim módon kapcsolódik. A legtöbben azért  bizalmatlanok a kétnyelvűekkel szemben, mert van egy olyan érzésük, hogy ezek az emberek  egy másik nyelv ismerete miatt nem egyenrangú polgárok. Vannak olyan társadalmak, ahol próbálják elnyomni a kisebbségi nyelveket, de ezáltal az ellenkezőjét váltják ki, és a kisebbségek még jobban összefognak a saját nyelvük és kultúrájuk megtartása érdekében. De még így is nehéz az egyénnek egyszerre két közösséghez tartoznia. Gyakran előfordulhatnak kulturális, vallási és erkölcsi különbségek, amelyek aztán feszültségekhez és identitás zavarokhoz vezethetnek. Ahhoz, hogy egyszerre két közösséghez tartozzanak, állandó nyelvi, viselkedés- és gondolkodásbeli váltogatásra van szükségük. Ez nagy terhet jelenthet az egyén számára és érzelmileg is kimerülhet. Ezért gyakran előfordul, hogy a kétnyelvűek az egyik nyelvi közösségük felé hajlanak, megkockáztatva ezzel azt, hogy esetleg a másik közösségben kirekesszék őket. Ez az ellenséges érzelem nem a nyelvre, hanem a kultúrára vezethető vissza. A kétnyelvű kisebbség más értékeket képvisel, más a gondolkodásmódja és mások az érdekei, mely miatt veszélyt jelenthetnek a társadalomra.

 

Egy társadalomban a kétnyelvűség hangulatát leginkább az határozza meg, hogy milyen hozzáállásuk van a kisebbségi és a többségi közösségeknek egymáshoz. Ha egy társadalom szívesen fogadja a kisebbségi nyelveket, akkor a kétnyelvűek nem fogják magukat hátrányos helyzetben érezni.

 

A kétnyelvűség fejlődésében nagy szerepet játszik az egyén öntudata és önbizalma. Egy ember végig szenvedheti az életét, mert nem érzi magát sehová sem tartozónak, míg egy másik ember a kétnyelvűséget gazdag forrásnak tekinti a személyes beilleszkedés és képességei továbbfejlesztésében.

 

A nyelvtanulás folyamata

 

A nyelvtanulás egy olyan aktív folyamat, ahol a gyermek próbálgathatja, elhagyhatja és pontosíthatja a nyelvi szabályokat. Ez még akkor is érvényes, ha a gyermek még nem is tud beszélni, csak hallja mások beszédét. A gyermek egy szűkkörű adatra kialakít magának egy nyelvtani elméletet. Erre példa az a kifejezés, hogy „a maci aludik”, amit a gyermek sosem hallott, mégis gyakran használ. A szülők csak ritkán javítják ki gyermekük nyelvtani hibáit, de ha mégis megteszik, a gyermek csak azért sem lesz hajlandó azt helyesen megismételni. A gyermek nem annyira ezeken a tapasztalatokon keresztül tanulja meg a nyelvet, hanem inkább a tudásra éhes általános képességére, tehetségére épít, valamint kommunikatív folyamatokat tanulmányoz, hogy megtanuljon másokkal kommunikálni.

 

Nyelvtanulás gyermek- és felnőttkorban

 

A gyermeknek van egy vele született tulajdonsága, ami felépíti és meghatározza a tanulásmódját. Ugyanolyan módon fedezi fel a nyelvi szabályokat, mint az érzék világában az érzékelt dolgok rendszerét. Ahogy nő a gyermek, úgy nő a kimondott szótagok, szavak, mondatok hossza, ami összefügg a gyermek memóriatartalmával is. A memóriatartalmon kívül egy gyermek nyelvtanulása különbözik a felnőttétől abban is, hogy a felnőtt képes megtervezni, megszervezni a mondandóját, rövid- és hosszútávú memóriáját össze tudja kapcsolni és rendelkezik korábbi tanulási tapasztalatokkal is.

 

A gyermekekben van egy olyan nyelvi befogadóképesség, ami a felnőttekben már nincsen. Ennek az időtartama kb. a két éves kortól a serdülőkorig tart. E tartam után az agy „formálhatósága” csökken, már nem lesz olyan képlékeny, hanem inkább merev és lezárt. Ezen kívül a gyerekeknél még tart a beszéd mechanizmus kialakulása, így egy másik nyelvet is könnyedén elsajátítanak. Ezért kimondható, hogy a serdülőkor után nem lehetséges egy újabb nyelvet természetes úton elsajátítani és az idegen akcentust is csak igen nehezen lehet leküzdeni.

 

Amikor bevándorolt családokat tanulmányozunk, akkor az figyelhető meg, hogy a gyermekek gyorsan, könnyedén és minimális akcentussal tanulják meg az új nyelvet, míg a szülők küszködnek, nyelvtanfolyamokra járnak és mégsem közelítik meg a gyermekük szintjét. A gyermekek valószínűleg többet vannak az új nyelv közegében, tehát többet hallják a nyelvet, és nagy valószínűséggel sokkal motiváltabbak az újabb nyelv elsajátításában. Számukra a játszótársakkal való kommunikáció időnként élet-halál fontosságúvá válhat akár az iskolában, akár a játszótéren is. Ezen kívül a gyermekektől nyelvészeti szempontból is kevesebb az elvárás, nincsenek olyan stressz helyzetben, mint a szülők, akiknél az elvárások konkrétak. A nyelvhez való viszonyulás is különbözhet a gyermek és a szülők között. A felnőttek nyelvtanulásánál további hátráltató tényezők lehetnek a felnőttek önnön határai és kulturális öntudatuk.

 

Két nyelv egyidejű tanulása gyermekkorban

 

Még ha két nyelvet egyidejűleg is tanul meg egy gyermek, akkor sem lehet tökéletes nyelvi egyensúlyt fenntartani a két nyelv között. Az egyik nyelv mindig dominál bizonyos helyzetekben vagy személyhez kötve. Nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy a megtanult két nyelvet hogyan bírja az egyén megtartani; ilyen példa a nyelv presztízse, kulturális befolyása, motivációja, és használati lehetősége.

 

Egy esettanulmányban, ahol az anya német, az apa francia volt, a gyermek születésétől kezdve minden szülő csak a saját nyelvét beszélte a gyermekkel, soha nem keverték. Két éves kora előtt kialakított magának egy olyan kísérleti rendszert a gyermek, ahol az új szavakat német és francia kiejtéssel mondogatta mindaddig, míg letisztult benne, hogy ez az új szó a mama, vagy a papa szótárához kapcsolódik. Ez a gyermek 3 év és 5 hónapos korában mind a két nyelvet helyesen használta, minimális lemaradással az egykorú, egynyelvű gyerekek normái mögött. Szókincsében a gyermek eleinte az „anya” nyelvében járt elől, de ez az ideiglenes egyensúlyhiány hamar visszabillent, mert a gyerek tudatosan kérdezte a szavakat a másik nyelven is. Nagyon kevés interferenciát figyeltek meg ennél a gyermeknél, azok is inkább nyelvtani vagy mondattani eredetűek voltak. De a fő benyomás az volt, hogy a gyermek két nyelvet anyanyelvi szinten, elkülönítve használt, és a kétnyelvűsége nem volt káros hatással az intellektuális fejlődésére. Azt a következtetést vonták le ebből a tanulmányból, hogy egy nyelv egy állandó személyhez való kötése nagyban megkönnyíti a nyelvtanulást.

 

Olyan tanulmányok is készültek, ahol a szülők mind a két nyelvet beszélték a gyermekkel. A két nyelv soha nem volt tisztán elhatárolva, a szülők nem voltak következetesek, így a gyermek igen gyakran keverte a két nyelvet még egy mondaton belül is.

 

A nyelvtanulás folyamata kétnyelvű gyermekeknél

 

A hangrendszer kialakulása. A kétnyelvű gyermekek hangfejlődése nagyban hasonlít az egynyelvűekéhez, csak hozzájön még a két nyelv hangrendszerének különválasztása. Gyakran előfordul egy kezdeti zavar, és valószínűleg a könnyebben kimondható hangokat használják mindkét nyelvben, de ha megvan a nyelvi egyensúly, akkor ez a kezdeti szakasz rövid idejű lesz és a megfelelő hangok a megfelelő nyelvhez fognak kerülni.

 

A lexikai tudás kialakulása. Ahogy a gyermek nő, szavai jelentését állandóan változtatja  és finomítja. Általában a konkrét szavakat tanulja meg először és csak ezután jönnek az elvont szavak. Létezik egy időszak az 1 év 1 hónap és a 2 év 6 hónapos kor között, amikor a gyermek a szavak jelentését nagy általánosságban használja, de az újabb szavak tanulásával ez normalizálódik. Pl. sok gyermek mondja a „vau-vau”-t nemcsak a kutyára, hanem minden négylábúra, akár minden állatra is, és idővel, ahogy megtanulja az állatok nevét, a „vau-vau” el is marad, vagy csak a kutyára fog szorítkozni. A kétnyelvű gyermekeknél kezdetben minden szó egy lexikai rendszerhez tartozik, amely lassan szétválasztódik két különálló rendszerré.

 

A nyelvtan kialakulása. A kétnyelvű gyermek a nyelvtan elsajátítását is hasonló mértékben és sorrendben teszi, mint az egynyelvű társai, csak lehet, hogy az egyik nyelv bizonyos nyelvtanát a másik előtt tanulja meg. Általában a bonyolultabb nyelvtani szerkezeteket később tanulja meg az egyszerűbb szerkezetek után, így a szóvégi ragozást például előbb megtanulja, mint a prepozíciókat.

Röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy fő vonásaiban és fejlődési sorrendjében megegyezik a nyelvtanulási folyamat a kétnyelvű és az egynyelvű gyermekeknél. A kétnyelvű gyermekeknél hozzá jön még az a további feladat, hogy a két nyelvi rendszert különválasszák.

 

A nyelvek közötti interferencia

 

Azt nevezzük interferenciának, amikor az egyik nyelv használata közben a másik nyelvből „kölcsönzünk ki” hangokat, nyelvtani szerkezeteket, szavakat, vagy kifejezéseket. Az interferencia esetenként és egyénenként is különböző mértékben fordulhat elő. Lényeges kiindulópontja, hogy a gyermeknek hogyan tanítottuk a nyelveket, és hogy mennyire áll fenn a két nyelv egyensúlya. Minimumra szorítható az interferencia, ha a két nyelv használati területe tisztán el van határolva, azaz egy személy következetesen csak egy nyelvet használ, és ha a nyelvi egyensúly többnyire fennáll. Ilyen helyzetet azonban nagyon nehéz fenntartani, u.i. ahogy nő a gyermek, úgy lesz egyre több kontaktusa az egykorú társaival, és ez fogja meghatározni a domináns nyelv megválasztását. Minél dominánsabb lesz az egyik nyelv használata, annál gyakrabban fordul elő interferencia. Ilyen esetekben a gyengébb nyelvben gyakran előkerülnek a domináns nyelv hatásai. Ez nem jelenti azt, hogy a gyermekek nem beszélik folyamatosan a két nyelvet, csak az egyensúly megbillen az egyik, vagy a másik nyelv javára. Az interferencia a leggyakrabban azoknál a gyermekeknél fordul elő, akik környezetében a felnőttek keverik a nyelveket.

 

Egy tanulmányból az derült ki, hogy a torokhangú /R/-t előbb sajátítják el a gyerekek, mint a pörgős (magyar) /r/ használatát. Ebből olyan interferencia lehetséges, hogy a már kialakult /R/-t helyettesíteni fogja a másik (esetleg a magyar) nyelv /r/ hangját.

 

KÓDVÁLTÁS

 

A gyermekek a nyelvtani feladataik mellett megtanulnak stílusokat, kódokat, ahogy különböző emberekkel, különböző szituációkban beszélnek. Így beszélhetünk udvarias, közvetlen, bizalmas és szleng kódokról. Ezek között mind az egynyelvű, mind a kétnyelvű gyermekek gyakran váltogatnak. A kétnyelvűeknél létezik még a nyelvek közötti kódváltogatás is, amikor váltogatja a nyelveket személyektől függően akár egy mondaton belül is (attól függően, hogy éppen kihez beszél, esetleg a német papához, aztán a magyar mamához), de még álmában is váltogat. A gyermekekben ezekkel a „tolmácsolási” képességükkel válik tudatossá a kétnyelvűségük.

 

A kódváltás nem mindig könnyű a gyermekeknek. Ha egy felnőtt a megszokott környezetben nem a megszokott nyelven beszél a gyermekkel, akkor az összezavarodik és lehet, hogy nem fogja megérteni a mondottakat annak ellenére, hogy a nyelvet ismeri. Ha már egy bizonyos nyelvi kódot kialakított valakivel, akkor azt nehéz megváltoztatni egy másik nyelvre. Előfordulhat, hogy a gyermek ilyen helyzetben egy hallgatag időszakon megy keresztül, míg egyfajta egyensúly vissza nem áll.

 

Olyan családokban, ahol ösztönző és változatos nyelvi közeg biztosított, akár egynyelvű, akár kétnyelvű gyermekeknél, a nyelvi fejlődésük kedvezően fog alakulni. Ezek a gyermekek nyelvi és értelmi képességeik nagy mértékben fejlődnek, hiszen a szülők gyakran beszéltetik őket, hogy fejezzék ki szükségleteiket, ötleteiket és szándékaikat.

 

Több szülő is elgondolkodik, hogy mennyire előny vagy hátrány ha gyermekét kétnyelvűként neveli. Milyen következményei lesznek? Minden szülő saját érzése és tudása alapján dönti el, hogy hogyan alakítja a kétnyelvűséget. Én itt még Judit esetét említeném meg zárásul. Német férjem jár a főiskola kezdő magyar nyelvóráira, ahol van egy huszonéves tanfolyamtársa, Judit. Judit apja német, anyja magyar állampolgár…

 

Horváth Bea, nyelvtanár

 

Többnyelvűség – gyakorlati tanácsok

 

Gyermekünk születésekor - sőt már előtte - el kell döntenünk, hogy egy vagy több nyelven neveljük-e fel. Több modell közül választhatunk. Az egyik az "egy személy - egy nyelv" elve, azaz mindegyik partner az anyanyelvét beszéli a gyermekkel. Ez a vegyes házasságokban működik jól, ha - és ez nagyon fontos - mindegyik fél következetesen használja az anyanyelvét és nem keveri más nyelvekkel! Sőt, ilyen módon - ha mindkét szülő külföldi - a gyerekek három nyelven is megtanulhatnak egyszerre.

 

A másik megoldás a "családi nyelv - környezet nyelve" azaz családon belül beszélik a családtagok az anyanyelvüket. Ebben az esetben a gyermek pl. Németországban a német nyelvet nem fogja családon belül használni, csak az óvodában, iskolában, a mindennapi életben. A tapasztalatok szerint ez a modell biztosítja a legnagyobb kiegyensúlyozottságot a két nyelv között, de feltétele, hogy a házastársak anyanyelve ugyanaz legyen (pl. mindketten magyarok).

 

Sajnos, ennyivel még nem tettünk meg mindent - a nyelv tanulása egy egész életre szóló folyamat, állandóan fejleszteni kell.

 A többnyelvű gyerekeknél mindig lesz egy "erős" nyelv (annak az országnak a nyelve, ahol él) és egy "gyenge" (azaz a második nyelv). A második nyelv fejlesztése nagyobb erőfeszítésbe kerül, hiszen az erős nyelven zajlik le életünk, ezen a nyelven sokkal több inger éri gyermekünket. Ezért gyakorlatilag lehetetlen, hogy a gyerek mindkét nyelvet egyformán jól beszélje - de mi nagyon sokat tehetünk a gyenge nyelv fejlesztése érdekében. Néhány gyakorlati tipp, amelyeket négy szakkönyvből ollóztam, illetve több előadás anyagából merítettem:

 

1) Beszéljünk minél többet gyermekünkkel anyanyelvünkön (és kizárólag csak azon), így gazdagodik szókincse. Kísérjük szavakkal mindennapi tevékenységünket, beszélgessünk és beszéltessük, amennyit csak tudjuk.

 

2) Kizárólag az anyanyelvünkön beszéljünk vele! Ne tanulja el akcentusunkat és nyelvtani hibáinkat (ezt ugyanis nagyon nehéz később levetkőzni)! Az óvodában hívták fel nemrégiben a figyelmemet arra, hogy sokkal nehezebb a már meglévő hibákról leszoktatni a gyereket, mint eleve helyesen megtanítani. Sok német apuka aggódik, hogy gyermeke nem fog rendesen megtanulni németül. Ez az aggodalom alaptalan. Az első három év a magyar nyelv jegyében telik el ugyan - de utána a német lesz a domináns nyelv.

 

3) Ne keverjük a két nyelvet, szigorúan válasszuk szét őket! Csak így akadályozhatjuk meg, hogy gyermekünk össze-vissza keverje a nyelveket. Azaz tartsuk be az "egy személy - egy nyelv" szabályt mindig minden körülmények között. A két nyelv keverése, a szavak kikölcsönzése a másik nyelvből 4 éves kor környékén egyébként természetes, de nem szabad felerősíteni!

 

Minél változatosabban, szebben beszélünk, annál szebben fog a gyerek is beszélni. Olvassunk sokat magyarul, hogy színesedjen, gazdagodjon stílusunk, szókincsünk. És a legfontosabb: Mi se keverjünk beszédünkbe német szavakat - amennyire lehet. Ez pl. a német hivatalok nevénél nem fog menni (a "Kreisverwaltungsreferat"-ra nincs magyar szavunk), de ahol lehet, használjuk a megfelelő magyar kifejezést! Íme egy lista a leggyakrabban németül használt szavakról (ahol - valljuk be - inkább erre áll a szánk, pedig van rá magyar megfelelő is):

 

Flohmarkt = BOLHAPIAC

Gutschein = UTALVÁNY, AJÁNDÉKUTALVÁNY

Laufrad = FUTÓBICIKLI, EGYENSÚLYOZÓ BICIKLI

Laterne = LÁMPÁS, LAMPION

Laternenumzug = LÁMPÁSMENET

Vorschulkind = ELŐKÉSZITŐS (iskolai előkészítős gyerek)

Sommerschlußverkauf = NYÁR VÉGI KIÁRUSiTÁS

Apfel(saft)schorle = ALMAFRÖCCS

Luftschlange = SZERPENTIN

Lachs = LAZAC

U-Bahn = METRÓ

S-Bahn = HÉV

diszipliniert = FEGYELMEZETT

basteln = barkácsolni

 

.... és folytathatnánk a felsorolást. A keverés legnagyobb hátránya, hogy a gyerek is így fogja megtanulni tőlünk, és ahogy halad az idő, egyre több magyar szót helyettesít német szavakkal a magyar mondaton belül. Mígnem teljesen leszokik a magyar nyelv használatáról.

 

4) Minden ember más stílusban beszél. Teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a gyerekünk sok magyar anyanyelvű embert halljon beszélni (ne csak mindig a mamát), megismerkedjen más emberek szókincsével, beszédstílusával, kiejtésével. Játsszon gyakran a nagyszülőkkel, barátokkal, ismerősökkel. Járjunk vele magyar rendezvényekre, adjunk lehetőséget neki, hogy barátságot kössön magyar gyerekekkel és aktívan használja velük a magyar nyelvet. Egykorúakkal játszva fejlődik a leghatékonyabban (és észrevétlenül) gyermekünk beszéde. Ezért vigyük gyerekcsoportokba, ahol a többi gyermek is magyarul beszél. Hadd lássa gyermekünk, hogy a többnyelvűség természetes, magyart tanulni pedig nem öncél, hanem egy élő és sokak által beszélt nyelv. Keressünk "sorstársakat". (Megjegyzés: Sokan öncélnak tartják, ha valaki egy ritka nyelvet tanul meg. Az én válaszom erre gyakorta: Angolul mindenki tanulhat, legkésőbb az iskolában. Talán egyszer épp a magyar válik majd hasznára. Másrészt nem tudna a nagyszülőkkel kommunikálni...)

 

5) Közvetítsük neki, hogy magyarul beszélni - külföldön mások füle hallatára is - pozitív dolog. Ha a játszótéren pl. átváltunk vele németre, azzal azt sugalljuk neki, hogy a magyar nyelv csak otthon a négy fal között szalonképes! Hívjuk fel a figyelmet rá, ha olyan gyerekekkel találkozunk, akik a németen kívül még egy másik nyelvet is tudnak. Meglepő tény egyébként, hogy a világ legtöbb(!) országában természetes a többnyelvűség. Európában sem kell messze menni: Svájcban, Belgiumban több hivatalos nyelv is van, az afrikai országokban pedig gyakorta 3-4 nyelven is kommunikálnak az emberek egymással.

 

6) Utazzunk gyermekünkkel amilyen gyakran csak tudunk Magyarországra. A tapasztalok szerint azok a gyerekek is, akik egyébként nem szívesen használják a gyenge nyelvet, az adott országban legkésőbb két hét múlva átállnak rá. Nyelvi szempontból kiváló a legalább háromhetes otthoni tartózkodás - a legeredményesebb, ha a német szülő nélkül (bár magától értetődik, hogy ezt nem lehet mindig megoldani).

 

7) Németországon belül is a kirándulások múzeumlátogatások állatkerti séta alatt magyarul beszéljük meg a látottakat. Nagyon jó volt pl. a poing-i kirándulás és a juniális is. Keressünk ú.n. "nyelvi szigeteket". Ilyen pl. a misszió is, ahol az a "szabály", hogy ott magyarul beszélünk és ehhez hozzá is szoknak a gyerekek. Legyen minél több élménye magyarul. Minden apró élmény, esemény erősíteni fogja benne a kötödést a magyar nyelvhez.

 

8) Olvassunk magyar meséket (ennek nyelvezete színesebb, mint a miénk!). DVD-ket is lehet nézni vagy CD-ket hallgatni, de az a legfontosabb, hogy a gyerek ne csak passzívan, hanem aktívan használja a magyar nyelvet (azaz a szájába vegye a szavakat, lásd a 4. pont alatt).

 

9) Közvetítsük a magyar kultúrát neki, akár tánc, akár népdalok, gyerekdalok stb. formájában.

 

10) A barkácsolást is kísérjük magyar magyarázatokkal. Minden, ami a kézügyességet fejleszti, fejleszti a beszédet is - több készség összejátszásáról van itt szó. Ezen kívül minél több érzékünket vonjuk be (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés) annál könnyebben tanul a gyerek és annál maradandóbbak lesznek a tanultak.

 

11) Az iskolába lépéssel feltűnően megcsappan a "magyarul eltöltött" idő. De még itt is tudunk ú.n. "konzervekkel" dolgozni. Mondjuk neki például az esti mesét mindig magyarul. A nap egy részében beszélgessünk rendszeresen, alakítsunk ki egy rituálét, ami kivétel nélkül mindig magyarul zajlik (pl. kisgyereknél a fürdetés, később a főzés, kerti munka, bármi). Ezt nevezik "konzervnek".

 

Összefoglalva: Gondoskodjunk arról, hogy mindkét nyelvet - azaz a gyenge nyelvet is - egyforma alapossággal tanulja meg. A tapasztalatok szerint a gyenge nyelven nem tudjuk majd huzamos ideig ugyanazt a változatosságot nyújtani, de a fent említett tippekkel sokat tehetünk ennek érdekében. Igazából nem az a fontos, hogy ugyanolyan jól tudjon a gyerek magyarul, mint németül, hanem az, hogy amit tud, azt aktívan használja és folyamatosan fejlődjön.

 

12) Nyelvtani hibáknál (ragozás) ismételjük meg a mondatot helyesen, de ne kényszerítsük arra, hogy ö is megismételje. (Figyelem: egy kétnyelvű gyerek csak akkor nyilvánul beszédhibásnak - azaz selypít, dadog stb., - ha a beszédhiba az erős nyelvben azaz a német használatakor jelentkezik! Ha tehát magyarul raccsol, az nem beszédhiba, hanem az erős nyelv hatása.)

 

13) Dicsérjük és adott esetben díjazzunk is egy-egy bonyolultabb hibátlan mondatot ("Mama, nem kaphatnék esetleg mégis egy szeletet abból az ízletes tortából?") – még ha elég édességet is evett a lányom, ilyenkor engedek neki...

 

14) A gyerekek többségénél elérkezik az az időszak, amikor már nem szívesen beszélnek más nyelven, mert nem akarnak különbözni a többiektől (ez az iskoláskorra tehető). Ne hagyjuk "kiszáradni" a gyenge nyelvet, tartsuk fenn továbbra is a kétnyelvűséget, azaz beszéljük vele továbbra is a magyart, ha ö mindig németül is válaszol vissza. Valószínűleg ez az időszak is lecseng egy-két év után, és gyermekünk megint szívesen fogja használni a magyar nyelvet.

 

Végezetül: Ügyeljünk arra, hogy a kétnyelvűség ne legyen számára kényszer!

 

E cikk anyagát a következő szakkönyvekből állítottam össze:

Elke Burkhardt-Montanari: Wie Kinder mehrsprachig aufwachsen

Elke Montanari: Mit zwei Sprachen groß werden

Vassilia Triarchi-Herrmann: Mehrsprachige Erziehung - Wie Sie Ihr Kind fördern

Elisa Hermann/Dorothee Fichter: Mehr als eins

 

Előadások:

Dr. Iris Eicher: Mehrsprachige Erziehung

Dr. phil. Edgardis Garlin: Zweisprachige Kindererziehung

U. Gilgenreiner: Sprachentwicklung und gestörter Spracherwerb

 

Sári Tereza, nyelvtanár

 

A gyermekek növekedéssel járó fejlődése (3. rész)

 

MARY 0. SHERIDAN, M.A., D.C.H: (The Developmental Progress of Infants and young Children) / Reports on Public Health and Medical Subjects Nr. 102 / London, Her Majesty's Stationary Office 1960.

Ford.: Dr. Balogh E.

 

I. Testhelyzet és nagymozgások, 15 hónapos korban

Széles alapon, bizonytalan jár, miközben karjait enyhén hajlítva és a feje fölé vagy a váll magasságában tartja. Elindul egyedül, de gyakran megáll és elesik, vagy a bútorokba ütközik. Hátraesve ütközéssel ereszkedik le állóhelyzetből ülőhely­zetbe, vagy esetenként előreesik a kezeire és aztán ül le hátra. Lábraáll egyedül. Képes felmászni dolgokra. Saját erejéből, vagy kevés segítséggel térdel a padlón, és a rácsos ágyban, az ágyában és a fürdőkádban.

II. Látás és finommozgások, 15 hónapos korban

Ügyesen vesz fel madzagot, bonbont, morzsákat a hüvelyk-­és mutatóujja között. Két kockából tornyot épet minta után. Megragadja a krétát és firkálást utánoz megmutatás után. Érdeklődéssel nézegeti a könyvek képeit és veregeti, ciró­gatja a lapokat. Követi szemmel a kockák, vagy apró játékok sorát és erõtel­jesen söpri le az asztalról. Figyeli az apró játékokat, amiket végigtolunk az asztalon, vagy a padozaton, cca. 12 lábnyira. Parancsolóan mutat rá tárgyakra, amiket akar. Megáll az ablaknál és szándékosan figyeli a külső eseményeket, több percen át.

III. Hallás és beszéd, 15 hónapos korban

Hangosan és felszabadultan csacsog, miközben modulációkat és fonetikus egységeket (rövid hangsort hangmagasságban váltakozva – azaz gagyarászik) használ tág határok között. 2-6 felismerhető szót mond és ennél sokkal többet megért. Kívánságokat és szükségleteket fejez ki az asztalnál. Rámutat az ismerős személyekre, állatokra, ha kérjük. Egyszerű utasításokat megért és azoknak engedelmeskedik (pl. csukd be az ajtót, add ide a labdát, vedd a cipődet) (A bébi tesztet 4 1/2 - 6 lábról meghallja).

IV. Szociális magatartás és játék, 15 hónapos korban

Megtartja a csészét, ha felnőtt odaadja neki és vissza is adja. Megtartja a kanalat, szájához viszi, lenyalja, de nem képes a megfordulását megakadályozni. Jól rág. Sokkal eredményesebben segédkezik az öltözködésben. Jelzi, hogyha nedves a nadrágja. Nagy kerekes játékokat képes tolni a padlón. Már csak ritkán veszi a játékokat a szájához. Ismételten lecsap, ledob tárgyakat a padlóra, játékból, vagy elutasításból.

Testileg fáradhatatlan és nagyon kíváncsi. Hangulatilag labilis. Szoros függőségben van a felnőttek biztonságot adó jelen­lététől. Állandó felügyeletet igényel, hogy a veszélyektől megóvjuk, melyek a kiterjedt felderítés és a környezet hasznosítása során keletkeznek.

 

I. Testhelyzet és nagymozgások, 18 hónapos korban

Már csak alig szélesebb alapon jól jár, biztonságosan. indul meg és áll meg. Mereven felegyenesedve rohan, tekintetét a földre, egy-két jarddal előre irányítja, de nem képes kerek tárgyakat kike­rülni. Nagy játékokat, dobozokat és hasonlókat tologat, húzogat körbe a padlón. Képes nagy babát, vagy mackót járás közben hurcolni. Leül kisszékbe, vagy oldaltcsúszik. Felmászik a felnőttek székeibe, foteljébe, aztán megfordul és ül. Felfelé segítséggel lépcsőzik. Visszafelé ill., lefelé csúszva érkezik. Esetenként néhány lépés után lehuppan a fenekére, miközben az arca már előrenéz. Felveszi a játékokat a padlóról, anélkül hogy elesne.

II. Látás és finommozgás, 18 hónapos korban

Egészen finom csipeszfogással vesz fel apró bonbont, gyön­gyöt, mogyorót, cérnát stb. Spontán firkál, hogyha ceruzát, papírt adunk a kezébe, még­hozzá 3 preferált (választott) kezét használva. Három kockából tornyot épít megmutatás után. Élvezi az egyszerű képeskönyvet, gyakran felismeri a képe­ket és ráteszi az ujját a színes oldalakra. Apró hangot adó játékot 10 láb távolságról is fixál (észrevesz). (Képes tolerálni azt a vizsgálati tesztet, hogy egyik szemét letakarom és csak a másikkal nézi a játékot).      Figyeli a golflabdát, amint átgurítjuk a szobán 12-15 lábnyiról.

III. Hallás és beszéd, 18 hónapos korban

Dallamosan csacsog folyamatosan magában, játék közben. 6-20 felismerhető szót mond. A legelső, vagy a legutolsó hozzáintézett szót visszhangozza. A kívánt tárgyakat mutatással, hangos követelő hangadással, vagy szavakkal követeli. Élvezi a gyermekmondókákat és megkísérli, hogy szintén mondja. Megkísérel énekelni. Megmutatja a baba, vagy a saját haját, cipõjét, orrát. (Lehetséges az 5 állatos teszt. Lehetséges a 4 állatos képes teszt)

IV. Szociális magatartás és a játék, 18 hónapos korban

Felemeli és megtartja a csészét két kézzel. Kilötyögtetés nélkül iszik. Visszaadja a csészét a felnőttnek. Megtartja a kanalat és a szájához viszi az étet. Leveti a cipőjét, zokniját, sapkáját.

Jelzi a szükségeit, nyugtalansággal vagy hangadással. Erre a korra általában a szobatisztaság már sikeres. A környezetet energikusan tanulmányozza, kutatja. Nem viszi többé a játékokat a szájához. A tárgyakat inkább most már csak játékból csapja földhöz és sokkal kevésbé dühösségből. Egyszerű cselekvéseket pl. könyvolvasás, baba megpuszilása, röviden utánoz. Kitartóan játszik egyedül, de nagyon szereti ha még felnőtt is van a közelben. Hangulatilag nagyon-nagyon függ az ismerős felnőttektől.

 

I. Testhelyzet és nagymozgások, 2 éves korban

Az egész talpfelszínre támaszkodva biztonságosan fut. Könnyedén indul és áll meg és könnyen kerül meg akadályo­kat. Pihenni, vagy különböző tárgyakkal földön játszani leguggol és felemelkedik anélkül, hogy a kezeit használná. Játékokat madzagjuknál fogva húz. Felmászik a bútorokra, hogy kinézzen az ablakon, vagy a nyitott ajtón stb. és képes ismét onnan lemászni.

Fel- és lemászik a lépcsőn. A korlátba vagy a falba kapasz­kodva, két lábat használ a lépéshez, ez azt jelenti, hogy még nem váltott lábbal, tehát fellép- mellélép, lelép- ­mellélép. Leejtés nélkül képes eldobni aprócska labdát. Nagy labdával képes sétálni és megpróbálja eldobni.

II. Látás és finommozgás, 2 éves korban

Ügyesen és gyorsan vesz fel mogyorót és fonalat és más ap­ró tárgyakat. Apró édességet nagyon gyorsan képes kicsomagolni a papír­ból.

Hat kockából tornyot épít. Körkörösen firkál spontán, vagy ha papírt, ceruzát kap, akkor pontozgat, pettyezget. Utánoz függőleges vonalat és néha "V" betűt is. Nagyon élvezi a képeskönyveket, a kedvenc képeinek finom részleteit is képes felismerni. Ha megmutatják fényképen egyszer az ismerős felnőttet, akkor a továbbiakban felismeri. A kezesség már egészen jói kifejezett. (Azonnal észrevesz és megnevez speciális apró játékokat 10 láb távolságról. Ezt a játékot akkor is tolerálja, hogy­ha egyik szemét letakarjuk)

III. Hallás és beszéd, 2 éves korban

50 vagy még több felismerhetõ szót tud. Két vagy három szót egymás mellé tesz és ebből egy egysze­rű mondatot formál. Megnevezi magát. Szinte állandóan beszél magában játék közben. Szinte állandóan visszhangozza amit mondunk neki, egy vagy két hangsúlyozott szót ismételgetve. Folyamatosan kérdezi a tárgyak nevét. Csatlakozik a gyermekmondókákhoz, daIokhoz is, énekel együtt vele. Megmutatja és szóban ismétli a haj, kéz, láb, orr, szem, száj, cipő szavakat. (A 6 játékos tesztet és a 4 állatos képes tesztet meg tud­ja oldani)

IV. Szociális magatartás és a ,játék, 2 éves korban

A csészét felemeli, iszik belőle és visszateszi az asztalra. Minden kilötyögtetés nélkül kanállal táplálkozik. Ételt, italt kér. Rendesen rág. Felveszi a sapkáját és a cipőjét. Szükségét megfelelő időben, szóban jelzi. Napközben már száraz. Nyitogatja, csukogatja az ajtókat, gyakran kirohan. Követi a felnőttet körbe-körbe a lakásba, és utánozz­a a házimunkát, amit a felnőttek végeznek, játékosan. Folyamatosan igényli a felnőttek figyelmét. Nagyon függ a hangulatától, lelkiállapotától, fárad­ságtól, vagy éppen szorongásától. Hisztizik hogyha valami nem sikerül, de nagyon könnyen elterelhető a figyelme. A tulajdonát a legnagyobb határozottsággal megvédi. (Semmi elképzelése nincs arra még, hogy azt esetleg mással megosztaná). Más gyerekek közelében szívesen játszik, de még nem játszik velük. Gyanakvó figyelemmel nézi a többi gyereket.

 

 

Láttuk – ajánljuk

 

Tüzetokádó sárkány és vizetköpő delfin

Szabadidőpark Ruhpolding

Aki egésznapos programra vágyik, az nem fogja megbánni azt a másfél órás autóutat, amíg eljut Münchenből a ruhpoldingi Szabadidőparkba. Már a bejáratnál egy hatalmas óriás fogadja a látogatót, majd apró, fába épített törpelakókból ismerős, mozgó mesealakok csodálkoztatják el a gyerekeket. A park rengeteg látnivalót kínál a csemetéknek és ezt hatalmas fák alatt, árnyékban, friss levegőn. Nemcsak a gyerekeknek volt nagy élmény, de minket felnőtteket is megnevetetett a boszorkány, - aki kitárta az ablakot ha bekiabáltak hozzá-, a vizet köpő delfin vagy a tüzet okádó sárkány. A mesefigurák mellett igazán ötletes foglalkoztató játékok is találhatóak, mint pl: a dino-csontvázas homokozó, ahol ásatásokat lehet végezni, nyilazás, egérlyukba célzás, vízipisztolyos „labdavezető“, csak hogy néhányat említsek a megannyi csúszda, ugráló, mászóka és kisvonat mellett. A dodzsemen kívül minden benne van a belépőjegy árában.

Ajánlatos váltóruhát vinni, mert sok a vizezős játéklehetőség is. Azután, ha játék közben megéheznénk, a Terülj-terülj asztalka étteremben haraphatunk kedvünkre valót.

Cím: Freizeitpark Ruhpolding, Vorderband 7, Ruhpolding

Tel: 08663/1413

Info: www.freizeitpark.by

Belépő: 14 éves kortól 8,50€ , Gyerek + nyugdíjas 7,50€  (parkoló 1,50€)

Dodzsemek: 0,50€ ill. 1€-al müködnek

Ajánlott: ca. 2-10 évesig

Megjegyzés:

*Sajnos csak készpénzzel lehet a kasszánál fizetni.

*Babakocsival igen meredek az út a parkolótól a bejáratig (kb.100m)

*télen extra programok (Lovasszán...)

Niemeier Krisztina

 

Bébi-Mami Kör Mikulás Ünnepsége: 2008. december 2-án

Karácsonyi Ünnepség: 2008. december 14-én

 

Születésnaposaink

Isten éltesse őket sokáig!

 

      

                                                                                                               Staroscik Denis          Clev Jacob                       Resch Kevin

                                                                                                               okt. 09                            okt. 14                               okt. 22

 

 

Poingi beszámoló

 

Július első szerdáján a poingi Vadasparkba kirándult a Bébi-Mami Kör. Szerencsénkre az idő kedvezett és verőfényes napsütésben indultunk neki a vadasparki körútnak. A bejárat után ki-ki felszerelkezett vadetető elemózsiával és a bátrak már rögvest etethették is az őzgidákat és a szarvasokat. Ezután farkasokat, vaddisznókat és vízi állatokat szemlélhettünk meg. Utunk célirányosan a röptető felé vezetett, hogy le ne késsük a ragadozómadár-bemutatót. Sasok, vadászsólymok repkedtek a fejünk felett, láttuk a bagoly hangtalan suhanását - mindenesetre nem túl hosszan, hiszen ebben a hőségben neki sem volt kedve produkálnia magát. Az árnyas pihenő után tovább vitt az út barnamedvenézőbe, ezúttal ugyan hiába, de azért láttunk rénszarvasokat. Ebéd és játszás után ki-ki a maga iramában tette meg a körút maradék részét, csíptette a kezét a pulykákkal és mászta meg a farakásokat. Hazafelé mindenesetre nem volt gond, hogy ki szórakoztatja a gyerekeket a kocsiban.

Somorai Márta

 

Mese-sarok

 

Hervay Gizella - Kobak első könyve

Nap mese

 

Kobak egyszer egy napot rajzolt, és elcsudálkozott, hogy a nap nem olyan, mint a kisfiúk arca. Rajzolt hát neki szemet, szájat, és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz, mint száj és szem nélkül. Ez már egészen furcsa volt. Rajzolt hát egy kisfiút, ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz, de mégse tetszett Kobaknak, hát rajzolt belőle egy nap-arcú kisfiút.

Ez már tetszett. Most az a kérdés: miért rajzolt a napnak kisfiú-arcot, és a kisfiúnak nap-arcot. Megkérdezte magamagától komolyan, de nem tudott válaszolni rá. Rajzolt hát külön egy kisfiút és külön egy napot.

Így sem tetszett. Unalmasabb volt, mint a nap-arcú kisfiú és a kisfiú-arcú nap. Biztos szeretik egymást, ha hasonlítanak - gondolta Kobak. - A nap meg a kisfiú együtt sokkal szebb - tette hozzá.

- Ha két dolog hasonlít, az érdekesebb együtt, mint külön-külön - szögezte le, és gyorsan elkezdett hasonló dolgokat keresni. Rajzolt egy százlábút:

És egy óriás autóbuszt:

És közben rájött, hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekű autóbuszt rajzolni:

Most megint el-gondolkozott, hogy miért is érdekes. Mivel nem tudott válaszolni, abbahagyta a gondolkodást, és rajzolnivalót keresett. De nem talált újabb rajzolnivalót, és ezért nap-arcú kislányt rajzolt. Ez rendkívül mulatságos volt. Igen ám, de nap csak egy van, s neki már három is volt.

Elhatározta: kiradíroz kettőt, és csak egyet hagy. De melyiket radírozza ki? A kislány-napot? Az sírni fog. Vagy a kisfiú-napot? Az verekedni fog. Mit lehessen tenni? Sajnos egyiket sem lehet kiradírozni. Igen ám, de Kobaknak csak egy napra volt szüksége. Kiradírozta hát a kislány-napot is, a kisfiú-napot is, és rajzolt helyettük egyetlen szem és száj nélküli napot.

Most minden helyes és pontos volt, de unalmas volt az üres nap, és egyáltalán nem volt szép.

- Legalább még egyet rajzolok melléje, hogy ne unatkozzon - mondta, és rajzolt még egy üres napot. De képzeljétek - a két üres nap még unalmasabb volt egymás mellett.

- Nem tudnak se nevetni, se játszani - szomorodott el Kobak, és fogta magát, és rajzolt az egyik napnak kisfiú-arcot, a másiknak kislány-arcot, és kezet is rajzolt nekik, hogy meg tudják fogni egymás kezét.

És egyáltalán nem törődött többet azzal, hogy tulajdonképpen csak egy nap van az égen. Kobaknak kettő volt, és roppant élvezte, ahogy fogta egymás kezét a két nap.

- Biztos szeretik egymást, és ez a fő! - mondta, és gyorsan lábakat is rajzolt nekik, hogy elszaladhassanak, és megcsókolhassák egymást az igazi nap mögött, ahol nem láthatjuk őket.

Válogatta: Szabó Judit

 

Bébi-Mami Kör minden kedden 16.00-tól 18.00 óráig

E-mail: bebi-mami@magyar-misszio.de; www.magyar-misszio.de/bebimami.htm

 

Kifestő

 

 

Verantwortlich – Szerkesztő és felelős kiadó: Merka János plébános

Társszerkesztők: Horváth Bea, Niemeier Krisztina, Sári Tereza, dr. Somorai Márta, Szabó Judit, Hart István

Impressum: Ungarischsprachige Katholische Mission – Magyar Katolikus Misszió

D–81925 München, Oberföhringer Straße 40.

Tel.: 089 / 98 26 37 vagy 089 / 98 26 38; Fax: 98 54 19;

E-mail: info@ungarische-mission.de, http://www.ungarische-mission.de